Ferenc pápa beszéde az irgalmasság misszionáriusaihoz: Nem a bűn, hanem a megtért bűnös áll előttünk

Az egyes missziós atyákat a saját püspökeik terjesztették fel erre a küldetésre, de közülük sokan maguk ajánlkoztak fel az egyéves rendkívüli szolgálatra. Missziós útra indító beszédében a Szentatya valójában a gyóntatásnak mint az irgalmasság gyakorlása legfőbb formájának a lelkiségéről beszélt.

Ferenc pápa mindenekelőtt arra emlékeztette az irgalmasság misszionáriusait, hogy küldetésük jegyében ők „az egyház anyaságának a szolgái, mert az egyház anyaként mindig új fiakat szül a hitben, táplálja őket, illetve Isten bocsánatát kínálja fel nekik. Ha ezt nem ismerjük fel a saját merevségünk miatt, akkor elsősorban maga a hit sérülne, mert megakadályozná a bűnbánót, hogy Krisztus testébe illeszkedjen. Tudatosítanunk kell, hogy amikor a gyóntatószékbe lépünk, rajtunk keresztül Krisztus az, aki befogad, aki megbocsát, aki békét ad. Éppen ezért nagyon fontos saját bűnös mivoltunk átérzése és tudatosítása, mert így lehetünk Isten irgalmasságának a »csatornái«.” Ferenc pápa személyes hangon idézte fel 1953. szeptember 21-ei emlékezetes gyónását, ami újrarendezte az életét. „Mit mondott nekem a pap? Már nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy rám mosolygott. Tehát befogadni, úgy, mint egy atya…” – hangsúlyozta.

„A másik fontos feladat – folytatta a pápa –, hogy a megbocsátás vágyát keressük a gyónó szívében. A kegyelem gyümölcse ez, mely megengedi, hogy vágyakozást érezzünk Isten, a szeretete és a háza iránt. Ne felejtsük, pontosan ez a vágyakozás áll a megtérés kezdetén. A szív az Isten felé fordul, elismeri az elkövetett bűnt, és megbocsátást remél, ezért átadja magát az Isten irgalmának.” A pápa arra buzdította a misszióba induló papokat, hogy „ezt a szándékot keressék, amit sokszor a szavak nem tudnak kifejezni, ellenben felfedik a gesztusok vagy akár a csönd. Meg lehet érezni azt, hogy bűnt követett el, és azt is, hogy nem akarja többé azt.”

„Tiszteljük a gyónó szégyenérzetét – ajánlotta a pápa –, mert sokszor épp az némítja el a vallomást tevőt. Legyünk olyanok, mint Noé fiai, akik egy köntössel betakarják apjuk szégyenét. Ne felejtsük, mi nem egy bűn előtt állunk, hanem egy megtért bűnös előtt! Nem az ítélkezés bunkósbotjával, hanem életszentséggel tudjuk visszavinni az akolba az eltévedt bárányt. Ha egy pap nem érzi, hogy neki igazi atyának kell lennie, akkor ne menjen gyóntatni, inkább csináljon valami mást!” A pápa a Római Kúria egyik bölcs bíborosára utalt, akitől ezt hallotta: „Ha látom, hogy a gyónó el akarja mondani, ki akar önteni mindent, akkor bátorítom: »Értem. Légy nyugodt! Csak így tovább…«”

Ferenc pápa végül arról biztosította a misszionáriusokat, hogy ebben a kalandjukban ő velük lesz mindig. Nehézségeikben, amikor a saját korlátaik és a megvallott sok bűn miatt túl nehéz a szolgálat, csak mondják: „Uram, bocsáss meg nekem, írd a számlámra!” – és menjenek tovább!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír