Ferenc pápa: A fiatalok legyenek az egész világ reménysége

„Több mint egy hónap telt el azóta, de fontosnak tartom, hogy visszatérjek az eseményre. Az időbeli távolság lehetővé teszi, hogy jobban megértsem jelentőségét – mondta rá Ferenc pápa. – Mindenekelőtt hálát adott az Úrnak, mert mindent Ő irányított Gondviselésével. Számomra, aki Amerikából származom, szép ajándék volt. Köszönetet mondok az Aparecidai Miasszonyunknak is, aki elkísért az egész úton: elzarándokoltam Brazília nagy nemzeti kegyhelyére és az Aparecidai Szűzanya kegyképe végig jelen volt az ifjúsági világtalálkozó pódiumán. Nagyon örültem ennek, mert az Aparecidai Miasszonyunk nagyon fontos a brazíliai helyi egyház története és egész Latin-Amerika számára; Aparecidában mi, latin-amerikai és karibi püspökök közgyűlést tartottunk Benedek pápával: nagyon jelentős állomás volt ez lelkipásztori szempontból a világnak azon a részén, ahol a Katolikus Egyház legnagyobb része él”- emlékeztetett rá az argentín pápa.

Ezután a Szentatya ismételten köszönetét fejezte ki a polgári és egyházi hatóságoknak, az önkénteseknek, a biztonsági erőknek, Rio de Janeiro és más brazil városok plébániai közösségeinek, ahol a zarándokokat testvéri szeretettel fogadták be. ƒ„A brazíliai családok és plébániák vendégszeretete az ifjúsági világtalálkozó egyik legszebb jellemzője volt. Valóban nagy szívük van. A zarándoklat mindig kényelmetlenséggel jár, de a befogadás hozzájárul ezek leküzdéséhez, sőt egymás megismerésének, barátságok születésének alkalmává válik. Ezáltal is növekszik az Egyház az egész világon, mint a Jézus Krisztusban való barátság valódi hálózata, egy olyan háló, amely, miközben magával ragad, egyben szabaddá tesz. Tehát befogadás: ez az első szó, ami felmerül a brazíliai utazás tapasztalatából: befogadás!” – ismételte meg a Szentatya.

„Egy másik szó, amely jól összefoglalja az eseményt: az ünnep. Az ifjúsági világtalálkozó mindig ünnep, mert amikor egy város megtelik fiatal fiúkkal és lányokkal, akik a világ minden részéről származó zászlókkal vonulnak fel az utcákon, köszöntik, átölelik egymást, akkor valódi ünnepről van szó. Ez egy jel mindannyiunk, nem pusztán a hívők számára. A legnagyobb ünnep azonban a hit ünnepe, amikor közösen dicsőítjük az Urat, énekelünk, hallgatjuk Isten szavát, csöndben végezzük a szentségimádást: mindez az ifjúsági világtalálkozó csúcspontját jelenti, ez az igazi célja ennek a nagy zarándoklatnak, és ezt főleg a szombat esti nagy imavirrasztáson és a záró szentmisén éltük meg. Íme: ez a nagy ünnep a hit, a testvériség ünnepe, amely itt, a földön kezdődik el és nem lesz vége. De ez csak az Úrral lehetséges! Isten szeretete nélkül nincs igazi ünnep az ember számára! – mondta a pápa.

„Befogadás, ünnep. Azonban nem hiányozhat egy harmadik elem sem: a küldetés. Ezt az ifjúsági világtalálkozót a következő missziós téma jellemezte: 'Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!' Hallottuk Jézus szavát: ez az a küldetés, amelyet mindnyájunkra bíz! Ez a feltámadt Krisztus parancsa tanítványainak: 'Menjetek' – lépjetek ki önmagatokból, minden bezártságból és vigyétek el az evangélium fényét és szeretetét mindenkinek, a lét legvégső határáig! Pontosan ez volt Jézus küldetése, amit a fiatalokra bíztam, akik ameddig a szem ellát, megtöltötték a copacabanai tengerpartot. Jelképes hely az óceán partja: a Galileai-tó partjára emlékeztetett. Igen, mert az Úr ma is ezt ismétli: 'Menjetek' és hozzáteszi: 'Én veletek vagyok minden nap…' Hallottuk szavait. Ez alapvetően fontos! – hangsúlyozta katekézisében Ferenc pápa. – Csak Krisztussal vihetjük el másoknak az evangéliumot. Nélküle semmit sem tehetünk, ezt Ő maga mondta (vö. Jn 15,5). Vele egyesülve azonban sok mindent tehetünk. Egy fiú vagy egy lány a világ szemében keveset, vagy semmit sem számít, Isten szemében azonban Országának apostola, Isten reménysége! – folytatta beszédét a pápa, majd megkérdezte: Vannak-e ma fiatalok a téren? Szeretném mindnyájatoktól megkérdezni: akartok Isten reménysége lenni? Akartok az Egyház reménysége lenni?”

A térről jól hallatszott a fiatalok kiáltása: Igen!

„Egy olyan fiatal szív, amelyik befogadja Krisztus szeretetét és reménységgé alakul át mások számára, hatalmas erőt jelent! Ti, fiúk és lányok, minden fiatal, alakuljatok át reménységgé! Nyissátok ki a kapukat a reménység új világa előtt! Ez a ti feladatotok. Akartok-e reménység lenni mindnyájunk számára?”– kérdezte a Szentatya.

És a fiatalok ismét kórusban kiáltották: Igen!!

„Gondoljunk arra, hogy milyen sokat jelentett a fiataloknak az a sokasága, akik találkoztak a feltámadt Krisztussal Rio de Janeiróban, és szeretetét magukkal viszik a mindennapi életükbe, ott adják tovább azt. Nem kerülnek az újságok címlapjára, nem követnek el erőszakos tetteket, nem okoznak botrányokat, tehát nincs hírértékük. De ha egységben maradnak Jézussal, építik Országát, a testvériséget, a javak megosztását, az irgalmasság műveit cselekszik, akkor olyan hatalmas erőt jelentenek, amelyik a világot igazságosabbá, szebbé alakítja át”.

A pápa ezután ismét a téren jelenlévő fiatalokat kérdezte: „Van bátorságotok ahhoz, hogy válaszoljatok erre a kihívásra? ... Nem jól hallottam. Megteszitek, hogy ennek a szeretetnek és irgalmasságnak erejévé váltok, amelynek bátorsága van ahhoz, hogy átalakítsa a világot?”

Igen – visszhangzott a Szent Péter tér a fiatalok lelkes válaszától.

Ferenc pápa ezekkel a szavakkal zárta szerda délelőtti katekézisét: „Kedves barátaim! Az ifjúsági világtalálkozó tapasztalata a történelem valódi nagy hírére, a Jóhírre emlékeztet bennünket, akkor is, ha nem jelenik meg az újságokban és a televízióban: Isten szeret bennünket, ő az Atyánk, aki elküldte Fiát, Jézust, hogy mindnyájunkhoz közel álljon és üdvözítsen bennünket. Elküldte Jézust, hogy üdvözítsen minket, hogy megbocsásson nekünk mindent, mert Ő mindig mindent megbocsát: Jézus mindig megbocsát, mert jó és irgalmas. Emlékezzetek rá: befogadás, ünnep és küldetés. Ez a három szó ne legyen pusztán a riói események emléke, hanem legyen életünk és közösségünk lelke.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír