Erdő Péter nagypénteken: Jézus megváltó halála az isteni szeretet túláradása!

A szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros leborult az oltár előtt, majd következett az igeliturgia, melynek részeként a szenvedéstörténetet, a passiót közösen énekelve adta elő a bazilika énekkara és az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendékei, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát.

Ezt követte a főpásztor homíliája, melyet teljes terjedelmében közreadunk.

1. A Názáreti Jézus a zsidók királya – ez volt felírva Krisztus keresztjére. Ez volt az ok, amiért a rómaiak halálra ítélték. Erről kérdezi Pilátus a Mestert. Jézus pedig megvallja: „Te mondod, hogy király vagyok.” (Jn 18,37). De kijelenti az is: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36). Krisztus uralma jelen van ebben a világban, hiszen vele elérkezett Isten országa, de ez az uralma magától Istentől ered, nem puszta emberi alkotás, nem is csupán a természet törvényszerűsége. Ha Krisztus országához akarunk tartozni, legyünk hűségesek keresztségünkhöz. Jézus meghívott, kiválasztott minket a világból, és azt a feladatot bízta ránk, hogy művét folytassuk az idők végezetéig. Nem követhetjük a világban uralkodó érdekek, az indulatok és a cinizmus logikáját. Nem is fáradhatunk bele a figyelmes gondolkodásba. Nem mondhatjuk azt, hogy úgyis lesz, ami lesz, hogy úgysincs értelme semminek. De nem is vonulhatunk ki a világból, hanem ebben a világban kell Jézus szellemében, Isten uralmának tudatában élnünk.

2. Saját királyságának megvallását folytatja Jézus, amikor kijelenti: „Én azért születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat szavamra” (Jn 18,37). Isten országa az igazság országa. Krisztus maga mondja, hogy ő az igazság. És ezt az igazságot a hit által ismerhetjük meg és a szeretet által tudjuk igazán elfogadni. Mindkettő Isten ajándéka, mindkettő kegyelem. Mert ha Jézus mondását csak természetes módon értelmeznénk, és azt gondolnánk, hogy mindenki az igazságból való, hiszen Isten, az igazság alkotott mindent, akkor mindenki elfogadná Krisztus tanítását. Ám nem mindenki hallgat Jézus szavára. Nem mindenki hisz benne, nem mindenki követi őt. Ezért Jézus nem azt mondja: „Mindaz, aki hallja szavamat, követni fogja az igazságot”, hanem „Mindaz, aki az igazságból van, hallgat szavamra.” Azért tudjuk őt hittel elfogadni, mert jó szándékú keresésünkön és igyekezetünkön kívül megkapjuk Isten kegyelmét, hogy hinni tudjunk.

De Jézus nemcsak maga az igazság, hanem tanúságot tesz az igazságról. Nem elvontan, nem filozófusok módjára, hanem szeretettel, értünk adva az életét. „Mert senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézus tanúsága az igazság mellett a legtisztább és a leghitelesebb vértanúság.

3. Napjainkban a vértanúk korát éljük. Kereshetjük a keresztények elleni gyűlölet és gyilkosságok okait társadalmi, lélektani, politikai összefüggésben. De van a valóságnak egy mélyebb rétege is. Mert mindig érvényes Jézus szava, hogy nem lehet különb a tanítvány mesterénél, „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (vö. Jn 15,20). És akkor szinte az a kérdés, hogy egy-egy helyen, egy-egy időben miért tudnak a keresztények nyugodtan élni. Hogy miért nem üldöznek mindenkit, mindenütt. Amikor Jézust az Olajfák hegyén a szolgák és a katonák el akarják fogni, megvallja, hogy ő az, akit keresnek. Mégsem tudják elfogni őt, hanem a földre zuhannak, és mindaddig nem emelhetnek rá kezet, amíg nem engedelmeskednek az üldözött, a már-már fogoly Jézus parancsának, hogy hagyják a tanítványokat bántatlanul elmenni. „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál” – mondja Jézus (vö. Jn 17,13). Ez itt, az elfogatás pillanatában beteljesedik. De miért lenne vesztére a tanítványoknak, ha őket is elfognák, ha ők is meghalnának Jézussal együtt? Hiszen előbb-utóbb úgyis ez lesz a sorsuk. De Jézus tudja, hogy még nem érettek erre. Hogy a fogság, a szenvedés, az életveszély éppúgy tagadásba sodorná őket, mint Pétert a főpap udvarában. Mert nem elég erős még a hitük, mert nem értették még meg Krisztus titkát, mert nem kapták még meg a Szentlelket, aki a pünkösdi csodában majd lelkessé, bátorrá és erőssé teszi őket. Még nem szánja nekik a vértanúságot, mert feladatuk van. Mert el kell menniük az egész világra és hirdetniük kell üldözőiknek is Krisztus örömhírét és Isten szeretetét.

Akik az utóbbi napokban, Egyiptomban azért estek gyilkos merényletek áldozatául, mert keresztény szentmisén vettek részt, a kopt egyház állásfoglalása szerint már vértanúk. De a vértanúk és hitvallók sora hosszú a történelemben. Mindannyian egyesültek Krisztus keresztjével. Csatlakozzunk mi is a megfeszített Krisztus szeretetéhez, mert Jézus megváltó halála a gyász és a fájdalom mélysége, de az isteni szeretet túláradása is.

Imádunk téged Krisztus és áldunk, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.

Ámen.

* * *

A szentbeszédet követően a bíboros által elimádkozott könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szóltak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a kereszténység egységéért, az Ószövetség népéért, a nem hívőkért, valamint a világ vezetőiért – és különösen a szenvedőkért.

Ezután a főpásztor a letakart feszületről levette a leplet és kezdetét vette a kereszt előtti hódolat: a hívek érintéssel, csókkal illeték, és térdet hajtottak a feszület előtt, amelyen ott az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be. Ezután Erdő Péter bíboros vezetésével a hívek a szentsír előtt csendben imádkoztak.

Fotó: MTI

Magyar Kurír