Fal és kapu – kisközösségi munkatársak tartottak találkozót Debrecenben

Hazai – 2010. november 22., hétfő | 21:28

Konzultációs napot tartott a Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület és a Partiumi Háló Egyesület, együttműködésben a Lelkierő Egyesülettel november 20-án Debrecenben a Svetits Intézetben. A téma kibontását két előadó, Papp Tibor görög katolikus parókus és Berényi András pszichológus segítette.

Gaga Zsuzsa, a HÁLÓ koordinátora elmondta: a személyes odaadás, megnyílás és az egymás iránti szolidaritás csakis egy olyan közegben gyakorolható, ahol a résztvevők jól ismerik, megértik és elfogadják egymást. A szimbolikus fal ebben a kérdésben az identitást, a közösség megerősödésének lehetőségét jelenti, olyan falat, amelyen ajtó, nyitottság van, az új lehetőségek, a társadalom, más közösségek, az új tagok, az ökumené, az egyházközségek és Isten felé.

Papp Tibor kiemelte, hogy a falnak legtöbbször negatív kicsengése van, elhatárolódást, magányt jelent, ugyanakkor biztonságot is, fészket, ahol magányba húzódhatunk, ami megvédi az identitásunkat. Az az igazi közösség, amelynek identitása van. Szükségünk van tehát falakra, de kell a kapu, ami a falat megtöri, és nyitottá, ember közelibbé tesz. Az ember önmagában nem teljes ember. „Nem jó az embernek egyedül lennie…” (Ter. 2, 18) – emelte aki a Teremtés könyve sorait a parókus, majd hozzátette: az én csak valakihez képest van. Véleménye szerint sok idő kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, egyedül nem boldogul, és a sikereink sem csak a mi érdemeink.

Berényi András hangsúlyozta: óriási érték az, ha valaki egy közösséghez tartozik. Az emberek kétségbeesetten próbálkoznak a különböző közösségépítő tréningekkel, hogy közösségi élményt éljenek át. Az embernek erős igénye van az egyedüllétre és a közösségi létre is. A pszichológus a közösséget különböző aspektusokbó közelítette meg. Egy közösséget az alapján is lehet tanulmányozni, hogy milyenek rajta a „nyílászárók”: van-e rajta kapu, és ha igen, az menyire nyitott, bárki betérhet-e oda, vagy több retesszel elzárt, így nehezen megközelítő, nehezen átjárható. A pszichológus szintén fontosnak tartotta a falépítést, az identitás kialakítását, megőrzését, de hozzátette: nem mindegy, milyen áron. Az nem mehet a családi közösség rovására, meg kell találni a kettő közötti egyensúlyt.

Felmerült az ideális közösség kérdése is. Berényi András szerint nincs a szó szoros értelmében vett ideális közösség. Az az ideális, ami nem ideális: amikor egy közösség a folyamatos küzdelem, feladatok megoldása, megszenvedése után is közösség marad.

A tervek szerint a konzultációs nap előadásait gyűjteményes kötetben adják ki.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír