Epiphania Domini – Urunk megjelenése

És íme, az csillag ... világosságokat bocsát vala ki,
és fényösbeket, mint annak előtte,
olyha imezt mondanája az királoknak:
Ez az királ, kit ti kerestök.
És az királok leszállának lovokról...
És látá asszonyunk Máriát, ottan megvidámula szívök.
az kicsinded Jézus ugyan megolvasztá az királok lelkét.
(részletek a Debreceni-kódexből)

Vízkereszt, latinul Epiphania Domini, az Úr megjelenésének főünnepe. A görög teofánia (theophaneia) és epifánia (epiphaneia) Istennek valamilyen alakban való megjelenését jelenti. Az epifánia az istenség megpillantására, kinyilvánulására utal.

Az egyházban a teofánia eredetileg a december 25-én ünnepelt karácsonyt, később pedig a január 6-án ünnepelt vízkeresztet is jelentette. A keleti egyházban a január 6-ai epifánia (úrjelenés) a húsvéti ünnepkör mellett a liturgikus év legősibb ünnepei közé tartozik. Számos bizonyíték van arra, hogy a 3. sz. vége felé már elterjedt. Ezen a napon ünnepelték Jézus születését (ezt a jelleget a Nyugatról átterjedt karácsony teljesen kiszorította), keresztségét és kánai csodáját, melyhez még a napkeleti bölcsek látogatása is társult. Nyugaton 360 körül jelenik meg az ünnep ezzel a tartalommal. Később kizárólag a bölcsek látogatása az ünnep tárgya: Jézus Krisztus kinyilvánítja magát a pogány népeknek.

E főünnep liturgikus ünneplésére január 6-án, illetve számos országban, így Magyarországon is január 2. és 8. közé eső vasárnap kerül sor. E napon régi szokás szerint vizet szentelnek (innen a vízkereszt elnevezés), és ezzel megáldják a családi otthonokat. Ilyenkor szokás krétával a házak ajtófélfájára írni: 20 + G + M + B + 09. A kettébontott évszám eredetileg a C, M, B betűket vette körül, melyek jelentése: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e hajlékot). A három betűt a népi lelemény kapcsolta össze a három király nevének kezdõbetűivel. (A C betűt Gáspár latin megfelelője, Casparus kezdőbetűjének vették, és sok helyen G-re „magyarosították".)

* * *

Epifánia a keleti egyházban éjszakai virrasztással egybekötött ünnep; mindig január 6-án tartják, gazdag liturgiájú vízszenteléssel egybekötve, amit egészen a legutóbbi évtizedekig folyóparton vagy legalább kútnál végeztek.

Michael Sztaikosz görög ortodox metropolita ez év január 6-án 13 órakor vízszentelési szertartást végez a bécsi Duna-csatornánál. A vízszentelésre az ortodox Szentháromság-bazilikában bemutatott ünnepi litugia után kerül sor, a bolgár és a román ortodox egyház elöljárói és hívei jelenlétében.

A szentelés során a metropolita háromszor belemeríti a keresztet a vízbe. A nagy vízszentelés az ortodox egyház egyik leglátványosabb nyilvános liturgikus cselekménye, melyre mindenkor Urunk megjelenésének ünnepnapján, a 12 napos karácsonyi ünnepkör utolsó napján kerül sor. A szertartás Jézus Jordánban történt megkeresztelkedésére emlékeztet, szimbolikusan az egész természet és a teremtés megáldását jelképezi.

Magyar Kurír

Forrás: Liturgikus Lexikon