A rekonstrukcióra a katolikus egyház, a belvárosi önkormányzat és a főváros együttműködésével, az „V. kerület – Szervita tér megújítása” projekt keretében került sor.
Erdő Péter, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztora a szentmisét megelőző átadóünnepségen Isten áldását kérte a hívekre és a megújult homlokzatra, a jószívű felajánlók számára pedig az isteni kegyelem jutalmát.
Az V. kerületi önkormányzat nevében beszédet mondott Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester, aki történelminek nevezte az átadás napját, amikor a 18. századi templom újra eredeti szépségében pompázik.
Rogán Antal, a Belváros országgyűlési képviselője, volt polgármester szerint az önkormányzat egyik legfontosabb vállalása teljesült, az V. kerület fejlesztésével a hitélet megújítása jegyében megújultak a templomok is. Kiemelte, ma a Belvárosnak nincs olyan temploma, ami ne lenne méltó állapotban.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes hangsúlyozta, hogy a renovációs projekt széles körű összefogással valósulhatott meg, s a Szent Anna-templom helyreállított homlokzata önmagában is visszahoz valamit a hamarosan teljesen megújuló belvárosi tér régi fényéből.
A homlokzat átadása után a Szervita kórus és a Händel Consort kamarazenekar közreműködésével adventi koncert hangzott el, majd Erdő Péter bíboros ünnepi szentmisét celebrált a nagy múltú, csaknem háromszáz éves barokk templomban. Koncelebrált többek között Philipp Ernst Gudenus templomigazgató és Osztie Zoltán budapest-belvárosi plébános.
A bíboros prédikációjában rámutatott, az advent negyedik vasárnapján elhangzott evangéliumi szakasz (Lk 1,26–38) a megtestesülés titkának egész gazdagságát hordozza, mely mögött végső soron maga Isten áll. Ő a történet főszereplője, hiszen ő az, aki felkészítette a választott népet a hosszú évszázadok során; ő az, aki megígérte a Megváltót; ő az, aki Máriáról is eleve gondoskodott; ő az, aki a Szentlelket küldi; és ő az, aki végül magát Jézust a világnak adja.
De ugyancsak fontos szereplője ennek a történetnek Mária – hangsúlyozta a főpásztor. Hiszen benne mintegy kicsúcsosodik az egész emberiség várakozása. Mária az emberiség adventjének a nagy, jelképes alakja. Kéri és bizalommal fogadja az Isten közeledését, mert azt mondja: „Legyen nekem a te igéd szerint.” Máriának az igenje hozza közénk Jézust.
Ugyanakkor ennek a történetnek a Szentlélek is főszereplője – emelte ki Erdő Péter bíboros. Már az Ószövetségben ő az, aki fölkészíti az emberiséget a Megváltó eljövetelére. Ő az, aki erejével ki is eszközli, hogy Jézus valóban megtestesüljön. Hiszen a Szentlélekről olvassuk, hogy az ő erejének hatására ölt testet az Ige. Amikor pedig Jézus megszületik, és járja útját a földön, a Szentlélek az, aki leszáll rá, és erejével kíséri és védi az ember-Jézust, aki egyben a második isteni személy. Ugyanakkor a Szentlélek az is, akit Jézus, amikor ebből a világból eltávozik, pünkösdi ajándékul ad az Egyháznak az idők végezetéig.
Erdő Péter rámutatott: maga Jézus is főszereplője ennek a történetnek, még akkor is, ha születése előtt játszódik. Hiszen ő az, akire minden utal. Ő az, aki ennek a történetnek eredményeként élő valóságban megjelenik közöttünk.
A főpásztor a Szent Anna tiszteletére felszentelt és külsőleg megújult templom kapcsán kiemelte: a templom minden vallásban szent hely. „Az érzékszerveinkkel megtapasztalható világ nem öleli fel a létezők összességét. Rajta túl létezik az Isten, aki a világ alkotója, és aki mégsem hagyja sorsára, hanem akaratával és szeretetével fenntartja és kormányozza a világot.”
Az újabban divatos eszmékre rámutatva a bíboros megemlítette: manapság sokan tetszetősnek találják azokat a világnézeteket, amelyek nem egyszerűen tisztelik a természetet, vagyis a teremtett világot, de szentnek tartják, szinte isteni tulajdonságokkal ruházzák fel azt. De ha minden szent, ha minden isteni jellegű, akkor semmi sem igazán az, akkor a személyes Isten valósága belevész a bonyolult világmindenség személytelen működésébe – figyelmeztetett Erdő Péter bíboros.
A Krisztus-követők hitvallásáról kifejtette: „Mi, keresztények nem vagyunk panteisták. Hittel valljuk a különbséget Isten és a világ között. Erről a hitünkről teszünk tanúságot akkor is, amikor szent helyeket különítünk el a hétköznapi használattól, amikor megáldjuk, megszenteljük őket, amikor fenntartjuk őket vallási szertartásaink, a legszorosabb értelemben vett istentisztelet számára.”
„Katolikus hitünk még ennél is többet tart a templomról” – hangsúlyozta a főpásztor. Hiszen itt újul meg, itt válik jelenvalóvá Krisztus keresztáldozata a szentmisében, és itt őrizzük a tabernákulumban magát Krisztust, aki különlegesen is, lényege szerint is jelen van az Oltáriszentségben. Ezért olyan fontos, hogy szürke hétköznapjaink épületei között vegyük észre a templomot, hogy látogassuk a szentségi Jézust, aki vár ránk, aki megbecsüli minden olyan tettünket, amelyet kizárólag az iránta való szeretetünk vezérel.
Erdő Péter kiemelte: a belvárosi Szent Anna-templom, mely nemzedékek figyelmét irányította Krisztusra, arra hivatott, hogy a jövőben is égre mutató jel, a találkozás helye legyen az itt élő emberek és Isten között. „Adja Isten, hogy ez a templom újra az eleven katolikus közösségi élet otthona, Isten kegyelmének kisugárzója legyen mindannyiunk számára!” – zárta beszédét a bíboros.
A budapest-belvárosi Szent Anna-templom (Budapest, V. kerület, Szervita tér 6.) a szerviták számára épült 1725–32 között Hölbing János terve alapján. Itt őrzik a szervita rend hét szent alapítójának ereklyéit, a közelben álló rendházban éltek egykoron a szervita atyák. A templom berendezése 1735–48, a főoltár 1740–41 között készült, a főoltárképeket Johann Samuel Hötzendorf festette. A mai (eklektikus) homlokzat kialakítására Diescher József 1871-ben kapott megbízást. A templom előtti téren 1948-ban helyezték el Erdey Dezső Madonnáját a háború alatt elpusztult Mária-szobor helyébe, az 1719-es talapzatra.
Forrás: Magyar katolikus lexikon
Fotó: Lambert Attila
Székács István/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria