Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Genfest szentmiséjén

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Szent Jakab apostol levelében azt olvastuk az imént: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Az Isten… szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket és tisztának maradni a világtól” (Jak 1,18-22.27).

A mostani nagy ifjúsági találkozó programja: hidakat építeni, sőt, híddá lenni. Sokat hallottunk ezekben a napokban az emberiség egységéről, az egyetemes testvériségről is. Joggal kérdezzük magunktól: egy katolikus lelkiségi mozgalom miért foglalkozik ilyen nagy hangsúllyal ezekkel a témákkal, amikor a globalizáció az emberiség technikai, gazdasági, ökológiai, információs egyesülése amúgy is száguldó folyamatként halad előre? Nyilvánvaló azonban: nem mindegy, hogy ezek a történések emberi, erkölcsi, hitbeli eszmélődés nélkül, pusztán technikai és gazdasági folyamatként sodornak-e magukkal minket, vagy az emberi értékekre és az Isten akaratára figyelve válaszolunk korunk kihívásaira.

Hidakat építeni – mondja a mottó. Minden hídnak van legalább két szilárd pontja: az eleje és a vége. Tudnunk kell tehát, mielőtt az építkezéshez hozzáfognánk, hogy mit akarunk összekötni és mivel. Ismernünk kell a két part összetételét, szilárdságát, magasságát. Így van ez az emberek világában is. Ismernünk kell a népeket, a kultúrákat, a közösségeket, az egyes emberek problémáit, helyzetét, mielőtt sommás programokat hirdetnénk ki a számukra, vagy igyekeznénk erőnek erejével végrehajtani. Fontos lenne, hogy Európa és a világ népei, mint népek is, történetükkel, kultúrájukkal együtt egyre jobban megismerjék egymást. Nem igazi hídverés az, amikor az egyik kultúra egyszerűen megszünteti a másikat. A megismerés alapján meg is kell egymást szeretnünk. Krisztus az egész emberi nem megváltója. Isten akarata az, hogy „benne, mint Főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és a földön van” (Ef 1,10). Ő adta meg a végleges és teljes kinyilatkoztatást az emberről, ő az, aki igazán tudja, mi lakik az emberben (Jn 2,25). És mégis, az emberi szívben rejlő minden gonoszság ellenére Jézus úgy szerette az embert, hogy életét adta értünk.

De a híd nemcsak két partot köt össze, hanem vizek vagy szakadékok fölött ível át. Ismerni kell a mélységet, ismerni kell az oldalról jövő szelek hatását. A híd építőjének tudnia kell, hogy mi választja el egymástól a partokat. Így vagyunk ezzel mi is. Ismernünk kell a meg nem értés, a türelmetlenség, a történelmi sérelmek, a keserűség, a bosszú érzéseit és valóságát, hogy hősies szeretettel és türelemmel mindezt meg tudjuk haladni. Az ellentétek és a gyűlölködés ugyanis nemcsak elválasztják az embereket, hanem gonosz erőket szabadítanak fel egyén és közösség szívében. Ha ezek lesznek úrrá egy-egy közösségen, a népeken, vagy az emberiségen, akkor önmagunk fogjuk rontani a sorsukat, fokozódhat az erőszak és a gyűlölet, pusztulhat az emberi élet, a környezet, a körülöttünk levő világ is. Bármennyire félelmetesnek tűnhet azonban olykor a gonoszság, Krisztus egyszer s mindenkorra legyőzte a bűnt és a halált (vö.. Jn 16,33; 2Tim 1,10; Zsid 2,14).

Krisztus bennünket is részesíteni akar az igazság és a szeretet győzelmében: „Aki Istentől való, legyőzi a világot” (1Jn 5,4). A hídépítés tehát bizalmat kíván tőlünk. Hinnünk kell Isten hatalmában és szeretetében.

Szent Jakab apostol levelében nyomorgókról, árvákról, özvegyekről olvastunk. Azt hallottuk, hogy őket kell segíteni, ha igazán vallásosak akarunk lenni. Ehhez kapcsolja ez a szentírási szakasz a vallásosság másik nagy követelményét: „Tisztának maradni a világtól”. Most már értjük, hogy nem a teremtett világ önmagában rossz, hanem a világban jelenlévő gonoszság és gyűlölet az, amivel szemben a hősies, segítő szeretet példáját kell felmutatni. Manapság sokan mondják – egyesek még a globalizációra hivatkozva is –, hogy az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjak, a szociális támogatás túl sokba kerül. Egyesek még más, gyengébb országok számára terveket is készítenek, hogy hogyan kell minél gyorsabban, minél több pénzt kivonni ezekről a területekről. A számok világában lehet, hogy meggyőző érveket is találhatunk az ilyen törekvések mellett. De az ember nemcsak számokból áll. Hanem minden emberi személy, Isten arcának képmása, akit Isten vele való, személyes szeretetkapcsolatra hívott meg. Ezért létezünk. Egyedül a végtelen, az idő fölött álló mindenható és személyes Isten az, aki képes arra, hogy személyes szeretetkapcsolatba lépjen minden egyes emberrel, a történelem kezdetétől az idők végéig. Milliárd és milliárd emberrel. Ő mindnyájunk teremtője, mindnyájunk életének ragyogása, mindnyájunk célja és végső boldogsága. Benne találja meg egységét az egész emberiség. Benne vagyunk egymásnak igazán testvérei. Az ő segítségét és kegyelmét kérjük a szeretet nagy szolgálatához, hogy valóban hidakat tudjunk építeni ember és ember között. Ámen.