Erdő Péter felszentelte Budapest új templomát – KÉPGALÉRIÁVAL

KÉPGALÉRIÁVAL - klikk a képre!

Szentmisével ünnepelte újonnan épült temploma szentelését a Szent Adalbert-plébánia közössége. A templombelsőt zsúfolásig megtöltötték a hívek, sőt, a templom előtti teraszt és lépcsőzetet is. A szertartáson mintegy 40 pap vett részt, továbbá szerzetesrendek képviselői, közéleti személyiségek, köztük Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár. A szentmisén jelen volt Székely János püspök.

A templomkülső szentelésével kezdődő szertartás szentmiséjét Erdő Péter bíboros mutatta be.

Több nemzedéknyi várakozás után valósult meg a templomépítés nagy terve – elevenítette fel Erdő Péter bíboros szentbeszédében a Budapest-Lágymányos Szent Adalbert Plébánia életének azon eseményeit, melyek a ma ünnepéhez elvezettek. Örömének adott hangot, hogy a most felépült templom és plébánia révén olyan eleven hitben élő közösség talált otthonra, mely emberibbé, élhetőbbé teszi maga körül a várost és a világot.

Hogy mit jelent egy új templom felszentelése, azt megérthetjük a mai evangéliumból (Jn 10,22-30) – mondta a főpásztor. Egyszerű szavakkal kezdődik az elbeszélés: „A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt” (Jn 10,22-23). A templomszentelés ünnepe arra a nagyszerű eseményre utal, amely Krisztus előtt 165-ben kiszlév hónap 25-én történt. Makkabeus Júdás szabadságharcának eredményeként (1Makk 4,17kk) újra birtokba vehették a pogányok által megszentségtelenített jeruzsálemi templomot, újra elkezdhették az istentiszteleteket, újra felgyulladhatott a világosság Isten házában.

A hagyomány szerint a templomi szent lámpához tiszta olaj kellett. Találtak is egy régen elrejtett edényt, amelyen a főpap pecsétje volt, benne tiszta, megszentelt olajjal. Mindenki azt gondolta, hogy ez a kis mennyiség csak egyetlen napra lesz elég, de az olaj nyolc napig égett. Nyolc napos lett az ünnep, vagyis egy nappal tovább tartott, mint Salamon templomának felszentelési ünnepe (2Krón 7,8-9). Az a nap tehát, amikor Jézus a templomba látogatott, a szabadság, az Istennel való új találkozás ünnepe volt. Ezt a régi emléket teljesíti be Jézus megjelenése a templomban. Ő az, aki kijelenti magáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Jézus Krisztusban tehát maga Isten jön közénk tökéletesebben, mint bármikor addig a történelemben – hangsúlyozta Erdő Péter.

A mi templomainkban Krisztus vesz lakást. Jelen van az Eucharisztiában: a szentmisében élő valóság az ő egyszeri, végtelen értékű keresztáldozata. Testét és vérét vehetjük magunkhoz a szentáldozásban. Bennünk is otthonra talál, és kiárasztja ránk szentháromságos életének gazdagságát – emelte ki homíliájában a főpásztor.

De Krisztussal találkozunk itt, a templomban, a többi szentségekben is. Maga Isten bocsátja meg bűneinket a bűnbánat szentségében. A feloldozást adó pap a Krisztustól kapott felszentelés erejében végzi szolgálatát. De Istennel találkozunk a keresztségben, a bérmálásban, a házasság szentségében is. És isteni jelenlét van tartósan közöttünk az Oltáriszentségben a tabernákulumban, amely előtt kigyullad a fény, az a fény, amely világít és melegít, az a fény, amelyet a húsvéti gyertya jelképez. Krisztus világossága, amelyre a keresztség kiszolgáltatásakor az égő gyertya emlékeztet. A templomszentelés tehát méltán a fények ünnepe, hiszen itt ragyog fel számunkra Krisztus, aki a világ világossága.

Isten végtelen, örökkévaló szellemi létező – folytatta a bíboros. – Túl van a teremtett világ keretein, ugyanakkor „mindenek felett áll, mindent átjár, és mindenben benne van” (Ef 4,6). A szellem ott és úgy van jelen, ahol és ahogyan hatásait kifejti. De Isten hatása már a világ puszta léte is. Hisszük és valljuk, hogy Isten nem csak megteremtette, de fenntartja és kormányozza is a világot. Az ő oldaláról, téren és időn túlról nézve, mindez összetalálkozik, benne nincs előbb és később. És ő, aki mindenütt jelen van, a világmindenség egyes pontjain egészen különlegesen is, tehát egyazon helyen többféle módon is képes hatásait kifejteni, vagyis jelen lenni.

A megtestesüléssel Isten jelen van az ember Krisztusban. Az átváltoztatással az Eucharisztiában. Tehát igenis egészen különlegesen itt, a mi templomunkban is. És ő az, aki képes volt az utolsó vacsorán Krisztus feláldozott testévé és vérévé tenni a kenyeret és a bort, miközben a keresztáldozat a mi földi időnkben még a jövendő eseménye volt. Ugyanígy képes arra is, hogy minden szentmisében jelenvalóvá tegye a keresztáldozatot, ne csak ábrázolja, jelképezze, hanem ténylegesen megjelenítse, miközben Krisztus áldozata egyetlen, megismételhetetlen és teljes értékű áldozat. De hát így van ez, amikor Isten úgy találkozik a világgal, hogy számunkra, emberek számára kijelenti magát. A mi tudatunk előtt paradoxon jelenik meg, vagy még inkább: misztérium. Beleborzongunk Isten valóságának távlatába, és elbűvöl minket hívogató szeretete. Ilyen találkozás színhelye a templom, az imádság és az imádás háza. Ezért igyekezett a hívő ember mindig a legszebbet, a legértékesebbet alkotni, amikor templomot épített – hangsúlyozta Erdő Péter.

„Ezt a templomot, amely hosszú évtizedek várakozása után szintén a szabadság jelképe, boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök tiszteletére szenteljük. Ő is az Egyház szabadságáért áldozta életét. Ezért fogadta el az egyházmegye kormányzását, nehogy az egyházi közösség vezetése is hitetlen erők játéka legyen. Ez a döntése az életébe került. Ezért hurcolták el, ezért várt rá az internálótáborban a szenvedés és a mártírhalál” – mondta a bíboros.

„Amikor a tiszteletére szentelt templomot most hódolatunk és szeretetünk jeleként felajánljuk, hálával tartozunk a gondviselő Istennek, aki lehetővé tette, hogy több nemzedéknyi várakozás után ez a nagy terv megvalósuljon. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki szaktudásával, művészetével, nagylelkűségével, imájával hozzájárult, hogy ez a régi álom valósággá váljon. Az ő munkájukra és hazánk egész népének mai korunkban végzett minden fáradozására ráillik, amit boldog Meszlényi Zoltán mondott 1941-ben az ország háború utáni, majdani újjáépítéséről: »A mi nemzedékünknek romokat kell eltakarítani, s évtizedek munkájával kell népünket a mélységből (…) felemelni. (…) Mi – katolikusok – ezt a munkát, mint kötelességet fogjuk teljesíteni, abban a meggyőződésben, hogy ez (…) a vele járó szenvedés és megpróbáltatás mellett érdemszerző lesz számunkra egy örök életre .” Adja Isten, hogy mi is ilyen hittel teljesíthessük mai kötelességeinket és sugárzó jel lehessünk népünk és a világ számára” – zárta ünnepi gondolatait a bíboros.

A homíliát követően folytatódott a templomszentelés szertartása. Az oltárszentelést és a Mindenszentek litániáját követően az oltár márványtalapzatában elhelyezték Szent Adalbert és Boldog Meszlényi Zoltán ereklyéit, s végül felszentelték a templom felszerelését: az oltárt leterítették, feszületet helyeztek rá. A szentmisében Erdő Péter meggyújtotta az örökmécset.

A 2008-ban az önkormányzattól használatba kapott telken 2013. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén Erdő Péter bíboros helyezte el az épület alapkövét. Idén március 13-án tartották a bokrétaünnepet, amikor a főpásztor megáldotta a szerkezetkész épületet. Végül október 30-án szentelte meg Erdő Péter a templom két régebbi és egy újabb harangját, melyek a szertartást követően kerültek a toronyba. A templom tervezője a Jahoda és Páricsy Építésziroda, a szakmai lebonyolítást és műszaki ellenőrzést a KIMA Stúdió, a kivitelezést pedig az ALP-INTER MAGASÉPÍTŐ Kft. végezte. Urnatemetőt is létesítettek és harangláb is tartozik a templomhoz. Az épületkomplexum számos közösségi esemény színhelye lesz a jövőben.

Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január 2-án Hatvanban született. 1915-ben Innsbruckban szentelték pappá. XI. Piusz pápa kinevezése nyomán 1937-től Sinope címzetes püspöke, ettől kezdve a mindenkori hercegprímás, esztergomi érsek segédpüspöke, majd püspöke lett.

A püspököt 1950. június 29-én hurcolták el esztergomi lakásáról az állambiztonsági szervek emberei. A kistarcsai internálótáborba került, ahol elkülönítve őrizték és kínozták. A kínzások és a végkimerülés következtében 1951. március 4-én halt meg.

2004-ben Erdő Péter indította el Meszlényi Zoltán boldoggá avatási eljárását. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely alapján ugyanebben az évben október 31-én avatták boldoggá a püspököt az esztergomi bazilikában.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír