Egy jezsuita a haláláig jezsuita marad – sírkövén három dátum szerepel: a születéséé, a haláláé és az a dátum, amikor belépett a rendbe. A jezsuiták a három szokásos szerzetesi fogadalmon kívül – tisztaság, szegénység, engedelmesség – különleges elkötelezettséget fogadnak a pápának. Továbbá „megígérik”, hogy nem törekednek magasabb hivatalra – írja az America című katolikus folyóirat honlapja.
Ha a Vatikán egy jezsuitát szeretne kinevezni püspöknek, akkor az illető engedélyért folyamodik a rendfőnökhöz – már ha elfogadja a Vatikán kérését, ami elméletileg visszautasítható, de az Egyház megsegítése érdekében szokás elfogadni az ilyen felkéréseket –, a rendfőnök pedig általában megadja az engedélyt, ami annyit tesz, hogy felfüggesztik az engedelmesség és szegénység fogadalma alól. Azért e kettő alól, mert ettől kezdve nem parancsol neki a generális, például nem tudják áthelyezni. A szegénység alól meg azért, mert a kánonjog szerint egy püspöknek kötelezően kell, hogy legyen magántulajdona.
Mindezzel együtt a jezsuita püspök jezsuita szerzetes marad (a ferences püspök ferences szerzetes stb.), és többnyire a szerzetesekből lett püspökök is továbbra is szerzetesnek és rendjük tagjának tartják magukat, még ha jogilag nem is függnek többé a rendtől. Ezzel együtt sokan viszik magukkal az életmódot és a rend sajátos spiritualitását, szellemiségét. És természetesen a rendi rövidítést is megtartják (a pápa érsekként is Jorge Maria Bergoglio SJ-ként írta alá a dokumentumokat; a bostoni püspök pedig Seán Patrick O'Malley OFM Cap., azaz kapucinus); és a rendjük is úgy tekint rájuk mint rendtagokra.
Amikor a jezsuita generális meglátogatta Ferenc pápát, a szentatya azt mondta neki: úgy kellene kezelnie őt, mint akármelyik másik jezsuitát. Ez ugyanakkor inkább egy gesztus volt. Attól kezdve, hogy püspökké szentelték, Jorge Bergoglio SJ nincs alárendelve a rendi vezetésnek; s attól kezdve, hogy pápává választották, a rendi vezetés alá van rendelve a pápának – szögezi le a folyóirat.
Tehát míg a pápa valószínűleg jezsuitaként tekint magára, és a rendje is jezsuitaként tekint rá, ezt jelzi is nevében, címerében, és valószínűleg jezsuita szellemiség szerint éli az életét (az utolsó szerzetesi fogadalom is örökfogadalom), addig formálisan és kánonjogilag felette áll a rendjének. Habár, ha személy szerint jónak látja, természetesen megfogadhatja a rend és a generális tanácsait, s részt vehet a rend életében. Mindenesetre nem kellett kikérnie a generális engedélyét a pápai hivatal elfogadásához – ez nehéz is lett volna, hiszen a konklávé résztvevőjeként el volt zárva a világtól.
Magyar Kurír (szg)