Elkezdődött az ELTE bibliatudományi előadás-sorozata

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Fröhlich Ida előadásában elmondta, hogy a ma ismert legrégebbi bibliai kéziratokat a qumráni közösség könyvtárából ismerjük, ahol – Eszter könyve kivételével – a ma héber bibliai kánonként ismert gyűjtemény összes könyvét megtalálták, legtöbbjüket több példányban is. A kéziratok a „kánoni” könyvek mellett máshonnan nem ismert para-biblikus szövegeket, „apokrif” művek héber és arámi eredetijeit, valamint a közösség eszmerendszerét tükröző „szektás” műveket tartalmaznak.

A holt-tengeri tekercsek nemzetközileg ismert szakértője beszélt a kéziratok és a közösség kapcsolatáról is, mely utóbbi története a qumráni telepen a régészeti adatok alapján a Kr. e. 2. század közepén kezdődött. Nem minden kézirat született itt: a barlangokban talált tekercsek egy részét az ide települők hozhatták magukkal – az 1. számú barlangban talált nagy Izajás-tekercs és a Qahát testamentuma című irat (4Q542) például a Kr. e. 4. századból származnak. Az iratok elrejtésének ideje Kr. u. 68 lehetett, amikor a zsidó felkelés harci cselekményei erre a területre is kiterjedtek. Fő rejtekhelyül az 1. számú barlangot használták, ahol gondosan csomagolva helyezték el a legértékesebbeknek tartott műveket – a nagy Izajás-tekercs (1QIsaa) mellett a prófétai könyv egy másik példányát (1QIsab), továbbá a Közösség szabályzatát (1QS), a Háborús tekercset (1QM), a Hálaadásokat (1QH), a Genesis Apocryphont (1QapGen), valamint Habakkuk próféta könyvének peserét, azaz különleges interpretációját (1QpHab). A nagy Izajás-tekercs nagy formájú, jó anyagra szép írással készült mű, igazi „díszkiadás”. Hasonlóképpen igen gondosan készült kézirat a jóval később írt Habakkuk-peser.

Az előadó hozzátette, a tekintély másik jelzője a példányszám lehet. Ebben a rangsorban vezető helyen a Zsoltárok könyve áll, amelyet 39 példányban találtak meg, és nagy példányszámokban szerepelnek a mózesi Ötkönyv vagy Pentateukhosz könyvei is. A legnagyobb példányszámú könyvek közé tartozik még Izajás (22), az apokrifként ismert Jubileumok könyve (15) és az 1Henok címen ismert gyűjtemény (11). Szerényebb példányszámot képviselnek a korábban csak a Septuaginta görög fordításából ismert Tóbit (5) és Ben Szíra könyve (3) – a katolikus kánonban mindkettő deuterokanonikus könyvként szerepel.

A tekintély további, tartalmi jelzője, ha idézik, esetleg különleges bevezető formával. Az „írva vagyon”, illetve a „magyarázata …-ra vonatkozik” bevezető fordulatok csak a Tóra, valamint a prófétai könyvek és zsoltárok idézeteivel kapcsolatban jelennek meg, ami igazolja rendkívüli tekintélyüket.

A Tóra törvényeinek szövegét más művek is felhasználják, így a Templomtekercs (11QT), amelynek a Kr. e. 1. század utolsó harmadából származó, nagy formátumú és különleges gonddal írt kéziratát a 11. számú barlangban találták. A mű Mózesnek adott utasításokat tartalmaz a szentély felépítéséről, az ünnepek és áldozatok rendjéről, fogadalmak és eskük tételéről és más, a szentéllyel kapcsolatos témákról. Az előírások egy különleges, 364 napot számláló naptár rendjében szerepelnek. A mózesi törvények tematikus rendben szereplő és harmonizált szövege nem helyettesíteni akarta a Tóra törvényeit, hanem magyarázatul szolgálhatott hozzájuk; azt a módot írta elő, ahogyan a közösség vezetői az előírások betartását helyesnek látták. Ez magyarázza a műnek a külalak alapján meghatározható különleges becsértékét is.

A tekintélyt meghatározó jegy lehet a nyelv is. Az ószövetségi könyvek nyelve a héber. Egyes művekben (Ezra 4:8–6:18; 7:12–26, Dániel 2–7) szerepelnek arámi betétek – a kezdés és a befejezés nyelve azonban mindig a héber. Az arámi a babilóni fogsággal (Kr. e. 586) áttelepített zsidóság Mezopotámiában átvett nyelve volt. Ez a nyelv közvetítette számukra az ottani hagyományokat. Az arámi hagyomány fordítására illetve beépítésére héber nyelvű és tekintélyt képviselő művekbe két példa szolgálhat. Az egyik Tóbit könyve, amelynek négy arámi és egy héber példányát találták meg a 4. számú barlangban (4Q196–199, 4200). A héber feltételezhetően fordítás, és az arámi példányok nyomán készült. A fordítás tényét a meseszerű cselekményű könyv egy fontos tanítása magyarázhatja az endogám házasság igényéről (a levirátus, a legközelebbi férfirokonnal való házasság igénye az egyedüli leányörökös számára is), amelyet a könyv a mózesi Törvényre való hivatkozással támaszt alá. Az endogám házasság az esszénus irányzat családos ága számára lehetett példa (ld. Josephus Flavius, A zsidó háború II. 8.2–13 = §119–16). A „hozzáillő” társsal kötött házasságot több qumráni irat is említi.

A másik példa a Henok-hagyományban olvasható Virrasztók története lehetett. Az emberek lányaihoz leszálló és velük gyermekeket nemző, a nőknek boszorkányságot tanító Virrasztók tettei tisztátalanságokat jelentenek. Leszármazottaik, a mindent elpusztító és felfaló, végül a vízözön büntetésében elpusztuló óriások testéből tisztátalan démonok, a világban pusztító betegségek és csapások okozói erednek. A qumráni Henok-kéziratok alapján korai időre (Kr. e. 5–4. sz.) datálható hagyományt a Genesis szerkesztői is ismerték, és reflektáltak arra (Gen 6:1–4). A Qumránban népszerű és tekintéllyel rendelkező Jubileumok könyve a Genesis-Exodus-hagyománynak megfelelően beszéli el a bibliai történetet a Színai-hegyi törvényadásig, beleszőve a hagyományt a tisztátalan szellemek eredetéről és működéséről. A Masztéma vezette lelkek működése azonban Isten és angyali közvetítői hatalmának van alárendelve, ők a büntetés és próbatétel eszközei.

Összegzésként Fröhlich Ida elmondta, hogy a qumráni közösség könyvtárában nincs szó mai értelmében vett kánonról. Tekintéllyel rendelkező művek vannak, elsőrendűen a Tóra, a próféták és a Zsoltárok szövegei. Tekintéllyel rendelkeztek továbbá az orthopraxia (helyes gyakorlat) előírásait tartalmazó Templomtekercs, a héberre fordított Tóbit könyve, valamint a bibliai és qumráni arámi hagyományt egyesítő, héberül írt Jubileumok könyve is. Mindezek együttesen alkották a közösség identitásának – helyesnek elismert gyakorlatának és szellemi hagyományának – alapjait.

Az ELTE BTK Az Írás arcai című sorozatának szervezői, Buzási Gábor és Koltai Kornélia, az egyetem Ókortudományi Intézetének munkatársai elmondták, a következő előadást március 2-án 16 órakor Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja tartja Szentírás és kánon címmel.

Forrás: Fröhlich Ida és ELTE BTK

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír