Elhunyt a dachaui koncentrációs tábor utolsó pap túlélője

Josef Scheipers fiatal papként 1940-ben került náci fogságba, Dachauba. Túlélte a koncentrációs tábort, a háborút, hogy újra bajba kerüljön. 1945 után ugyanis a kommunista diktatúra üldözte.

Scheipers az észak-rajna–vesztfáliai Münsterland régióból származik. Ochtrupban született 1913. július 24-én. Mivel ezen a területen az 1930-as években sok volt a pap, ezért nem itt, hanem a szászországi Bautzenben lépett be a szemináriumba. Itt szentelték fel, és itt kezdte meg lelkipásztori szolgálatát. Aktív ifjúsági munkája miatt hamarosan felfigyelt rá a náci rezsim. Rendszeresen foglalkozott a lengyel kényszermunkásokkal, szentmisét mutatott be nekik, gyóntatta őket. 1940 októberében letartóztatták, öt hónappal később Dachauba szállították. Később kezébe került letartóztatási jegyzőkönyvben ezt olvashatta: „Scheipers a katolikus egyház fanatikus védelmezője, ezért alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen az emberek között.”

A „24255-ös” számú foglyot bűnözőkkel együtt vitték Dachauba. „Na, tán hamisan énekeltél?” – froclizták rabtársai. A parancsnok pedig e szavakkal fogadta az újonnan érkezőket: „Védtelenek és becstelenek vagytok, nincsenek jogaitok. Vagy dolgoztok, vagy megdöglötök.”

A fiatal papot a többi pappal, szerzetessel együtt földmunkára osztották be. Éheztették őket, aki nem dolgozott jól, megvesszőzték, karjainál fogva felakasztották. „Sokan belehaltak, az ember csak káromkodni vagy imádkozni volt képes” – írta visszaemlékezéseiben Scheipers.

1942-ben egy betegséget túlélve a gázkamra küszöbére került. Ikertestvére, Anna Berlinbe utazott, hogy különböző fórumokon tiltakozzon az ellen, hogy testvérét megöljék. Azzal fenyegetőzött, a katolikusok ezt nem fogják szó nélkül tűrni. Bátor fellépése hatásos lett: Josef Scheipers életben maradt.

A fiatal pap a fenyegetettség közepette sem veszítette el Isten segítségébe vetett reményét. „Isten közelségét nagyon gyakran megtapasztaltam” – emlékezett vissza azokra az időkre. Felidézte: „Soha nem felejtem el, hogy egy másik fogoly pap a halálba induló transzport előtt átadta nekem kenyéradagját. Azóta ahányszor a szentmisében megtöröm a kenyeret, rá gondolok.”

1945 áprilisában egy halálmenetből sikerült megszöknie. A háborút követően korábbi szolgálati helyén folytatta a lelkipásztorkodást. Az NDK területére került egyházmegyéjében hamarosan felfigyelt rá a kommunista hatalom. Tizenöt besúgó tartotta szemmel, perbe fogták államellenes tevékenységért. Scheipers azonban soha nem adta fel.

Nyugdíjazását követően visszatért szülőföldjére. Hajlott kora ellenére járta az országot, hogy szemtanúként felidézze a két diktatúrában megélt élményeit. Pengeélen táncoltunk – papok két diktatúrában címmel foglalta össze emlékeit. Ez a könyv is rendíthetetlen hitének bizonyítéka.

Forrás és fotó: Domradio.de

Magyar Kurír