Ferenc pápa és I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka közös nyilatkozata

1) Mint ahogy tiszteletre méltó elődeink, VI. Pál pápa és Athenagórász ökumenikus pátriárka ötven évvel ezelőtt itt, Jeruzsálemben találkoztak, úgy mi is, Ferenc pápa és Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka itt akartunk találkozni a Szentföldön, „ahol közös Megváltónk, Krisztus Urunk élt, tanított, meghalt, feltámadt és felment a mennyekbe, ahonnal elküldte a Szentlelket a születő egyházra” (VI. Pál pápa és Athenagórász pátriárka közös nyilatkozata, amelyet 1964. január 6-án történt találkozásuk után tettek közzé). Ez a mi találkozónk, a két testvér, Péter és András apostolok által alapított római, illetve konstantinápolyi Egyház püspökeinek újabb egymásra találása, számunkra intenzív spirituális öröm forrása és alkalmat nyújt arra, hogy elgondolkozzunk a közöttünk lévő kapcsolatok mélységéről és hitelességéről. Ez a kapcsolat egy kegyelmekkel teli út gyümölcse, amelyen az Úr vezetett bennünket attól az ötven évvel ezelőtti áldott naptól kezdve.

2) Mai testvéri találkozásunk egy új, szükséges lépés az egység felé, amelyre csak a Szentlélek vezethet el bennünket: ez a jogos különbözőségben megvalósuló szeretetközösség egysége. Élénk hálával emlékezünk azokra a lépésekre, amelyeket már megtehettünk az Úr engedelmével. A VI. Pál pápa és Athenagórász pátriárka között itt, Jeruzsálemben váltott békeölelés sok évszázad csöndje után előkészítette az utat egy rendkívüli jelentőségű gesztushoz: az 1054-es kölcsönös kiközösítés visszavonásához és kitörléséhez az Egyház emlékezetéből. Ezt követték a római, illetve a konstantinápolyi széknél tett cserelátogatások, gyakori levélváltások, majd II. János Pál pápa és Dimitriosz pátriárka – mindketten tisztelt emlékezetűek – elhatározása, hogy teológiai párbeszédet indítsanak az igazságról katolikusok és ortodoxok között. Az évek során Isten, minden béke és szeretet forrása, megtanította, hogy úgy tekintsünk egymásra, mint ugyanannak a keresztény Egyháznak a tagjaira, amely feje az egyetlen Úr és Üdvözítő, Jézus Krisztus, és szeressük egymást úgy, hogy meg tudjuk vallani Krisztus ugyanazon evangéliumába vetett hitünket, úgy, mint ahogy azt az apostoloktól kaptuk, úgy, ahogy az egyetemes zsinatok és az egyházatyák azt kifejezték és átadták nekünk. Teljes tudatában annak, hogy nem értük el a teljes szeretetközösség célját, ma ismételten megerősítjük elkötelezettségünket, hogy tovább haladunk együtt a teljes egység felé, amelyért az Úr Krisztus imádkozott az Atyához, „hogy egyek legyenek” (Jn 17,21).

3) Nagyon jól tudjuk, hogy ez az egység Isten szeretetében és testvéreink szeretetében nyilatkozik meg. Vágyunk arra a napra, amikor végre közösen veszünk részt az eucharisztikus lakomán. Mint keresztényekre az a feladat vár ránk, hogy felkészüljünk az eucharisztikus szeretetközösség ezen ajándékának fogadására, Lyoni Szent Iréneusz tanítása szerint az egyetlen hit megvallása, az állandó ima, a belső megtérés, az élet megújítása és a testvéri párbeszéd révén (Adversus haereses, IV,18,5. PG 7, 1028). Hogy elérjük ezt a célt, amelyre reményeinket irányítjuk, kinyilvánítjuk a világ előtt Isten szeretetét és ezáltal megismernek majd bennünket mint Jézus Krisztus valódi tanítványait (vö. Jn 13,35).

4) Ehhez a célhoz a teológiai párbeszéd, amelyet a nemzetközi vegyesbizottság folytat, alapvető hozzájárulást jelent a katolikusok és ortodoxok közötti teljes szeretetközösség kereséséhez. II. János Pál, majd azt követően XVI. Benedek pápa és Dimitriosz pátriárka idejében teológiai találkozóink lényeges haladást eredményeztek. Ma ki akarjuk fejezni szívből jövő elismerésünket az elért eredményekért, csakúgy, mint a jelenlegi erőfeszítésekért. Nem pusztán elméleti gyakorlatozásról van szó, hanem igazságban és szeretetben megvalósuló gyakorlatról, amely igényli egymás hagyományainak egyre mélyebb ismeretét, hogy megértsük azokat és tanuljunk belőlük. Ezért ismételten leszögezzük, hogy a teológiai párbeszéd nem egy legkisebb közös nevezőt keres, amelynek alapján kompromisszum köthető, hanem sokkal inkább annak az igazságnak az elmélyítésére alapoz, amelyet Krisztus adott Egyházának és amelyet nem szűnünk meg egyre jobban megérteni a Szentlélek indíttatására. Megállapítjuk tehát közösen, hogy az Úrhoz való hűségünk igényli a testvéri találkozást és a valódi párbeszédet. Ez a közös kutatás nem távolít el bennünket az igazságtól, inkább az ajándékok kicserélése révén eljuttat majd bennünket a Szentlélek vezetésével a teljes igazságra (vö. Jn 16,13).

5) Bár még úton vagyunk a teljes szeretetközösség felé, már most kötelességünk, hogy közös tanúságot tegyünk Isten mindenki iránti szeretetéről, együttműködve az emberiség szolgálatában, különös tekintettel a személy méltóságának védelmére életének minden szakaszában, a házasságon alapuló család szent mivoltára, a béke és a közjó előmozdítására, a világunkat továbbra is sújtó nyomorúságokra adott válaszra. Elismerjük, hogy szüntelenül szembe kell néznünk az éhséggel, a nyomorral, az írástudatlansággal, a javak nem egyenlő elosztásával. Kötelességünk, hogy erőfeszítéseket tegyünk egy igazságos és emberi társadalom közös építésére, amelyben senki sem érzi magát kizártnak vagy kirekesztettnek.

6) Mély meggyőződésünk, hogy az emberi család jövője attól is függ, hogy hogyan tudjuk bölcs és szeretetteljes módon, igazságosan és méltányosan megőrizni az Isten által ránk bízott teremtés ajándékát. Bűnbánóan elismerjük bolygónk igazságtalan kizsákmányolását, amely vétek Isten szemében. Ismételten leszögezzük felelősségünket és kötelességünket, hogy táplálnunk kell az alázat és a mértékletesség iránti érzékenységet, hogy mindenki érezze a teremtett világ tiszteletben tartásának szükségességét és gondosan megőrizze azt. Együtt megerősítjük elkötelezettségünket, hogy felébresztjük a lelkiismereteket a teremtett világ megőrzését illetően; felhívást intézünk minden jóakaratú férfihez és nőhöz: törekedjenek kevesebb pazarlással és nagyobb józansággal járó életmódra, mutassanak kevesebb sóvárságot és fokozottabb nagylelkűséget Isten világának megvédése és népe java iránt.

7) Sürgető szükség van továbbá a keresztények közötti hatékony és elkötelezett együttműködésre abból a célból, hogy mindenütt megvédjék a hit nyilvános megvallásához való jogot, valamint a méltányos bánásmódban való részesülés jogát, amikor elő kívánják mozdítani a hozzájárulást, amelyet a kereszténység továbbra is felkínál napjaink társadalmának és kultúrájának. Erre való tekintettel arra buzdítunk minden keresztényt, hogy mozdítsanak elő hiteles párbeszédet a zsidósággal, az iszlámmal és a többi vallási hagyománnyal. A közöny és a kölcsönös tudatlanság pusztán csak bizalmatlansághoz, sőt, sajnos konfliktushoz vezethetnek.

8) Jeruzsálem Szent Városából ki akarjuk fejezni közös, mély aggodalmunkat a Közel-Kelet keresztényeinek helyzetét illetően, valamint azért a jogukért, hogy hazájuk teljes jogú állampolgárai maradhassanak. Bizalommal fordulunk imánkkal a mindenható és irgalmas Istenhez a Szentföld és egész Közel-Kelet békéjéért. Különösen imádkozunk Egyiptom, Szíria és Irak helyi egyházaiért, amelyek nagyon keményen szenvedtek a közelmúlt eseményei miatt. Arra buzdítjuk a feleket vallási meggyőződésüktől függetlenül, hogy továbbra is fáradozzanak a kiengesztelődésért és a népek jogainak igazságos elismeréséért. Mély meggyőződésünk, hogy nem a fegyverek, hanem a párbeszéd, a megbocsátás és a kiengesztelődés jelentik az egyetlen lehetséges eszközt a béke megvalósítására.

9) Az erőszak, közöny és önzés által jellemzett történelmi kontextusban sok férfi és nő ma eltévelyedettnek érzi magát. Éppen az evangéliumi örömhírről tett közös tanúsággal tudjuk segíteni napjaink emberét, hogy ismét megtalálja az utat, amely az igazsághoz, az igazságossághoz és a békéhez vezet. Közös szándékkal, emlékezve arra a példára, amit ötven évvel ezelőtt itt, Jeruzsálemben VI. Pál pápa és Athenagórász pátriárka nyújtott, felhívást intézünk a keresztényekhez, minden vallási hagyomány híveihez és minden jóakaratú emberhez, hogy ismerje fel az idő sürgetését, amely arra szólít, hogy keressük az emberi család kiengesztelődését és egységét, a jogos különbségek teljes tiszteletben tartásával, az egész emberiség és a jövő nemzedékeinek javára.

10) Miközben ezt a közös zarándoklatot végezzük azon a helyen, ahol egyetlen Urunkat, Jézus Krisztust keresztre feszítették, ahol meghalt és feltámadt, alázattal bízzuk az örökké szűz Mária közbenjárására jövőbeli lépteinket azon az úton, amely elvezet bennünket a teljes egységre és ajánljuk Isten végtelen szeretetébe az egész emberi családot.

„Ragyogtassa rád az arcát az Úr és oltalmazzon! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6,25-26).

Ferenc – I. Bartholomaiosz 

Jeruzsálem, 2014. május 25.

Fotó: Europress/AFP

Magyar Kurír