A pápa az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a plenáris ülés tagjait. Hozzájuk intézett beszédében ismételten hangsúlyozta: az emberkereskedelem gyalázatos tevékenység, szégyen társadalmaink számára, amelyek önmagukat civilizáltnak nevezik. A kizsákmányolók és a haszonélvezők minden szinten végezzenek komoly lelkiismeret-vizsgálatot saját maguk és Isten előtt – figyelmeztetett.
A Szentatya méltatlankodásának adott hangot, rámutatva, hogy gátlástalan emberek mi mindenre képesek, amikor emberi testekkel kereskednek, régi és új rabszolgaságok formáját öltve. A jelenség sajnos egyre terjed. Az egyház ma megújítja erőteljes felszólítását, hogy mindig tartsák tiszteletben minden személy méltóságát és alapvető jogait.
Korunkban, amikor olyan sok szó esik a jogokról, gyakran lábbal tiporják az emberi méltóságot. Úgy tűnik, hogy csak azoknak van joguk, akiknek pénzük van. Olyan világban élünk, amelyben a pénz az úr. Olyan világban élünk, amelynek kultúrájában a pénz fetisizmusa uralkodik.
Ferenc pápa felhívást intézett a kormányzókhoz és törvényhozókhoz, az egész nemzetközi közösséghez: vegyék figyelembe az otthonukból elűzött személyek valóságát. Hatékony kezdeményezésekkel óvják méltóságukat, javítsák életminőségüket. Nézzenek szembe azokkal a kihívásokkal, amelyek az üldöztetés, az elnyomás és a rabszolgaság modern formáinak következményei.
Emberekről van szó, akiknek szükségük van szolidaritásra, segítségnyújtásra, sürgős beavatkozásra, de mindenekelőtt megértésre és jóságra. Isten jó – kövessük Isten példáját. Ezeknek az embereknek a helyzete nem lehet közömbös számunkra!
Aki követi Krisztust, annak nemcsak kötelessége, hanem küldetése is, hogy megértést és jóságot kínáljon fel. A pápa ezért nagyra értékeli mindazt, amit az egyház tesz a menekültekért, azokért, akik a gyökértelenség és az integráció útján járnak.
A keresztény együttérzés, „együttszenvedés” mindenekelőtt azt jelenti, hogy megismerjük azokat az eseményeket, amelyek sokakat hazájuk elhagyására kényszerítenek. Ahol szükséges, ott hallassuk azok fájdalomkiáltását, akiknek erre nincs lehetőségük. A migrációs tanács fontos feladatot teljesít akkor is, amikor felhívja a keresztény közösségek figyelmét sebektől szenvedő testvéreinkre. Ezek közé a sebek közé tartozik az erőszak, a másik kihasználása, a családtól való távolság, menekülés az otthonból, bizonytalan jövő a menekülttáborokban.
A menekültek sajátos lelkipásztori gondoskodást igényelnek: tiszteletben tartva hagyományaikat el kell őket kísérni az új egyházi valóságba való harmonikus integráció felé. Keresztény közösségeink legyenek valóban a befogadás, a meghallgatás, a szeretetközösség helyei! – kérte a pápa, majd hozzátette: „Kedves barátaim, ne feledjétek, hogy Krisztus teste a menekültek teste”.
A Szentatya végül csodálatát fejezte ki azok bátorsága miatt, akik abban reménykednek, hogy fokozatosan újból normális életet élhetnek, várva, hogy az öröm és a szeretet ismét áthassák életüket. Mindannyiunk feladata, hogy tápláljuk ezt a reményt – fejezte be az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa plenáris üléséhez intézett beszédét a Szentatya.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír