Ferenc pápa: Az egyház egyetlen családot sem hagy magára

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Jó napot! Bár nincs valami szép napunk, ugye? Ma a kihallgatást két különböző helyen tartjuk – mindig így csináljuk, amikor esik az eső –, ti itt, a téren, sok beteg pedig a VI. Pál-teremben, ők kivetítőkön követik a kihallgatást. A testvériség jeleként köszöntsük őket tapssal! Ugye, nem is könnyű esernyővel a kézben tapsolni?

A családról szóló katekézisek sorában a mai egy kissé különleges alkalom: megállunk egy kicsit imádkozni.

Az egyházban ugyanis március 25-én ünnepeljük Jézus Krisztus születésének hírüladását (Gyümölcsoltó Boldogasszony napját), a megtestesülés titkának kezdetét. Gábor angyal meglátogat egy egyszerű názáreti lányt, és hírül adja neki, hogy Isten Fiát fogja megfoganni és megszülni. Ezzel a híradással az Úr megvilágítja és megerősíti Mária hitét, ahogy majd férjével, Józseffel is teszi, hogy Jézus emberi családban születhessen. Milyen gyönyörű ez: megmutatja nekünk, hogy a megtestesülés titkához az Úr akarata szerint nemcsak az anyaméhben történő megfoganás tartozik, hanem a befogadás is egy valódi családba. Ma ennek a kapcsolatnak, ennek az isteni leereszkedésnek a szépségét szeretném veletek együtt szemlélni. Ezt megtehetjük úgy, hogy elimádkozzuk közösen az Üdvözlégyet, amelynek első része az angyalnak épp a Szűzhöz intézett szavait tartalmazza. Mondjuk közösen:

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.

Most pedig egy második szempont: március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén tartják számos országban az élet napját. Ezért Szent II. János Pál pápa ezen a napon írta alá húsz évvel ezelőtt az Evangelium vitae kezdetű enciklikát. Az évforduló emlékére ma sokan vannak jelen itt, a téren olyanok, akik az életvédő mozgalomhoz tartoznak. Az Evangelium vitae enciklikában a család központi helyet foglal el, hiszen a család az emberi élet anyaméhe. Tisztelt elődöm szava emlékeztet minket, hogy Isten kezdettől fogva megáldotta az emberpárt, hogy az szeretet- és életközösséget alkosson, és rábízta az élet továbbadásának küldetését. A keresztény házasok a házasságkötés szentségével készségesen és tisztelettel vállalják ezt az áldást, Krisztus kegyelmével, egész életre szólóan. Az egyház pedig ünnepélyesen elkötelezi magát, hogy gondját viseli a családnak – amely belőle születik mint Isten ajándéka az egyház élete számára – jó és balsorsban egyaránt: az egyház és a család közötti kötelék szent és sérthetetlen. Az egyház mint anya soha nem hagyja magára a családot, még akkor sem, ha az elbátortalanodott, megsérült vagy sokféle megpróbáltatáson ment keresztül. Még akkor sem hagyja magára, ha bűnbe esik, vagy ha eltávolodik az egyháztól; mindig mindent megtesz, hogy próbálja ápolni és gyógyítani, meghívni a megtérésre és az Úrral való kiengesztelődésre.

Ha tehát ez a feladata, akkor világos, mily sok imádságra van szüksége az egyháznak, hogy képes legyen – minden korban – teljesíteni ezt a küldetést. A családért és az életért mély szeretetet érző imádságra van szükség! Olyan imádságra, amely tud együtt örülni az örvendezőkkel és együtt szenvedni a szenvedőkkel.

Ez tehát az oka annak, amit munkatársaimmal ma nektek javasolni gondoltunk: újult erővel imádkozzunk a családszinódusért. Adjunk új lendületet ezen elköteleződésünknek egészen októberig, hiszen akkor lesz a püspöki szinódus családdal foglalkozó rendes közgyűlése. Szeretném, ha ezt az imádságot, miként az egész szinódusi folyamatot, a jó pásztor nyája iránt érzett szeretete hatná át, főként azon emberek és családok iránti szeretete, akik különféle okoknál fogva „megfáradtak és kimerültek, mint a pásztor nélküli juhok” (Mt 9,36). Az egyház ekképpen – Isten kegyelme által hordozva és éltetve – még elkötelezettebben és még egységesebben tehet tanúságot Isten azon szeretetének és irgalmasságának igazságáról, amelyet a világon élő összes család iránt érez, egyet sem kizárva, legyen az az aklon belül vagy kívül.

Kérlek, ne hagyjátok abba az imát! Mindnyájunknak – a pápának, a bíborosoknak, a püspököknek, a papoknak, a szerzeteseknek és a szerzetesnőknek, a világi hívőknek – egyformán feladatunk, hogy imádkozzunk a szinódusért. Erre van szükség, nem fecsegésre! Azokat is hívom imádkozni, akik úgy érzik, eltávolodtak az egyháztól, vagy akik már nem szoktak imádkozni. Ez az imádság a családszinódusért mindenkinek jót tesz! Tudom, hogy ma reggel kiosztottak nektek egy kis képet, amelyet most kezetekben tartotok. Kérlek, őrizzétek meg és tartsátok magatoknál, hogy a következő hónapok során gyakran elimádkozhassátok, szent állhatatossággal, ahogy azt Jézus kérte tőlünk. Most pedig mondjuk el együtt:

Jézus, Mária és József,
bennetek az igazi szeretet tündöklését szemléljük,
ezért bizalommal fordulunk hozzátok.

Názáreti Szent Család,
tegyétek a mi családjainkat is
a szeretetközösség helyévé és az ima otthonává,
az evangélium hiteles iskolájává
és kis családegyházzá.

Názáreti Szent Család,
legyetek segítségünkre, hogy
a családok soha többé ne tapasztaljanak meg
erőszakot, bezárkózást és megosztottságot:
ha bárkit is bántottak vagy megbotránkoztattak,
találjon hamar vigaszra és gyógyulásra.

Názáreti Szent Család,
legyetek segítségére
a következő püspöki szinódusnak,
hogy képes legyen mindenkiben újra tudatosítani
a család szent, sérthetetlen voltát,
és szépségét Isten tervében.

Jézus, Mária és József,
kérünk, halljátok és hallgassátok meg könyörgésünket.
Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír