Erdő Péter bíboros beszéde Mádl Ferenc síremlékének megáldása alkalmából

Igen Tisztelt Dalma Asszony!
Hazánk Tisztelt Vezetői!
Kedves Emlékező Közösség!

Síremlék és emlékmű avatására, megáldására jöttünk ma össze. Mádl Ferenc elnök úrra emlékezünk. Imádkozunk érte, szeretteiért és egész népünkért. Juttassa eszünkbe ez a síremlék is személyiségének kisugárzását. Jó volt vele beszélni, hallgatni bölcs megjegyzéseit, átvenni bizakodását nehéz helyzetekben is. Jó volt érezni azt a szimpátiát és segítőkész jóakaratot, ami személyéből áradt.

Öröm volt megtapasztalni derűs, nyitott, tágas hazaszeretetét. Felemelő volt látni hitének megvallását, mindenki iránti megbecsülését, önmagának, örökségének, meggyőződésének vállalását. Építő és bátorító volt az a mesteri tudás és az az őszinte tisztelet, amivel a jogot kezelte. Jog és igazságosság találkozása itt, a földön Isten arcát ragyogtatja az emberi közösségre, a boldogságot mutatja meg a földön járó embernek (vö. Zsolt 4,7). Ez az a cél, amiért mindig érdemes gondosan megalkotni, őrizni és alkalmazni azt a jogot, amely az igazságosság megvalósítására hivatott. Ahogyan a Példabeszédek könyvében olvassuk: „A népet emeli az igazságosság” (Péld 14,34).

Tiszteletet ébresztett bennünk az a méltóság is, ahogyan Mádl Ferenc elnök úr a külső nehézségeket vagy a betegség terhét hordozta.

Adja Isten, hogy példája ma is sokakat megszólítson, hogy ez a művészi síremlék felkiáltójel is legyen: nyitott szívvel és emelt fővel vállaljuk értékeinket, ne vesszünk el a hétköznapi hangzavarban, ne ragadjon el minket a forgószél, mint a száraz levelet, hanem álljunk szelíden, szilárdan, szótlanul is beszélve, mint ez az emlékmű az embernek és magyarnak oly kiváló Mádl Ferenc elnök úr sírja fölött.