Ferenc pápa elismerte Romero érsek vértanúságát

Megszentelt élet – 2015. február 3., kedd | 15:45

Február 3-án a pápa fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, és elismerte Óscar Romero San Salvador-i érsek vértanúságát – tájékoztat a vatikáni sajtóosztály.

Óscar Romerót 1980. március 24-én 18 óra 40 perckor San Salvadorban, az Isteni Gondviselés Nővérei elfekvőkórházának kápolnájában az oltárnál, misézés közben gyilkolta meg egy mesterlövész.

Romero természéténél fogva tartózkodó, sugárzó életű, mélyen jámbor pap volt. Engedelmeskedett a történelmi pillanat hívásának, lelkipásztori kötelességét komolyan vette, és a szegények mellé állt, azok szószólójává vált, akiknek nincs szavuk. „Hogyan hallgathat a püspök, ha nyilvános szava által sokak életét megmentheti?” – vallotta.

1980. február 2-án, amikor a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki, beszédében hangsúlyozta: „Vagy szolgáljuk a salvadoriak életét, vagy pedig mi is vétkesek vagyunk a halálukban. Az Élet Istenében való hit magyarázza meg a legbensőbb keresztény titkot. Hogy a szegényeknek életet adjunk, a saját életünkből kell adnunk, sőt, az egész életünket kell odaadnunk.”

A miséken homíliájában Romero rendszeresen összefoglalta a hét eseményeit, beszélt a parasztokkal szemben elkövetett erőszakos cselekedetekről, a brutális napi aktualitásokat szembesítette az evangéliummal. Az egyházmegye rádióadója révén hangja elért az ország legtávolabbi szegleteibe is.

A szegényekért gyilkolták meg, és a szegényekkel együtt is. Olyan keresztényekkel együtt, akiknek nem ismerjük a nevét. Temetésén harminc püspök, sok száz pap, szerzetes és 60-80 ezer, többnyire mezítlábas salvadori szegény ember volt jelen. A mexikói érsek beszéde közben újabb lövések dördültek el, elűzve a gyászolókat, és 39 halottat hagyva a helyszínen.

Azok az évek, amikor meggyilkolták, az elszabadult erőszak évei voltak Közép-Amerikában. Ebben a feszült légkörben haláláról és élete üzenetéről különféle magyarázatok születtek, amelyeket csakis történelmi környezetükbe ágyazva lehet megérteni. Romero története a nagy politikai polarizáltság, az erőszak radikalizálódása és az egyházon belüli ellentétek között élő püspök drámája. Egy nehéz, átmeneti korszakban élt. Élete kockáztatása árán is az egyházat szolgálta. Tanításának lényege nem politikai, társadalmi jellegű, hanem az egyház és a szegények szolgálatában élő püspök tanúságtétele.

Alighogy kinevezték püspöknek, papok halálának lett tanúja. Amikor a jezsuita Rutilio Grandét meggyilkolták, ő mutatta be az országban az egyetlen szentmisét a lelki üdvéért. Amikor 1977. május 15-én megölték Alfonso Navarro Oviedo atyát, Romero beszédében ezt mondta: „Mindannyiunknak készen kellene állnunk arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet – ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek; odaadni az életet azt jelenti, hogy teljesíteni kötelességünket, csendben, imádságban, munkánk becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, lépésről-lépésre odaadni az életet. Igen, ahogy odaadja az édesanya félelem nélkül, az anyaság vértanúságának egyszerűségével, amikor a méhében fogan egy gyermeket, világra hozza, szoptatja, felneveli, gyengéden ügyel rá. Életet ad neki.”

Forrás: Óscar A. Romero. Akit a szegények miatt öltek meg; Andrea Riccardi, Keresztények a vértanúság századában

Fotó: Carmelite.org

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria