Ferenc pápa a béke megteremtését és a közöny legyőzését kérte a szentszéki diplomatáktól

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A hagyományos év eleji audiencián a pápa és a diplomaták kölcsönös jókívánságaikkal köszöntötték egymást. A találkozón jelen volt Magyarország szentszéki nagykövete, Habsburg-Lotharingiai Eduárd, valamint Érszegi Márk Aurél, a nagykövetség első beosztottja, továbbá Tóth Tamás pápai káplán, egyházügyi tanácsos.

A pápa hosszú beszédében felsorolta az elmúlt év pozitív jeleit: az új diplomáciai kapcsolatok, illetve egyezmények születését a vallásszabadság és a kölcsönös párbeszéd bizonyítékaként. Visszatekintett apostoli útjaira, a családoknak szentelt világtalálkozóra és a püspöki szinódusra, az irgalmasság szentévének meghirdetésére, majd felszólalása nagy részében a migráció problémakörével foglalkozott.

A Szentatya örömmel nyugtázta, hogy az elmúlt évben növekedett a szentszéki nagykövetek száma. A Vatikán jelenleg 180 állammal tart fönn diplomáciai kapcsolatokat. Több nemzetközi egyezményt aláírtak vagy ratifikáltak 2015-ben, amelyek közül a pápa kiemelte az Olaszországgal és az USA-val kötött pénzügyi megállapodást, mely arról tanúskodik, hogy a Szentszék elkötelezett a gazdasági kérdések áttekinthető kezelésére. Felsorolta még a Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársasággal, Csáddal, Palesztinával és Kuvaittal megkötött egyezményeket. Mindez azt mutatja, hogy igenis lehetséges a különböző vallások közötti békés együttélés ott, ahol tiszteletben tartják a vallásszabadságot, és mindenki számára biztosítják a kulturális hovatartozás tiszteletét. Egyébiránt pedig minden hitelesen megélt vallás csak a békét szolgálhatja – fűzte hozzá a Szentatya.

Ferenc pápa ezután az irgalmasság szentévéről, illetve ezzel kapcsolatban tavalyi apostoli utazásairól szólt. Kiemelte, hogy a szentévet rendhagyó módon nem Rómában, hanem Banguiban, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában nyitotta meg. Ez az ország hosszan szenvedett az éhezés, a szegénység és a különféle konfliktusok miatt. A gyilkos testvérháború mély sebeket hagyott a lakosság lelkében, megtépázva a nemzetet, anyagi és erkölcsi nyomorba döntve azt. Ezért a szent kapu megnyitása bátorítás volt a Szentatya részéről a párbeszéd felújítására. Ahol Isten nevét igazságtalanságok igazolására használták föl, ő a helyi muzulmán közösséggel együtt leszögezte: aki hisz Istenben, csak a béke és az irgalom embere lehet, mert Isten nevében soha nem szabad ölni. Csak a vallás ideologizált és eltorzított formájában képzelhetik egyesek, hogy a Mindenható nevében úgy szolgáltatnak igazságot, hogy kényükre-kedvükre gyilkolnak ártatlan embereket, amint az a terrorista merényletek esetében történt Afrikában, Európában és a Közel-Keleten.

Szarajevóban tett látogatása betekintést engedett a pápa számára a Balkán, és ezen belül Bosznia-Hercegovina sajátos összekötő szerepére a kultúrák, nemzetek és vallások között. A Szentatya hangsúlyozta, hidakat kell építeni, és azt kiemelni, ami közös bennünk, a türelmes és bizalommal teli párbeszéd jegyében. Dél-amerikai utazásáról szólva Ferenc pápa örömmel nyugtázta, hogy Bolíviában, Ecuadorban és Paraguayban az emberek nem adják meg magukat a sok nehézségnek, bátran és kitartóan néznek szembe a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség kihívásaival. Kubába és az Amerikai Egyesült Államokba látogatva a pápa két olyan országot ölelt át szeretetével, melyek hosszú elzárkózás után új lapot nyitottak a történelemben, és a közeledés, a kiengesztelődés útjára léptek.

Philadelphiában a pápa részt vett a családok világtalálkozóján. Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken, valamint az őszi püspöki szinóduson is a család fontos szerepére hívta föl a figyelmet. Ma sajnos számos kihívással kell megküzdenie a családnak: ezek között a házasság intézményének újraértelmezését említette a Szentatya, amelyet a relativista, múlékony és az életre nem nyitott gondolkodás fenyeget. A társadalomban oly fontos testvéri szolidaritást pedig éppen a családban tanuljuk meg, ahol oda kell figyelni a kiszolgáltatottakra, a fiatalokra és az idősekre egyaránt.

Az individualista szemlélet kedvez a közöny kialakulásának, amely cinikussá tesz, és az embereket tárgyként kezeli, adja-veszi őket, mintha áruk volnának. Ez történik a szegényekkel, a kirekesztettekkel, a társadalom peremére szorultakkal. Közéjük tartoznak a migránsok, akik nehézségekkel és szenvedéssel telve nap mint nap igyekeznek olyan helyet keresni maguknak, ahol békében és méltósággal élhetnek – állapította meg a pápa, aki ezután a súlyos migrációs válságot elemezte, bibliai példákat hozva a jelenség szemléltetésére.

Az emberiség mindig is zarándokolt, mert mozgásban lenni hozzátartozik az ember természetéhez. Volt, hogy önként vándorolt, volt, hogy erre külső körülmények kényszerítették. Ma is emberek ezrei sírnak, mert szörnyű háborúk, üldözések elől menekülnek, emberi jogaikat lábbal tiporják. Van, akit a politikai vagy társadalmi bizonytalanság űz el hazájából, mások pedig életüket mentik a szörnyű barbárságok elől, vagy azért, mert a vallási hovatartozásuk miatt vértanúság lenne az osztályrészük. Meg kell hallanunk azok hangját, akik a nyomorból, az éhezésből menekülnek, ahol nem jutnak gyógyszerekhez, oktatáshoz, ahol nincs lehetőség a fejlődésre, ahol az éghajlati változások lehetetlenné teszik az életet. Gyermekek milliói halnak ma is éhen. Fájdalmas látni tehát, hogy ezek a migránsok nem élveznek nemzetközi védelmet – hangsúlyozta a pápa.

Súlyos dolog hozzászokni ezeknek az embereknek a szenvedéséhez. A Szentatya mindebben a selejt kultúrájának romboló hatását látja, amelyik a haszon és a fogyasztás nevében feláldozza az embert. A szegények, a fogyatékkal élők, a még meg nem születettek, az idősek mind védelemre szorulnak. A Szentszék bízik benne, hogy a 2016 májusára összehívott első humanitárius ENSZ-csúcstalálkozón sikerül kilépni a mai konfliktusok és katasztrófák szomorú köréből, és végre az emberi személyt és méltóságot helyezik minden humanitárius lépés középpontjába. Elfogadhatatlan a hatalmasok arroganciája, amellyel kihasználják a gyengébbeket, puszta tárggyá alacsonyítva őket, önző céljaik vagy stratégiai és politikai számításaik eszközeiként. Ferenc pápa újra felhívást intézett az embercsempészet megállításáért.

A keresztények tömegesen hagyják el hazájukat az utóbbi években, azt a földet, ahol őseik a kereszténység kezdetei óta éltek. A pápa utalt a Közel-Kelet híveire, akik teljes jogú állampolgárokként hozzá kívánnak járulni nemzetük spirituális és anyagi javához. Mielőtt túl késő lenne, még ma is véget lehet vetni a migrációhoz kapcsolódó tragédiáknak, elkezdve a béke építését. Ehhez azonban felül kellene vizsgálni olyan témákat, mint a fegyverkereskedelem, a nyersanyag- és energiaellátás, a befektetések, a pénzügyi és fejlesztési politikák, a korrupció.

A migráció témáját illetően közép- és hosszú távú terveket kell kidolgozni, amelyek túlmutatnak a szükséghelyzet igényein. Ezek egyrészt ténylegesen segítsék a bevándorlók integrációját a befogadó országokban, másrészt mozdítsák elő a származási országok fejlődését olyan szolidáris politikákkal, amelyek nem vetik alá a segélynyújtást a helyi lakosság kultúrájától ideológiailag idegen stratégiáknak és gyakorlatoknak.

Ferenc pápa a drámai helyzetek közül Mexikó és az USA példáját emelte ki, megjegyezve, hogy februárban ellátogat a határon fekvő Ciudad de Juárez városba, majd a migráció európai vetületeit elemezte. Az elmúlt évben a földrész soha nem látott bevándorlási hullám célpontja volt. Számos ázsiai és afrikai migráns ugyanis Európára vonatkozási pontként tekint olyan alapelveket illetően, mint a jogi egyenlőség, az ember természetébe vésett egyetemes értékek, minden személy méltóságának és egyenlőségének sérthetetlensége, a felebaráti szeretet származásra és hovatartozásra való tekintet nélkül, lelkiismereti szabadság, szolidaritás testvéreinkkel.

A tömeges bevándorlás alapjaiban rendíti meg a befogadási rendszert, megváltoztatva a befogadó országok kulturális, szociális összetételét. Jelentősen megnövekedett a biztonság iránti aggodalom a nemzetközi terrorfenyegetettség következtében. A jelenlegi bevándorlási hullám aláássa annak a „humanista szellemiségnek” az alapjait, amelyet Európa a kezdetektől fogva védelmez.

A Szentatya annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Európa gazdag kulturális és vallási öröksége révén rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek megvédik a személy központiságát, és helyes egyensúlyt teremtenek állampolgáraik jogainak védelme, valamint a migránsok ellátásának és befogadásának kettős erkölcsi kötelessége között.

A pápa háláját fejezte ki azokért a kezdeményezésekért, amelyek előmozdítják a bevándorlók emberhez méltó befogadását. Annak a reményének adott hangot, hogy az olasz népet megkülönböztető vendégszeretet és szolidaritás nem halványul el a jelen nehézségei láttán, hanem több évezredes hagyományainak megfelelően továbbra is képes lesz a hazájukat elhagyók befogadására és integrálására.

Fontos, hogy a bevándorlás kérdésében leginkább érintett nemzeteket ne hagyják magukra. A jelenlegi helyzetben az egyes államok nem kereshetnek individualista megoldásokat. A döntések következményei elkerülhetetlenül az egész nemzetközi közösséget érintik. Az ENSZ következő tizenöt évre szóló fejlesztési agendája számos migrációs problémával foglalkozik. Fontos, hogy a politikai döntések középpontjába mindig a személyt állítsák, az emberiséget egyetlen családnak tekintsék.

A szélsőséges és fundamentalista nézetek termékeny talajra találnak a vallások manipulálása terén, hatalmi törekvések céljából. Másrészt kihasználják a Nyugat vallási identitásának drámai kiüresedését. A befogadás jó alkalom új látóhatárok nyitására. A bevándorló kötelessége, hogy tiszteletben tartsa a befogadók értékeit, hagyományait és törvényeit, a befogadók pedig juttassák érvényre a bevándorlók erőforrásait. A Szentszék az ökumenikus és vallásközi párbeszéd szintjén őszinte dialógust kíván folytatni a társadalom minden tagjának harmonikus együttélése érdekében.

A pápa reménykeltőnek nevezte az iráni nukleáris megállapodást és a párizsi klímakonferencia zárónyilatkozatát. Mindenki súlyos felelőssége, hogy hozzájáruljon az egész társadalmat átható „gondoskodás kultúrájának” kialakításához. Fontos, hogy az államok is kötelességüknek tekintsék szeretett Földünk megóvását, az egész emberiség, a jövő nemzedékeinek érdekében.

Az újév kihívásai közül a pápa utalt a Perzsa-öböl és a Koreai-félsziget térségének feszültségére, a bátorító jelek közül kiemelte a Közép-afrikai Köztársaságból és Líbiából érkező híreket. Csak közösen egyeztetett politikai lépések tartóztathatják fel a fundamentalizmus terjedését, amelynek terrorista formája számos áldozatot követel Szíriában, Líbiában, Irakban és Jemenben.

Az irgalmasság szentéve legyen alkalom a párbeszédre és a kiengesztelődésre Burundiban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban, valamint Dél-Szudánban és Ukrajna keleti térségében – hangzott a pápa felhívása.

Az új év gyógyítsa be a mély sebeket, amely az izraelieket és a palesztinokat elválasztja egymástól azon a földön, amelyet Isten kiválasztott, hogy mindenkinek megmutassa irgalmasságát.

A Szentszék továbbra is azon fáradozik, hogy a béke hangját a föld végső határain is meghallják. A Vatikáni Államtitkárság készségesen együttműködik a szentszéki diplomatákkal az egész nemzetközi közösség javára, azzal a benső biztonsággal, hogy a szentévben az irgalmasság, Isten értékes ajándéka legyőzi a szívek hideg közömbösségét. Ferenc pápa ezekkel az érzésekkel kívánt minden szentszéki diplomatának és szeretteiknek áldásokkal teli új esztendőt.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Facebook

Magyar Kurír