Erdő Péter bíboros karácsonyi, éjféli misén mondott szentbeszéde

Hazai – 2011. december 25., vasárnap | 15:02

Elhangzott a budapesti Szent István-bazilikában, 2011. december 25-én.

(Lk 2,1-14)


Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. Békesség az embereknek, akiket szeret az Isten. Ezt hirdetik a mai evangéliumban az angyalok, ezt a békességet hozta meg Jézus Krisztus, aki a betlehemi istállóban született a világra. „Nekünk adatott, nekünk született Szűz Máriától” – énekli az ünneplő Egyház. Milyen békességet adott Jézussal nekünk az Isten? És milyen a mi életünk itt, Európában, Magyarországon, 2011 karácsonyán ennek a békességnek a tükrében?

2. Az angyalok kiáltása kijelentő módban van. Nem vágyat, nem felszólítást fejez ki, nem azt mondja, hogy legyen dicsőség az Istennek és legyen béke a földön az embernek, hanem megállapítja, kihirdeti Isten dicsőségét és a földön a békét. Annak az értelmét árulják el az angyalok, ami Jézus születésével megtörtént. Ennek a gyermeknek a születése megvalósítja, jelenvalóvá teszi Isten dicsőségét és a békét. A mai szentmise kezdőénekében ezt halljuk: „Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség”.

A dicsőség az angyalok szózatában nem csak az Isten ragyogását jelenti, amiről az Ószövetség oly sokszor beszél fényhez hasonlítva a világító, éltető isteni létezés kisugárzását. Hanem jelenti ez a dicsőség Isten személyes cselekvését is, amely arra indítja a teremtett világot, hogy dicsőítse őt. Isten saját dicsősége minden elismeréstől független, örök valóság. De itt, most az emberiség is különlegesen, teljesen, szívéhez közelálló módon ismerheti meg Istennek ezt a nagyszerűségét. Karácsonykor Isten „a mi szívünket is megvilágosította, hogy (…) dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk” (2Kor 4,6).

A békesség legnagyszerűbb értelme a Bibliában az, hogy benne találkoznak a messiási idők összes értékei és áldásai. Ebben a békében jelen van a bűnök bocsánata, és Isten Lelke, mint a legnagyobb ajándék. A béke tehát közel áll a kegyelem valóságához. Ezért is köszönti így Szent Pál apostol a római keresztényeket: „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől!” (Róm 1,7) Több ez a béke, mint a háború hiánya. Több, mint a polgárháborúk és a belső konfliktusok megoldása. Ez a béke azt jelenti, hogy helyreállt bennünk a harmónia, a gyermeki bizalom Isten iránt, vagyis szívünkbe költözött az üdvösség . „Megigazultunk a hit révén, békében élünk az Istennel Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). Ez az igazi béke pedig maga Jézus Krisztus: „Ő a mi békességünk” (Ef 2,14).

Isten előbb szeretett minket. Tőle indul minden kezdeményezés. Ő a mindenség alkotója. Az ő tervében szerepelt az emberiség megváltása is. Mégis, amikor Jézus Krisztust adja a világnak, ezzel különösen is jóindulatába, isteni életének közösségébe hívja az emberiséget. A karácsonyi szózat ezért mondja, hogy Jézus születése békesség az embereknek, akiket szeretetébe fogadott az Isten. Az Istennel való békét és az emberek közötti megbékélést nem csak azoknak kínálja fel a Mindenható, akik már bizonyították: ők maguk jót akarnak. Isten szeretete még ennél is tágasabb. Ő mindenkit szeret, mindenkit arra hív, hogy fogadja el a békét, amely Krisztusban eljött közénk. Ha eddig gyűlölködtünk is, ha úgy éreztük is, hogy meg kell torolnunk a rajtunk esett sérelmeket, ha ostoba keserűséggel egész közösségeket mertünk is hibáztatni a magunk bajáért, még mindig van remény a számunkra. Isten szeret minket, és meghív a megbékélésre.

3. De ehhez az kell, hogy fogadjuk is el a békét, amelyet a betlehemi gyermek hozott el nekünk. Jézus Krisztus volt az, aki „értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által gazdagok legyünk”. Ő volt az, akinek az emberiség még lakást sem adott, mégis mindnyájunkat örök otthonba hív. Ő volt az, akihez a napkeleti bölcsek – vagy ahogyan hagyományosan mondani szoktuk, a háromkirályok – messze keletről látogattak el, hogy személyükben megmutassák: Jézus nem csak a választott nép öröme, hanem az egész emberiség sóvárgásának beteljesítője is. Benne nincs zsidó vagy pogány, rabszolga vagy szabad ember, férfi vagy nő, mert ő mindenkit az örök boldogságra hívott.

4. Isten dicsősége – béke az emberiségnek. Hálásak vagyunk-e Istennek, tudjuk-e dicsérni őt? Történelmi, anyagi, természeti nehézségek idején sok ember szívét eltölti a keserűség. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy már az is Isten ajándéka, ha valami fáj, valamiért szomorúak vagyunk vagy valamiért aggódunk. Mert ez azt jelenti, hogy létezünk. Azt jelenti, hogy vágyunk a szépre és a jóra, hogy emlékezünk rá, hogy talán remélhetjük is. Az élet Isten ajándéka. Az ő ajándéka a világ és az ő ajándéka az emberi értelem. Képesek vagyunk visszatekinteni Istenre, válaszolni neki. Elfogadni meghívását a párbeszédre. Felismerni őt, rádöbbenni, hogy nekünk, embereknek különleges hivatást adott. Földi életünk után örök életre és boldogságra hív. Ebben a távlatban mindennek lehet értelme. Még a szenvedésnek is. És minden remény indokolt. Mert minden reménység – ha a hit és a szeretet járja át – előbb-utóbb beteljesül. Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának. Nem önzésből, de szeretetből kell megoldást keresni földi gondjainkra.

A karácsony különös fénnyel világítja meg a családot is. Jézus családban akart születni. Családban akart nevelkedni. Ez a legalapvetőbb, a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanulunk meg egymásra ráfigyelni, itt leszünk képesek egymást elfogadni. Lehet, hogy családot vállalni életre szóló feladat. Lehet, hogy családot felnevelni nehéz. De jó családban a szülők is nap mint nap látják maguk előtt a jövő nemzedéket. Rádöbbennek arra, hogy a felnövekvő ember több, mint a saját igyekezetünk, a saját áldozatunk. Az ember gyermeke Istenhez kapcsol minden nemzedéket. Benne van a múlt és a jövő, olyan méltóság ragyog fel a szemében, ami nem pusztán tőlünk való. Boldog az, aki a napi gondok közt is élete értelmét látja maga előtt.

5. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nagylelkű adakozó módjára szeressen minket. Ő sorsközösséget vállalt velünk. Elfogadta értünk még a szenvedést és a halált is. Születésének, megtestesülésének titka eltölt minket szeretettel. Bizonyosságot önt belénk arról, hogy megszabadulunk, hogy üdvözülünk, hogy örökre boldogok leszünk. Közelsége bizalmat ad, bizalmat a jelenben és a jövőben, a világban, mert mögüle a találékony és irgalmas Teremtő – homlokát ráncolva tán, de mosolyogva – szeretettel tekint le ránk. Neki jár, övé a dicsőség, nekünk, embereknek pedig békesség legyen, mert ő mindnyájunknak jót akar. Mi is, akármilyen nehéz is, mi is szeressük egymást, és akkor béke lesz velünk! Ámen.