Elítéltekkel találkozott Ferenc pápa Mexikóban: Irgalommal a társadalmi egészség szolgálatában

Hétszáz fogvatartott várta a pápát, aki ötven rabot személyesen is köszöntött, majd az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva fogalmazta meg üzenetét.

Az afrikai Banguiban azért tudtam megnyitni az irgalom első kapuját az egész világ számára, mert a legelső kaput az Atyaistenünk nyitotta meg a Fiával – kezdte beszédét a Szentatya. – Szeretném ez alkalommal is újból megerősíteni azt a bizalmat, mellyel Jézus maga bátorít minket: az irgalom mindenhol, mindenkit átölel, és nincs olyan hely vagy ember, amit és akit ne érne el. Az irgalmasság jubileuma sürget bennünket, hogy kezdjük meg azt az utat, mely megtöri az erőszak és a bűnözés ördögi körét. Évtizedeket elvesztegettünk már abban a hitben, hogy az elszigetelés, az elkülönítés és a bebörtönzés megoldja a problémákat. Közben pedig elfeledkeztünk az igazi problémáról, vagyis az egyes ember életéről, családjaik életéről, és mindazokéról, akik az erőszak ördögi köre miatt szenvedtek.

Az isteni irgalmasság arra emlékeztet, hogy a börtönök annak a jelét mutatják, miként is vagyunk jelen korunk társadalmában, olyan hallgatag tünetként, melyet a leselejtezés kultúrája provokál, mely immár nem az életre esküszik fel, miközben lassanként lemond a gyermekeiről – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

Majd rámutatott: az irgalmasság arra hívja fel a figyelmünket, hogy a rehabilitáció, a beilleszkedés nem itt, e falak között kezdődik, hanem kívül, a város utcáin. Azzal kezdődik, hogy egy olyan rendszert teremtünk, melyet társadalmi egészségnek nevezhetünk.

A társadalmi egészség rendszere olyan kultúrát teremt, mely hatékonyan előzi meg ezeket a helyzeteket, melyek megsebzik és megkárosítják a társadalom szövetét. Időnként úgy tűnik, hogy a börtönök olyan helyzetet teremtenek, melyekben az emberek továbbra is bűntetteket követnek el, ahelyett hogy a visszailleszkedés folyamatát segítenék elő. A biztonság kérdését nem lehet egyszerűen csak bebörtönzéssel megoldani, hanem a bizonytalanság strukturális és kulturális okaival kell szembesülni – hangsúlyozta a pápa.

Jézus aggodalma az éhezők, szomjazók, hajléktalanok és foglyok iránt valójában az Atya irgalmának érzéseit akarja kifejezni, mely erkölcsi felszólítás az egész társadalom számára, és mozgósítani akarja a szükséges eszközöket a jobb együttélés reményében – folytatta a Szentatya. – Amilyen mértékben egy társadalom magába fogadja a szegényeit, betegeit és fogvatartottjait, úgy áll fenn annak a lehetősége, hogy meggyógyítsa a sebeit és építse a jó együttélést. A társadalmi visszailleszkedés a gyermekeink beiskolázásával, családjaik számára munkahely biztosításával kezdődik, közösségi helyek, szabadidő és pihenés, valamint az orvosi ellátás lehetőségének megteremtésével.

Az irgalmasság jubileuma számotokra azt jelenti – fordult a pápa a fogvatartottakhoz –, hogy nem maradtok a múltatok foglyai. Meg kell tanulni megnyitni az ajtót a jövőre, hinni, hogy új dolgok jönnek. Emeljétek fel a fejeteket, és dolgozzatok azon, hogy elérjétek a szabadság óhajtott tereit. Ne foglalkozzatok azzal, hogy miért kerültetek ide, hanem azzal törődjetek, ami előrevisz benneteket. Azért akartam veletek együtt ünnepelni az irgalmasság szentévét, hogy tudjátok, meg lehet írni életetek új fejezetét. Ti megtapasztaltátok a fájdalom és a bűn erejét, de azt se feledjétek, hogy van ereje a feltámadásnak, az isteni irgalomnak. Beszéljetek a szeretteitekkel erről, meséljétek el nekik a tapasztalataitokat. Aki megtapasztalta a pokol mélységét, az próféta lehet a társadalomban. És ezt ne úgy fogadjátok tőlem, mint aki egy katedráról kioktat benneteket, hanem mint aki az Isten kegyelme nevében szól.

Végül a Szentatya elismerő szavakkal bátorította az intézmény személyzetét, majd köszönetet mondott a rehabilitációs intézet lelkészeinek és munkatársaiknak, azt kívánva nekik, tartsák ébren az irgalmasság evangéliumának reményét.

Ferenc pápa egy kristályfeszületet ajándékozott a büntetés-végrehajtási intézménynek, míg ő maga egy fából készültet kapott ajándékba a fogvatartottaktól.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír