A találkozón szó esett az örmény Egyház és nép szenvedéseinek és megpróbáltatásainak történetéről.
„Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.” (Róm 1,7) Üdvözöllek benneteket Szent Péter és Szent Pál apostolok otthonában! – ezekkel a testvéri szavakkal fogadta Ferenc pápa az örmény delegációt. Köszönetet mondott a katholikosznak a testvéri kapcsolatokért, amelyek összekötik a két Egyházat, valamint azok állandó fejlődéséért és I. Aram katholikosz elkötelezettségéért a Krisztus-hívők egységének ügye iránt.
A teljes szeretetközösség felé vezető úton osztozunk a reményben és a felelős elkötelezettségében annak tudatában, hogy ezáltal az Úr Jézus Krisztus akaratát követve haladunk – hangsúlyozta a Szentatya.
I. Aram örmény katholikosz is az Egyház látható egységének vágyát fogalmazta meg beszédében. „Az egység sosem választható el a missziós aspektustól, amely kompromisszumot nem tűrő szent hivatás.” Majd utalt az Egyház, különösen a közel-keleti keresztény Egyház életét jellemző nehézségekre és üldöztetésre, illetve a XX. század elején az örmények szenvedéseire.
Az Isten szeretetéért bátran elfogadott próbatételekről Ferenc pápa is szólt is beszédében. Az elvándorlás, az üldöztetés és sok hívő vértanúhalálának története ez, amely mély sebeket hagyott az örmények szívében – hagsúlyozta. – Úgy kell rájuk tekintenünk és tisztelni e sebeket, mint Krisztus testének sebeit. Éppen ezért a biztos remény és az Atya gondviselésszerű irgalmasságába vetett bizalom okát is jelentik. Nagy szükség van a bizalomra és a reményre a közel-keleti keresztény testvéreink között, különösen is azok között, akik a konfliktus és az erőszak által sújtott területeken élnek. De azok között a keresztények között is, akik bár nem ilyen nehézségekkel néznek szembe, gyakran abba a veszélybe kerülnek, hogy a közöny és Isten elfeledésének sivatagába vesznek a testvérek között konfliktusban vagy a bűn elleni belső küzdelmek során.
Jézus követőiként meg kell tanulnunk, hogy alázattal viseljük egymás terheit, kölcsönösen segítve egymást, hogy még inkább keresztények és Jézus tanítványai legyünk – fogalmazott beszédében a Szentatya. – Haladjunk hát együtt a szeretetben, ahogy Krisztus szeretett bennünket és önmagát adta értünk, felajánlva magát Istennek jó illatú áldozati adományként (vö. Ef 5,1-2).
Beszéde végén a pápa a közelgő pünkösd felé fordította tekintetét, és a Szentlélek segítségét és közbenjárását kérte, hogy újuljon meg a Föld arca; hogy erejével gyógyítsa be a világ sebeit, és engesztelje ki minden ember szívét a Teremtővel.
A Paraklétosz, a Vigasztaló Szentlélek adjon ösztönzést az egység felé vezető utunkon és tanítsa meg nekünk a testvéri kötelékek erősítését, amelyek már összekötnek bennünket a keresztségben és a hitben – fohászkodott I. Aram örmény katholikoszhoz intézett beszéde végén Ferenc pápa.
Magyar Kurír