Ferenc pápa: Az Úr ma is hív minket! – VIDEÓVAL

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében a Szentatya a vasárnapi evangéliumi szakaszból indult ki (Mt 4,12–23): Jézus megkezdi nyilvános működését Galilea városaiban és falvaiban. Küldetése nem Jeruzsálemből, a vallási, egyben társadalmi és politikai központból indul ki, hanem egy peremvidékről, amelyet a nagyon obszerváns zsidók megvetettek, mivel a térségben különféle idegen népek is éltek; ezért Izajás próféta ez a régiót a „népek Galileájának” (a pogány nemzetek tartományának) nevezi (Iz 8,23).

Határvidékről van szó, ahol különféle fajú, kultúrájú és vallású emberek találkoznak. Ebből a szempontból Galilea hasonlít a mai világhoz: egyidejűleg jelen vannak különféle kultúrák, szükség van a szembesülésre, a találkozásra – fogalmazott a pápa.

Mi is minden nap a „népek Galileájában” találjuk magunkat. Egy ilyen környezetben megrémülhetünk és engedhetünk annak a kísértésnek, hogy biztonságosabb, védettebb kerítéssel vegyük magunkat körül. Jézus azonban azt tanítja nekünk, hogy a jó hír, amelyet Ő hoz el, nincs fenntartva az emberiség egy részének, hanem mindenkihez el kell juttatni. Örömteli hír, amely mindazoknak szól, akik várják, de azoknak is, akik talán már semmit sem várnak, és ahhoz sincs erejük, hogy keressenek és kérdezzenek.

Galileából kiindulva Jézus azt tanítja nekünk, hogy senki sincs kizárva Isten üdvösségéből, sőt, Isten jobban szeret a perifériáról, a legutolsóktól elindulni, hogy mindenkihez eljusson. Megtanítja nekünk módszerét, amely azonban kifejezi a tartalmat, vagyis az Atya irgalmasságát. „Minden keresztény és minden közösség felismeri, hogy melyik az az út, amit az Úr kér tőle, és mindnyájunknak el kell fogadnunk ezt a meghívást. Ki kell lépnünk saját kényelmes környezetünkből, és bátran el kell jutnunk minden peremkerületre, amelynek szüksége van az evangélium világosságára” – idézett a pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából (20. pont).

Jézus küldetését nemcsak egy központtól távol eső területről, hanem mondhatnánk azt is, hogy alacsony műveltségi szintű emberektől kiindulva kezdi el. Első tanítványait, későbbi apostolait nem az írástudók és a törvénytudók köréből választja ki, hanem alacsony származású, egyszerű emberekhez fordul, akik elkötelezetten készülnek Isten országának eljövetelére. Jézus ott keresi fel őket, ahol munkájukat végzik: a tó partján, hiszen halászok. Hívja őket és azonnal követik őt. „Ott is hagyták a hálót, és csatlakoztak hozzá”. Életük rendkívüli lesz és vonzóvá válik – mondta Ferenc pápa.

„Kedves barátaim! Az Úr ma is hív minket! Az Úr mindennapi életünk útjain halad. Ma, ebben a pillanatban is hív, itt a téren is áthalad az Úr. Hív bennünket, hogy tartsunk Vele, működjünk Vele együtt Isten országáért napjaink „Galileáiban”. Mindnyájan gondoljatok rá: az Úr ma itt elhalad, az Úr rám néz, éppen most rám tekint! Mint mond nekem az Úr? És ha valaki közületek hallja, hogy az Úr azt mondja neki „kövess engem!”, legyen bátor és kövesse az Urat. Az Úr soha nem csal meg. Érzitek szívetekben, ha az Úr hív benneteket, hogy kövessétek. Hagyjuk, hogy eljusson hozzánk tekintete, hangja és kövessük őt! „Hogy az evangélium öröme eljusson a föld határáig, és egyetlen peremvidék se nélkülözze világosságát” (uo., 288) – fejezte be a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

Az imádság után a Szentatya arról biztosította Ukrajna lakóit, hogy imáiba foglalja őket, különösen azokat a személyeket, akik ezekben a napokban életüket vesztették, valamint hozzátartozóikat. Azon kívánságának adott hangot, hogy az intézmények és a polgári társadalom között jöjjön létre építő párbeszéd, kerülve minden erőszakos tettet. Mindenki szívében uralkodjon a béke lelkülete és kerüljön előtérbe a közjóra való törekvés.

Ferenc pápa köszöntötte azokat a milliókat, közöttük kínaiakat, koreaiakat, vietnamiakat, akik a Távol-Keleten vagy a világ bármely részén élnek, és az elkövetkező napokban a Holdújévet ünneplik: „mindnyájuknak örömmel és reménnyel teli életet kívánok. A testvériség iránti elnyomhatatlan vágy, amely szívükben él, a család bensőséges légkörében találja meg azt a kiváltságos helyet, ahol a testvériséget felfedezik és megvalósítják. Ezzel értékes módon hozzájárulnak egy emberségesebb világ építéséhez, amelyben a béke uralkodik”.

A pápa január 26-án, vasárnap délben a leprások 61. világnapjáról is megemlékezett. Ez a betegség, bár eltűnőben van, sajnos még ma is sok nyomorban élő személyt sújt. Fontos, hogy életben tartsuk a szolidaritást ezekkel a testvéreinkkel. Biztosítjuk őket imáinkról; továbbá imádkozunk mindazokért, akik gondozzák őket és különféle módokon elkötelezték magukat, hogy leküzdjék ezt a kórt.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya mellett, dolgozószobája ablakában megjelent egy kisfiú és egy kislány, annak a hagyományos békekaravánnak a résztvevői, amelyre minden évben sor kerül a római Katolikus Akció szervezésében. A több mint háromezer fiatal Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke vezetésével érkezett a Szent Péter térre. Az idei találkozó témája – Nélküled nincs játék! – arra utalt, hogy le kell küzdeni az előítéleteket és a kirekesztés logikáját. Mindenki számára van hely, minél többen vagyunk, annál jobban szórakozunk.

A Katolikus Akció gyermek részlegének két tagja a Szentatya mellett egy üzenetet olvasott fel, majd a pápával együtt a béke jelképeként galambokat engedtek szabadon. „Békeüzenetünket ezekre a galambokra bízzuk, azzal a kívánsággal, hogy mindenhová eljussanak, mert a béke olyan mint a szél, erősen fúj, hogy mindenkit elérjen, főleg a legnagyobb szükséget szenvedőket”.

Ferenc pápa örömmel állapította meg: „Ma olyan sok gyermek van a téren! Nagyon sokan! Velük együtt szeretnék megemlékezni Cocò Campolongo hároméves kisfiúról, akit Calabriában (Cassano allo Ionio) autóban elégettek. Egy ilyen kicsiny gyermekkel szembeni kegyetlenségre, úgy tűnik nincs példa a bűnügy történetében. Imádkozzunk Cocòval együtt, aki biztos vagyok benne, hogy Jézussal van együtt az égben. Imádkozzunk azokért a személyekért, akik ezt a bűntényt elkövették, hogy bánják meg bűnüket, és térjenek meg az Úrhoz”.

A Szentatya utalt arra, hogy szombaton Nápolyban a boldogok közé iktatták Mária Krisztina savoyai hercegnőt, Nápoly és Szicília királynéját, aki a 19. század első felében élt. Mély lelkisége és alázata révén magára vállalta népe szenvedését, a szegények valódi anyjává lett. Karitatív tevékenységének rendkívüli példája azt mutatja, hogy az evangélium szerinti jó élet minden társadalmi környezetben lehetséges.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír