Eltörölhetetlen jegy a lélekben – Mihály Zoltán és Tarsoly Mátyás ferences testvérek a diakonátusról

Nézőpont – 2020. január 6., hétfő | 15:10

2019. december 21-én a Szatmár megyei Kaplony Páduai Szent Antal-plébániatemplomában Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök állandó diakónussá szentelte Mihály Zoltán és Tarsoly Mátyás ferences testvéreket, akik a Kisebb Testvérek Szent István Királyról nevezett Erdélyi Rendtartomány örökfogadalmas tagjai. Ez alkalomból készített velük interjút Benedek Enikő, a Ferences Sajtószolgálat munkatársa.

– Hogyan érlelődött meg ferences hivatása, kik voltak ebben meghatározó személyek?

Mihály Zoltán OFM: Hivatásom érlelődését úgy képzelem, mint a „fazekas kezében az agyagot, melyből az edényt formálja” (Jer 18,3) – első nyoma talán ott rejlett, hogy már fiatalon lelkesedtem a szép, vallásos témájú festményekért; szívvel szemléltem és elmélyedtem bennük. 1994 februárjában, ...szentmiséről hazaérve különös vágy töltött el; úgy éreztem, hogy Isten magához vonzott. Ez idő tájt meghívtak egy imacsoportba, ahol mindennap közösen imádkoztuk a rózsafüzért és a litániát. 1995-ben merült fel bennem a szerzetesség gondolata. Akkor ezt csak Simon Dénes plébánosomnak tártam fel... 1996 tavaszán ... néhány ismerősömmel felkerestük a szászvárosi kolostort, hogy bepillantást nyerjünk a szerzetesek életébe... ugyanezen év szeptemberében ...kértem felvételemet Szent Ferenc Rendjébe. Azóta, 20 év elteltével, egy új változás előtt állva – Timár Asztrik atya többszörös lelkesítése és átimádkozásom eredményeként – úgy érzem, hogy az Úr megajándékozott a diakonátus szolgálatának lehetőségével. Ezt Isten után a provincia vezetőségének és a testvérek közös döntésének és jóváhagyásának köszönhetem.

Tarsoly Mátyás OFM: A ferences rend iránti érdeklődésem már gyermekként kezdet érlelődni, hála annak, hogy az akkori testvérek igyekeztek minél több időt tölteni velünk, gyerekekkel. Érdeklődésem és kíváncsiságom aztán szép lassan hivatásom kibontakozásában és megtalálásában is segített.

– Mit jelent az ön számára, hogy december 21-től diakónusként fog szolgálni?

Mihály Zoltán OFM: Schönberger Jenő püspök úr kézrátétellel, a Szentlélek ajándékát kérve és az én akaratommal egy látható és egy láthatatlan változás történik. A felszentelés által eltörölhetetlen jegy marad a lelkemben, és magamra öltöm a diakónus ruhát: az albát, a stólát és a dalmatikát. Ez a nap Isten kegyelméből szent és emlékezetes marad abban a reményben, hogy e naptól kezdve diakónusként végezhetem a szolgálataimat.

Tarsoly Mátyás OFM: Életemnek egyik fontos szakaszához értem azáltal, hogy diakónussá szentelnek; így még szorosabban szolgálhatom Istent és az Egyházat.

– Milyen helyzete, milyen szerepe van ma az állandó diakonátusnak az Egyházban?

Mihály Zoltán OFM: Az állandó diakonátus ősi hagyományát a II. vatikáni zsinat újjáélesztette, mert szükségét látta, és igény is volt rá. Helyzetét nézve az egyházi rend szentségének első fokozata. Együttműködik a papsággal, és engedelmességgel tartozik a püspökének. Szerepe van a különféle liturgikus gyakorlatokban: a szentmisében felolvassa az evangéliumot, prédikál, homíliát mond, áldoztat. Vezeti a Szentségimádást, a Zsolozsmát és más ájtatosságokat a hívekkel együtt. Keresztel, kiszolgálja a szentelményeket, és a temetési szertartást végzi. Lelki csoport vezetője lehet, és minden liturgikus cselekmény végén áldást ad. Karitatív szerepet is vállalhat, irányíthat.

– Miben fog változni a szolgálata a plébánián, ahol él?

Mihály Zoltán OFM: Aki az egyházi rend szentségében részesül, mint a diakónus is, az a klerikusok csoportjához tartozik. Változások a liturgikus szolgálatokban történnek: amit azelőtt laikusként nem tehettem, most diakónusként tehetem.

Tarsoly Mátyás OFM: Ezen esemény által elkezdődik valami új dolog az életemben, ami eddig nem igen volt jelen. Ez a szolgálat egyúttal felelősség is, mert diakónusként még szorosabban segíthetem egy plébánia életét, azokat a hívőket, akik az adott plébániához tartoznak, és nem utolsósorban magát a plébánost is, aki így figyelmét és energiáját más dolgokra is kiterjesztheti. És persze magam is fejlődhetem az Istennel való kapcsolatomban.

(...)

– Jelenleg a rendtartomány legnagyobb plébániáján szolgál, a Szatmár megyei Kaplonyban. Milyen feladatokat tölt be helyi ferences közösségben és plébánia életében?

Mihály Zoltán OFM: Kaplonyban már nyolc éve élek, a „szolgálatok különfélék”: hitoktatás a hatodik osztályos gyermekekkel, a rózsafüzér-társulat vezetése, találkozások, előadások, a templom és a Károlyi családi kripta történetének bemutatása, a kolostori múzeum ismertetése és idegenvezetés, vendégház gondozása, vendégek ellátása; egyszóval szerteágazó, ugyanakkor a fizikai munkákban is részt vállalok a rendház külső-belső részein.

– Jelenleg misszióban szolgál a Szentföldi Kusztódiában. Missziós szolgálata alatt immár a második állomáshelyen van. Melyek voltak ezen állomások, szolgálati helyei, milyen feladatot tölt be?

Tarsoly Mátyás OFM: Jelenleg szolgálatot látok el a szentföldi Kusztódiában; első helyem, ahová helyeztek, Betlehem volt, ahol rengeteget tanulhattam úgy a közösségtől, mint a helyi plébánia híveitől. Jelenleg a jeruzsálemi Szent Sír Bazilikában teljesítek és látom el sekrestyés-feladataimat.

* * *

Tarsoly Mátyás 1984. szeptember 9-én született Nagyváradon. Hétgyermekes családból származik, gyerekkorát szüleitől távol, Déván töltötte, és iskoláit is ugyanott végezte.

Mihály Zoltán Székelyudvarhelyen született 1967. április 27-én. Az iskolák elvégzése után egy asztalosműhelyben dolgozott. 1996-ban kérte felvételét az Erdélyi Ferences Rendtartományba. Szerzetesi tanulmányait Szécsényben és Szegeden végezte.

Forrás és fotó: Ferences Sajtószolgálat

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria