Fekete András: Növelje a gyónás nyitottságomat Isten kegyelmének befogadására

Mit jelent az Ön számára a gyóntatás?

Csodálkozással veszek részt a szentgyónásban, Isten eljuttatott ahhoz, hogy gyakorolhassam. 28 éve gyóntatok a Margit körúton és hat éve minden pénteken a Ferenciek terén. Sok lelki élményt, felüdülést ad nekem. Törekszem arra, hogy gyónóim ráérezzenek, én is szoktam gyónni. Kell, hogy a pap is szembesüljön saját gyengeségeivel. Tapasztalt gyóntatóként csak olyat merek mondani, amit már én is megkíséreltem, és valamennyire sikerült.

 

Mire törekszik a gyóntatásban?

Igyekszem mosolyra deríteni a gyónót. Nekem azt a hangulatot kell megteremtenem, hogy az illető bátran elmondja a dolgait, és ezt akkor is őriznem kell, ha rengeteg sok problémáról és nehézségről hallok. Akkor csinálom jól, ha megteremtem azt a lelki feltételt, hogy a gyónó többet mondjon el, mint amit bejövetelekor szándékozott. A cél az, hogy az illető felszabadultsággal, örömmel távozzon a dobozomból. Talán ennek köszönhető, hogy állandó gyónóim vannak.  Sajátos lelkitükröt ajánlok. Azt kérem, csak azt mondja el, ami nyomja a lelkét, a többit tegye későbbre. A hívek erre örömmel vállalkoznak. Az imakönyvek lelkitükre kevéssé alkalmas ugyanis, hogy a ma élő, bűnbánatot tartani akaró ember helyre tudja állítani a lelkét. Bár az a kérdés nincs benne, hogy pápai vizeken kalózkodtál-e, de sok az olyan fogalom, ami már csak történeti távlatban érthető. Ezért szűkítem a kérdést: mi nyomja a lelkét, a többi úgyis ennek a csatolmánya. A válaszból kiderül, hogy az illető milyen szinten kívánja elvégezni a szentgyónását.

A gyónás formája mennyire segíti elő ezt a célt?

A hagyományos rácsos helyzetben a „dobozban” térdelve a gyónónak a papot mindig különbnek kell gondolnia magánál. Nem feltétlen jó ez, érdemes lenne gondolkodni a változtatáson. A budai ferenceseknél megszűnt a rácsos elválasztás, két széken ül egymás mellett a két ember. Sokan tartanak igényt nagyobb személyességre, és az sem lényegtelen, milyen légkört tudunk megteremteni. Jobban bízom a két egyforma székes, „beszélgessünk egy kicsit légkörben”, mint a hagyományosban.  Nem csökkenti az őszinteséget, ha tudjuk, hogy bűnös ember előtt szólunk. Úton lévők vagyunk mindnyájan. Hiába van rajtam habitus, a gyengeségeim nekem is megvannak. Ezt tudnia kell a velem szemben ülőnek.

Valóban kezd a gyónás eltűnni a hívő gyakorlatból?

A Ferenciek terén inkább többen sorakoznak a gyóntató székek előtt, mint korábban. Az átalakítások ellenére sem fogy a sor. Nagyhéten az egyetemi könyvtárnál végződik. Ez azonban nem jelenti, hogy Budapest megtért, inkább azt, hogy a világi paptestvérek nem gyóntatnak megfelelően és eleget.

Milyen hangsúlyt kapjon a gyakorló keresztény életben a gyónás?

Vasárnap mindenki tesz általános gyónást a mise elején, igeliturgiával megtámogatva, de sokan ezt kevésnek tartják, ugyanakkor mégsem szánják rá magukat arra, hogy belátogassanak a „dobozba”. Nem mindenki vállalja, hogy olyan hangulatot teremtsen, melyben a gyónó hite és őszintesége erősödik. Ez kell, az embernek éreznie kell, hogy a szabadsága növekszik. Fontos, hogy a gyónás a további előrehaladásban segítse. Akkor tölti be feladatát, ha a gyónó életén akar javítani. Nemegyszer hallom azt a mondatot, ennyi és ennyi éve nem gyóntam, mondják misére járó emberek. Keresik Istennel a kapcsolatot, de a gyónás kimarad. Nem mindig a hit erejéből cselekszik az ember, de mégis gyakorolja a jót. Ez pedig kedves Isten előtt. Ugyanakkor időnként a Jóisten előtt szóvá kell tennem, amit elkövettem, azt ki kell mondanom. Ez az első lépés, hogy őszinte és teljes bűnbánatot tudjak tartani.

Milyen gyónási gyakorlatot ajánl?

Kiegyensúlyozott gyónási gyakorlatot ajánlok. Engem például tanári létállapotomnál fogva köt a tanév ritmusa. Érdemes úgy kezdeni, hogy rendbe teszem a lelkem. Aztán jön az advent, a következő gyónás ideje, és majd a nagyböjt. Nem ajánlom a hetenkénti gyónást, nem ad elég időt, hogy az ember megutálja bűnét, és megfogalmazza, hogyan tovább, hogyan menjen az élete másképp. A hetenként gyónókat gyakran figyelmeztetni kell, az ő problémájukon a gyakori gyónás nem segít.

Hogyan erősíthető a gyónásban tett fogadalom?

A javulás szándéka gyakran csak az otthoni kilincsig tart, majd ott minden újra kezdődik. Kegyelmi szinten marad mindaz, ami történt, mert nem tud gyökeret verni a lélekben. Nem „Miatyánkokat és Üdvözlégyeket” osztok, hanem azt kérem, fontolja meg, hogy mire szorul rá a Jóisten kegyelmi gazdagságából, mit kér a maga számára ahhoz, hogy az életmenetén kicsit javítani tudjon. Ezek a megváltó gondolatok. Gyakran kérem a gyónótól, hogy a templom csendjében, az Oltáriszentség előtt három dolgot kérjen Istentől. Többet ne, mert kimegy a templomból, és már kicsúszik a kezéből a jobbító szándék. Ez szükségképpen módosítja az ember további napjait. Szentségi szinten gyógyító kegyelemben részesül a hívő ember, és képet kap arról, hova tud fejlődni az élete.

Mi a tapasztalata, az ember képes változni?

Kis mértékben. Vannak, akik csak „lábat akarnak mosni”, tovább nem akarják engedni a kegyelmet. Kétségtelen, hogy a bűnöknek örömeik is vannak, csak a pillanat örömével felcserélték a bölcsesség állapotát. Engedni kell a kegyelmet, hogy eltávolodjak a bűntől. Hosszú távon kell gondolkodni, hogy megítéljük, mi okoz igazi boldogságot, és ezt megerősítsük magunkban. Ezt kell tisztázni magunkban minden alkalommal. A komoly lelkiéletre törekvő bűnbánó testvérek rendszeresen beszámolnak arról, sikerrel járt-e az elégtétel, megkönnyítette-e a következő napok terheit.

Nagyon emberi és megerősítő az Ön által képviselt szemlélet. Ez a rosszon való felülemelkedés útja?

Valóban „kis májhizlalás” történik. Szeretném azt biztosítani, hogy a gyónásban minden őszintén elmondható. Itt lehet sírni és lehet nevetni. A keresztény embernek tiszta lélekkel kell élni. Ha apró, bocsánatos dolgokkal vagyok tele, nem távolodtam el Istentől akkor nagy baj nincs. Ebben meg kell erősíteni a gyónót. Vigyáznom kell, hogy elkerülje őt az aggályoskodás, mert az aggályos ember nem tud szabadon cselekedni. Gyónóim arról is beszámolnak, hogy a bocsánatos bűnök annyira ránk ülnek, hogy szinte elszakítanak a Jóistentől. Ilyenkor szoktam vigyorogni, mert ez az ember megértette, mi a lényeg. A legfontosabb, hogy növekedjen bennünk a nyitottság a Jóisten kegyelmének befogadására.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!