Elhunyt Nagygyörgy László Vendel

„Ki a szívet tekinti, az jobban ítél, mint az emberek, akik csak azt nézik, ami látszik, és e látszat szerint ítélnek” – búcsúznak tőle Szent Bernát szavaival.

Nagygyörgy László Vendel földi maradványait a boldog feltámadás reményében 2015. január 19-én, hétfőn délelőtt Baján a belvárosi templomban 11 órakor kezdődő koncelebrációs gyászmise után a bajai temető ciszterci sírboltjában helyezik örök nyugalomra.

Nagygyörgy László Vendel 1931. június 9-én Szeged-Domaszéken született. Középfokú tanulmányait a már államosított bajai ciszterci gimnáziumban fejezte be 1951 tavaszán. Érettségi után a Kalocsai Főegyházmegye kispapjai közé nyert felvételt, és a szegedi szemináriumba került. Onnan 1953 márciusában munkaszolgálatra rendelték. (Politikai diszkrimináció alapján a Rákosi-korszakban is fegyver nélküli katonai szolgálatra köteleztek civileket – a szerk.) Szolgálati ideje lejárta után visszatért a szegedi szemináriumba.

1956. június 24-én szentelték áldozópappá Kalocsán. 1956-tól káplán Bácsszőlősön, utóbb 1959-től Nemesnádudvaron, majd 1960 és 1962 között Borotán, végül 1962-től Kalocsán a Szent Imre-plébánián. 1964-től plébánoshelyettes ugyanott. 1965-től érseki szertartó, majd 1966-tól az érseki székház gondnoka. 1969-től érseki titkár. 1972-ben Rómában a Pápai Magyar Intézet rektorhelyettese. 1973-tól érseki irodaigazgató és főszékesegyházi kanonok Kalocsán. Kancellári megbízatása mellett 1978-tól plébánoshelyettes Alsómégyen. 1987-től 1996-ig plébános Bajaszentistvánon.

1996-ban nyert felvételt a Zirci Ciszterci Apátságba. 1998-tól főapáti titkár. 2012-től nyugíjasként kisegítő lelkipásztor a Budai Ciszterci Szent Imre-plébánián. Nyugdíjasként a Budai Ciszterci Rendház tagja haláláig.

Fotó: Szig.hu

Magyar Kurír