Ferenc pápa beszéde a Deus caritas est enciklikáról szóló konferencia résztvevőihez

Ferenc pápa – 2016. február 26., péntek | 17:10

Ezekben a napokban tartja nemzetközi kongresszusát a Cor Unum Pápai Tanács. A tanácskozáson a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében részt vesz Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke. Ferenc pápa február 26-án fogadta a kongresszus résztvevőit, és beszédet intézett hozzájuk.

A konferencia témája a következő: A szeretet soha el nem múlik (1Kor 13,8). A Deus caritas est kezdetű enciklika tíz év távlatából. Ferenc pápa a résztvevőkhöz intézett beszédében rámutatott, XVI. Benedek első enciklikája olyan témával foglalkozik, amely lehetővé teszi az egyház egész történetének áttekintését, amely a szeretet története is.

Az Istentől kapott szeretet története ez, amit el kell vinni a világba. Ez a kapott és átadott szeretet az egyház és mindannyiunk történetének sarokpontja. Szeretni nemcsak alamizsna lelkiismeretünk tisztára mosásához, hanem magába foglalja azt, hogy szeretettel fordulunk mások felé (vö. Evangelii gaudium, 199), akikkel osztozni akarunk Isten barátságában. A szeretet tehát az egyház életének középpontjában áll, valójában a szíve, ahogy a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz mondta. A hívő és a keresztény közösség számára is érvényes Jézus szava, amely szerint az első és a legfontosabb parancsolat a szeretet – hangsúlyozta a Szentatya.

A szentév alkalom arra, hogy visszatérjünk életünk és tanúságtételünk lüktető szívéhez, amely a hit hirdetésének középpontja: „Isten szeretet” (1Jn 4,8.16). Isten nemcsak rendelkezik a szeretet képességével, hanem maga a szeretet, ami a lényege. Nem tud magába zárkózni, mert szeretetközösség, és a szeretet természeténél fogva terjed. Isten tehát szeretetből álló életébe bekapcsolja az embert, még ha az el is távolodik tőle. Isten nem marad távol, elindul felé – nyomatékosította a pápa. – Ez Fia megtestesülésében csúcsosodott ki, ez az ő irgalmassága. Így fejezi ki magát felénk, bűnösök felé, arca ránk tekint és gondoskodik rólunk. Jézus programja a látó szív. Meglátja, hogy hol van szükség szeretetre, és ennek következtében cselekszik. A szeretet és az irgalmasság szorosan összefügg, mert Isten létezési és cselekvési módját jelentik, identitását és nevét.

Az első szempont, amelyre az enciklika emlékeztet bennünket, az Isten arca: ki az az Isten, akivel találkozhatunk, mennyire hűséges és felülmúlhatatlan a szeretete. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet, a szolidaritás és a másokkal osztozás ennek a szeretetnek a visszatükröződése, amely Isten. Ő soha nem fárad bele, hogy szeretetével elárasszon minket, és mi arra kaptunk meghívást, hogy tanúságtevői legyünk ennek a szeretetnek a világban. Ezért az isteni szeretetre mint iránytűre kell tekintenünk, amely irányt mutat életünknek, mielőtt bármilyen tevékenységbe kezdenénk. Csak ha megmaradunk a szeretetben, tudjuk megérteni és szeretni azt, aki a közelünkben él – fogalmazott Ferenc pápa, majd rámutatott, hogy az enciklika másik aspektusa arra emlékeztet minket, hogy ez a szeretet egyre inkább tükröződni akar az egyház életében.

Mennyire szeretném, ha mindenki az egyházban, minden intézmény és tevékenység megmutatná, hogy Isten szereti az embert – fogalmazta meg vágyát a Szentatya. – Jótékonysági szervezeteink küldetése fontos, mert sok szegényt egy emberhez méltóbb, humánusabb élethez segítenek hozzá. Ez a misszió azért is nagyon fontos, mert nem szóval, hanem konkrét szeretettel segítheti, hogy minden ember érezze, hogy az Atya és Fia szeretik őt, és hogy örök életre rendeltetett Istennel.

A Szentatya köszönetet mondott mindazoknak, akik napról napra elkötelezik magukat ebben a küldetésben, amely minden keresztény feladata.

Az idei szentévben hangsúlyozni akartam, hogy mindannyian megélhetjük a szentév kegyelmét azáltal, hogy gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, vagyis a szeretetet a Jézus szerinti értelmezésben alkalmazzuk. Így mindannyian együtt, konkrétan hozzájárulunk az egyház nagy küldetéséhez, hogy közvetítsük Isten szeretetét, amely áradni akar – mondta a pápa, végül kiemelte: a Deus caritas est kezdetű enciklika egészében megőrzi üzenetének frissességét, amellyel kijelöli a mindig aktuális távlatot az egyház útja számára. Annál inkább igazi keresztények vagyunk, minél inkább e lelkület szerint élünk.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria