Erdő Péter: Nem kapnak több pénzt az egyházi iskolák, mint az önkormányzatiak

Miről tárgyaltak Nikola Eteroviccsal?

Érsek úr először járt Budapesten, kivéve a ferihegyi repülőteret, ahol már sokszor át kellett szállnia. Egyébként nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk az előző években, hiszen a püspöki szinódus általános titkáraként ő ezeknek a találkozóknak a legfőbb szervezője. A jövő évi szinódus témája az új evangelizáció lesz, az előkészületek pedig már javában folynak. Ez volt megbeszélésünk egyik fontos témája. Horvát emberként jól ismeri a térséget, ezért az itteni egyházi események is szóba kerültek. De beszélhettünk volna közös emlékekről is, hiszen annak idején a Lateráni Egyetemen együtt tanultuk a kánonjogot – a világ ilyen szempontból rendkívül kicsi.

Milyen a magyar püspöki kar kapcsolata a délszláv államok püspöki karaival, elsősorban is a Szent Cirillről és Metódról elnevezett nemzetközi püspöki karral, amely a délvidéki magyar hívek püspökeit is magában foglalja?

A horvát püspöki karral rendszeres kapcsolatunk van, állandó bizottságaink évente találkoznak egymással, hol Horvátországban, hol Magyarországon. A Cirillről és Metódról nevezett püspöki konferenciával, mely elsősorban a szerbiai püspököket foglalja magában, és így a területén élő katolikusok többsége magyar, olyan értelemben szerves a kapcsolatunk, hogy rendszeresen meghívjuk egy képviselőjüket, és ők is meg szoktak hívni minket. Itt főleg Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspökre gondolok, hiszen az ő egyházmegyéje van legközelebb a Vajdasághoz. A jószomszédi viszonyunk néha az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) a rendezvényein is kifejeződik, például nemrégen Belgrádban volt a CCEE és a KEK közös bizottságának a tanácskozása. A szlovén konferenciával annyi a kapcsolatunk, hogy néha meghívunk egy-egy vendéget az ülésünkre, hasonló meghívásokat mi is rendszeresen kapunk tőlük. A volt Jugoszlávia távolabbi területeivel, például Bosznia-Hercegovina püspöki konferenciájával nincs rendszeres kapcsolatunk, mivel nem vagyunk szomszédok. De egyébként barátságban vagyunk, és jó a viszonyunk. Remélem, hogy például szeptember végén Szarajevóban, amikor vértanú apácákat avatnak boldoggá, akiknek egyike kaposvári származású volt, a magyar egyház is méltóképpen fogja magát képviseltetni. Nehéz a helyzete az ottani egyháznak, hiszen az országban még most is instabil a politikai helyzet, ráadásul rengeteg templom rongálódott meg a délszláv háború idején, amelyeknek a helyreállítása folyamatosan gondot okoz, hiszen hol az anyagi eszközök, hol az építési engedély hiányzik. A hívek egy része Horvátországba menekült, és ők nemigen térnek vissza, mások pedig nyugatra költöztek. Állandóan kérdés, hogy a Balkánon mely püspöki karok mely országhoz tartoznak, a Cirill és Metód püspöki kar is nemzetközi. Az viszont kivitelezhetetlen, hogy egyszerre mondjuk öt kormánnyal tárgyaljon egy ilyen testület, és ez technikai kihívást jelent az államok és az egyház kapcsolatában.

Nemrég Berlinben járt az új érsek, Rainer Maria Woelki beiktatásán, ahol az ünnepi szentmisén koncelebrált.

Szép ünnep volt, megtelt a katedrális, a német püspöki kar jó része is megjelent, és jelen voltak külföldi vendégek is. Kiemelhetjük Lengyelországot, a Sziléziából és Pomerániából érkezetteket, hiszen a történelmi kapcsolatok miatt ők tartják a szomszédságot a berlini egyházmegyével. Úgy tűnik, a berlini egyházmegyének erősödik a helyzete, aminek az az oka, hogy sok német katolikus költözik be a fővárosba az ország déli és nyugati részéről – főleg a központi államapparátus képviselői, munkatársai. A katolikus jelenlét növekedése kulturális és hitéleti szempontból is örvendetes. Az érsek úr, aki kölni segédpüspökből lett Berlin érseke, nagy tapsot kapott, nagyon szimpatikus ember. Szívélyesen üdvözölte őt Berlin kormányzó polgármesterasszonya, valamint az evangélikus egyház és a civil szféra képviselői is.

Nemsokára esedékes a magyar püspöki konferencia őszi ülése, és épp kezdődik a tanév. Milyen feladatok előtt áll a testület?

Ilyenkor évnyitókra megyünk. Jómagam is nemsokára a Pázmány Péter Katolikus Egyetem huszadik tanévének megnyitóján veszek részt. A konferencia ülésének első nagy eseménye az lesz, hogy bemutatkozik majd hazánk új apostoli nunciusa, Alberto Bottari de Castello. Az iskolákkal kapcsolatban elmondható, hogy kézzelfogható újdonság nincs a nyáreleji helyzethez képest. Még nem jelent meg az új közoktatási törvény, ami pedig fontos meghatározója lesz annak, hogy milyen feltételek közé kerülnek az iskoláink. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az egyházi iskolák nem kapnak több pénzt, mint az önkormányzatok által fenntartott intézmények. Évek óta fennáll az a helyzet, hogy az önkormányzatoknak több a kötelezettségük, mint amennyit a rendelkezésükre álló forrásokból el tudnak látni. Így aztán nem teljesítik az összes kötelezettségüket. Az egyházi iskolák kiegészítő állami támogatását azon összeg után kalkulálják, amelyet az önkormányzatok ténylegesen adnak a saját iskoláiknak. Ha az önkormányzatok rendszeresen nem teljesítik kötelezettségeiket a saját iskoláik felé, akkor ez egy év múlva az egyházi iskolák kiegészítő támogatásában is vissza fog köszönni, és kevesebb pénzt kapnak.

Körülbelül nyolcvan iskola kerül valamely keresztény felekezet fenntartásába az önkormányzatok anyagi helyzete miatt országszerte, ami nagy médiavisszhangot váltott ki.

Valóban számos átvételi szerződést kötöttek már meg. Bizonyos régiókban, városokban eddig egyáltalán nem volt katolikus iskola, így ha felmerült az önkormányzat, a szülők és a pedagógusok részéről az átvétel igénye, akkor megtettük a szükséges lépéseket az átvétel érdekében. Több felkérést is elutasítottunk, volt olyan is, hogy az önkormányzat felajánlotta az iskolát, de az utolsó pillanatban bérleti díjat kért az épületért. Ezt azonban nem tudjuk finanszírozni, nem tudunk egy átvett közintézmény épületéért piaci bérleti díjat fizetni.

Említette, hogy hazánkba érkezett már az új nuncius.

Bottari de Castello nuncius úr püspöki karunk több tagjának élén koncelebrált az augusztus 20-i ünnepi szentmisében. Így szolgálatát a helyi egyházzal közös eucharisztikus ünnepléssel kezdhette meg. Alkalom volt ez arra is, hogy bemutassuk őt az egész ország hívő közösségének. Hogy ő részt vett az augusztus huszadikai ünnepi szentmisén, az a részéről nagy áldozat volt, mivel elhúzódott a szolgálata Japánban, hiszen le kellett zárnia az ottani katasztrófák miatt indított egyházi humanitárius akciót. Így csak két napot tudott otthon tölteni Olaszországban, aztán jött is ide, ami nagy fizikai megterhelést jelentett. Ezzel együtt szeretettel telve érkezett meg hozzánk. A magyar állam részéről is rendkívüli gesztus volt, hogy a köztársasági elnök úr már másnap fogadta, és átvette tőle a megbízólevelét. Szívesen fogadta a magyarországi kinevezést a velenceiek és a magyarok közti ősi egyházi kapcsolatok miatt is, hiszen maga is Velence környékéről származik. Nagy meghatódottsággal tekintette meg fővárosunkban velencei védőszentjének, Szent Gellértnek a szobrát, aki keresztet tartva emeli fel áldó kezét a város fölé.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír