Ferenc pápa az Úrangyala előtt mondott beszédében emlékeztetett rá, hogy advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja. A liturgia többször is örvendezésre szólít fel. Miért? Mert az Úr közel van. Karácsony közel van. A keresztény üzenetet evangéliumnak hívják, ami annyit jelent: jó hír, az öröm hirdetése minden nép számára. Az Egyház nem menedékhely szomorú emberek számára, az Egyház az öröm háza! Akik szomorúak, örömre lelnek benne, megtalálják benne az igazi örömet!
Az evangélium öröme azonban nem akármilyen öröm. Az indokolja, hogy tudjuk: Isten befogad és szeret bennünket. Mint ahogy erre Izajás próféta emlékeztet ma (vö. Iz 35,1-6.a.8a.10), Isten az, aki eljött, hogy üdvözítsen bennünket, és segítséget nyújt főleg azoknak, akiknek szíve eltévelyedett. Eljövetele közénk megerősít bennünket, bátorságot ad, örvendeztet és kivirágoztatja a sivatagot, vagyis sivár életünket.
Mikor válik sivárrá életünk? Amikor hiányzik belőle Isten Szavának éltető vize, Szentlelkének szeretete. Bár számos korlátunk van, és gyakran eltévelyedünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy megtántorodjunk a nehézségek és saját gyengeségeink előtt. Éppen ellenkezőleg, arra kaptunk meghívást, hogy megerősítsük kezünket, térdünket, legyünk bátrak és ne féljünk, mert Isten mindig megmutatja nekünk irgalmasságának nagyságát.
Segítségének köszönhetően mindig újrakezdhetjük. Valaki azt mondhatná nekem: „Nem, Atyám, én olyan sokat vétkeztem. Nagy bűnös vagyok, nem kezdhetem újból.” Tévedsz! Mindig előröl kezdheted! Miért? Mert Isten vár téged, közel van hozzád, szeret téged, Ő irgalmas, megbocsát, erőt ad ahhoz, hogy mindent újból kezdj! Mindenkinek! Képesek vagyunk arra, hogy ismét felnyissuk szemünket, leküzdjük a szomorúságot, a sírást és új éneket énekeljünk – mondta Ferenc pápa.
Ez az igazi öröm megmarad a megpróbáltatás, a szenvedés idején is, mert nem egy felszínes öröm, hanem mélyre hat abban a személyben, aki Istenre bízza magát és bízik Benne.
Azok, akik találkoztak Jézussal életútjuk során, szívükben derűt tapasztalnak meg és olyan örömet, amelytől soha senki nem tudja őket megfosztani. Tehát, amikor egy keresztény szomorúvá válik, az azt jelenti, hogy eltávolodott Jézustól. Ekkor ne hagyjuk magára! Imádkozzunk érte és éreztessük vele a közösség szeretetét!
Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott: eszközölje ki számunkra, hogy megéljük az evangélium örömét a családban, a munkahelyen, a plébánián és minden környezetben. Ez egy benső öröm, amely tele van csodálatra méltó dolgokkal és gyöngédséggel. Az az öröm, amelyet egy anyuka érez, amikor rátekint újszülött gyermekére és érzi, hogy Isten ajándéka, csoda, amiért csak hálás lehet!
És ez az ámulat tükröződött azoknak a gyermekeknek a szemében is, akik a pápa dolgozószobájának ablaka felé nyújtották jászlaik Kisjézus szobrocskáit, hogy a Szentatya megáldja azokat.
A pápa az Úrangyala elimádkozása után mondott beszédében megköszönte a híveknek, hogy a szakadó eső ellenére nagy számban megtöltötték a Szent Péter teret. Bátrak vagytok, köszönöm szépen! Majd a következő szavakkal fordult a gyermekekhez:
„Kedves gyermekek, amikor imádkoztok majd betlehemi jászlaitoknál, emlékezzetek meg rólam is, mint ahogy én megemlékezem rólatok. Köszönöm szépen és áldott karácsonyt kívánok!”
Vatikáni Rádió/CTV/Magyar Kurír