November 10-én délután elhunyt Nagy Ibolya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi szervezetének alapítója, a városban működő máltai csoport örökös tiszteletbeli vezetője.
Nagy Ibolya 1930-ban született Budapesten. Iskoláit Kolozsvárott, majd Pécsett végezte, ahol 1954-ben orvosi diplomát szerzett. 1990-ben ment nyugdíjba a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájáról, és Csilla von Boeselager bárónő munkatársaként 1991-ben kezdte el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keretében megszervezni a szegények járóbeteg-gondozását Pécsett.
A délszláv háború idején a Dráván túli települések betegeit Magyarországra hozták és ápolták. Önkéntes munkatársaival ő is szerepet vállalt a menekültek ellátásában és segélyezésében. 1994-ben szociális konyhát nyitott Pécsett, majd létrehozta a súlyosan sérült gyermekek napközi otthonát. 2001-től megszervezte a hajléktalanok ellátását, pihenési, tisztálkodási és mosási lehetőséget biztosítva nekik. Nagy Ibolya segítségnyújtásával a rászoruló embereknek, a hajléktalanoknak és a menekülteknek Krisztus irgalmas szeretetét jelenítette meg.
Nagy Ibolya néhány hete még maga is gyógyított: önkéntes orvosként a pécsi máltai járóbeteg-szakellátásban teljesített szolgálatot mindvégig. „Nagy ajándék számomra, hogy eredeti hivatásomat, a belgyógyászatot is hetente egyszeri rendeléssel gyakorolhatom; legalább ez nem hiányzik a klinikai múltamból” – mondta korábban.
Nagy Ibolya – kinek önzetlen munkáját Isten iránti szeretete motiválta – számos díjat és kitüntetést kapott munkássága elismeréseként. A méltatásokra egy alkalommal így válaszolt: „A karitatív, közelebbről a máltai munka lelki hátterét senki sem fogalmazta meg jobban, mint még kezdetben Bíró László atya, akkor a pécsi székesegyház plébánosa és a pécsi máltaiak azóta is gondos támogatója, aki a szeretetszolgálat országos lelki vezetője is: »Ne akarjuk megvalósítani Isten művét Isten nélkül!«”
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria