A fatimai gyermekek boldoggáavatásának eddig ismeretlen részletei

Kitekintő – 2010. május 27., csütörtök | 13:46

José Saraiva Martins portugál bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefectus emeritusa a fatimai pásztorgyermekek boldoggáavatási eljárásának eddig nyilvánosságra nem hozott részleteiről beszélt a L’Osservatore Romanónak adott interjújában.

Martins bíboros elmondta: Jacinta és Francisco Marto tíz éve történt boldoggáavatása „történelmi pillanat volt, mert ők voltak az első gyermekek, akik nem lettek vértanúk, mégis oltárra emelte őket az Egyház. Sőt előttük nem is kanonizáltak gyermekeket, mert úgy gondolták, életkoruk miatt nem gyakorolhatták hősies fokon a keresztény erényt, ami pedig a boldoggáavatás alapvető feltétele. Emlékszem, hogy az ő esetükben nagyon érdekes dolog történt: több ezer levél érkezett Rómába, nemcsak a hívektől, hanem püspököktől és bíborosoktól is, akik mind a gyermekek boldoggáavatását kérték."

A rengeteg kérelem – folytatta a bíboros – „elgondolkodtatta a Szenttéavatási Ügyek Kongregációját. II. János Pál szakértőkből – teológusokból, pszichológusokból, tanárokból – álló bizottságot állított fel az ügy kivizsgálására. A kérdés alapos áttanulmányozása után a testület megállapította, hogy gyermekek is képesek a keresztény erény gyakorlására, természetesen a számukra lehetséges módon. E megállapításnak köszönhető, hogy elindulhatott a boldoggáavatási eljárás."

Jacinta és Francisco életszentségének megnyilvánulásairól szólva Martins kiemelte, hogy mindkettejüket őszinte jámborság, valamint a Szentháromság, a Szűzanya és az Eucharisztia iránti áhítatos tisztelet jellemezte. „Hősiességüket igazolja, hogy inkább meghaltak volna, semhogy hazudjanak. Akkor sem törtek meg, amikor fenyegetőzéssel próbálták őket rávenni, mondják azt, hogy a jelenések nem voltak igazak."

A harmadik látnok, a néhány éve elhunyt Lúcia nővér boldoggáavatásával kapcsolatban Martins bíboros rámutatott, hogy az eljárás egyelőre még az egyházmegyei szakaszban van, miután eltekintettek az ilyen ügyek megindítása előtt szokásos ötéves várakozási időtől.

Hogy a boldoggáavatási eljárás során egy csodát hitelesnek ismerjenek el, szükséges, hogy a gyógyulás „azonnali, teljes és tartós legyen. Ha az orvosok kimondják, hogy nincs rá tudományos magyarázat, akkor továbbítják a dokumentumokat a teológusokhoz. Az ő feladatuk, hogy megállapítsák, összefügg-e a gyógyulás a boldoggá avatandó személy Isten előtti közbenjáró imájával. Ha igen, a csoda tényét nem az orvosok, hanem a teológusok állapítják meg, akik ekkor tanulmányozásra és végső jóváhagyásra a bíborosok elé terjesztik vizsgálódásuk eredményét. Az utolsó szó pedig a pápáé: a csodát elismerték, és minden készen áll a boldoggáavatáshoz" – idézi Martins bíborost a CNA.

Magyar Kurír