Félelemből lett keresztény a neves brit ateista

A Hitchens testvérek keresztény gyökerű családból származnak; apai nagyapjuk mélyen hívő baptista, nagyanyjuk anglikán volt. „Nem túl jó a kapcsolatunk. Azt hiszem, fiútestvéreknél gyakran előfordul ez; gyerekkorunkban is sokat verekedtünk" – nyilatkozta Peter Hitchens a CBN-nek. Az interjú azelőtt készült, mielőtt nyilvánosságra került volna a hír, hogy Christophernél daganatos betegséget diagnosztizáltak.

Peter Hitchens szerint bátyja állandó, heves vallásellenessége valójában leplezett keresés – amit Christopher tagad. „Könyvemben leírtam: remélem, feladja azt a nézetét, mely szerint a vallás mindent megmérgez, és mindenki bolond, aki hisz Istenben" – fogalmazott, majd megjegyezte: „Nehéz dolog, hogy aki híres emberré válik, toronyba zárja magát, amelyen nincsenek ablakok, csak lőrések. Nyilakat lődözhet kifelé, ő maga azonban nem jut ki."

A marxista eszmék egykori híve elmondta: ateistaként ritkán ingott meg hitetlenségében. „Tartósan sohasem. El voltunk telve saját jóságunkkal. Tudtuk, mi az igaz. Tudtuk, hogy igazunk van. Tudtuk, hogy jók vagyunk. Magunk szabtuk meg, mit jelent jónak lenni. Nem voltak keresztény barátaim; nem is akartam volna; visszataszítónak tartottam az egészet."

„A forradalmi szocializmus hívei megvetik azokat, akik nem tartanak velük vagy ellenük vannak. Úgy vélik, ők az élcsapat, akik mindent jobban tudnak, mindenki más pedig tudatlan és ostoba. Az új ateistákat is ez a lenézés jellemzi: egyáltalán nem tisztelik ellenfeleiket. Úgy viselkednek, mintha a kereszténység valami őrült eltévelyedés lenne, amit csak tébolyultak követnek" – fogalmazott Peter Hitchens.

Anglia helyzetéről szólva kifejtette: „Nem szabad elkeserednem, de ha tehetném, bizony elkeserednék. Nagyon eltávolodtunk. A kereszténység súlyosan sebesült nálunk. Hatalmas tömegek nem tudnak róla semmit. Aki nem ismeri a bibliai történeteket, soha ki sem nyitotta a Bibliát, be nem lépett egy templomba, annak fogalma sincs, mi a kereszténység."

Peter Hitchens könyvében elmondja, hogy hitre találása több éves útjának döntő pillanata volt, amikor ateistaként félni kezdett Istentől. „Rogier van der Weyden Utolsó ítélet című festményét szemléltem, amely a kárhozatra ítéltek arcán tükröződő félelmet ábrázolja. Meghallják a harsonaszót, egyikük valósággal okád félelmében. S akkor átvillant az agyamon, hogy mi lesz, ha engem is meg fognak ítélni. Megijedtem. És ma is félek. Annak, hogy megváltoztam, egyik oka az, hogy félek. De 'az Úr félelme a bölcsesség kezdete'" – vallja a kereszténnyé lett szerző.

Magyar Kurír