Ferenc pápa: Ha csak vásárolunk, Jézus elmegy mellettünk!

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma kezdődik az advent, az a liturgikus időszak, amely felkészít bennünket karácsonyra. Arra hív, hogy emeljük fel tekintetünket és nyissuk ki szívünket, hogy befogadjuk Jézust, akire várnak a népek. Adventben nemcsak Jézus születésére, karácsonyra várakozunk, hanem fel kell ébresztenünk magunkban a Krisztus dicsőséges visszatérésére való várakozást is – az idők végén ugyanis visszatér –, koherens és bátor döntésekkel készülnünk kell a vele való végső találkozásra. Visszaemlékszünk Jézus születésére, várjuk Krisztus dicsőséges visszatérését és a mi személyes találkozásunkat is vele: azt a napot, amikor az Úr elszólít bennünket [ebből a világból]. Ez alatt a négy hét alatt ki kell lépnünk beletörődő és megszokott életmódunkból, táplálnunk kell a reményt, táplálnunk kell az álmokat egy új jövőről. A mai vasárnap evangéliuma (vö. Lk 21,25–28.34–36) épp ebbe az irányba mutat, óv bennünket, nehogy engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk az önös életmód és a felgyorsult, szétszakító életritmus. Különösen élesen hangzanak Jézus szavai: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és e világi gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. […] Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül” (Lk 21,34.36).

Virrasztva és imádkozva: így kell megélnünk ezt a mától karácsonyig tartó időszakot. Virrasztva és imádkozva. A belső elálmosodás abból fakad, hogy mindig magunk körül forgunk és életünk bezárul a maga nehézségeivel, örömeivel és fájdalmaival. Mindig csak magunk körül forgunk. Ez pedig elfáraszt, elálmosít, elzár a remény elől. Itt a gyökere az elnehezedésnek és a lustaságnak, melyről az evangélium beszél. Az advent virrasztó magatartásra hív bennünket, vagyis arra, hogy nézzünk szét magunk körül, tágítsuk ki elménket és szívünket, hogy megnyíljunk az emberek, testvéreink szükségletei előtt és eltöltsön bennünket a vágy egy új világra. Ez a vágya az éhségtől, az igazságtalanságtól és a háborútól meggyötört népeknek; ez a vágya a szegényeknek, a gyengéknek, a magukra hagyottaknak. Alkalmas ez az időszak arra, hogy megnyissuk szívünket, hogy konkrétan rákérdezzünk, hogyan és kikért éljük életünket.

A második magatartás ahhoz, hogy jól éljük meg az Úrra való várakozás idejét, az imádság. „Emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett szabadulásotok” (Lk 21,28), figyelmeztet Lukács evangéliuma. Fel kell kelnünk és imádkoznunk kell, gondolatainkat és szívünket az érkező Jézus felé kell fordítanunk. Akkor szoktunk felkelni, amikor várunk valamit vagy valakit. Mi Jézust várjuk, és imádságban akarjuk várni, ami szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz. Imádkozni, várni Jézust, megnyílni mások előtt, ébernek lenni, nem bezárkózni magunkba. De ha a fogyasztás légkörében gondolunk a karácsonyra, ha azt keresem, mit tudnék megvásárolni, hogy ezt meg azt tegyem, vagyis mintha egy világi ünnepet tartanánk, akkor Jézus elmegy mellettünk, és nem találunk rá. Mi Jézust várjuk, és imádságban akarjuk várni, ami szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz.

De mi a horizontja imádságos várakozásunknak? Ezt a Bibliában főleg a próféták szavai mutatják meg. Ma Jeremiást halljuk, aki a száműzetésben sok megpróbáltatást elszenvedő néphez beszél, ahhoz a néphez, amelyet önazonosságának elvesztése fenyeget. Minket, keresztényeket is, akik Isten népe vagyunk, fenyeget a veszély, hogy elvilágiasodunk és elveszítjük önazonosságunkat, sőt, hogy „elpogányosítjuk” a keresztény életmódot. Ezért szükségünk van Isten szavára, mely a prófétán keresztül meghirdeti nekünk: „Íme, jönnek majd napok […], amikor teljesítem a jót, amelyet […] megígértem. Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki ítélkezik majd és igazságot szolgáltat a földön” (Jer 33,14–15). Ez az igaz sarj pedig Jézus, aki jön, és akit várunk.

Szűz Mária, aki elhozza nekünk Jézust, a várakozás és az imádság asszonya, segítsen megerősíteni reményünket az ő fiának, Jézusnak ígéreteiben, hogy megtapasztalhassuk, hogy Isten a történelem viszontagságai közt is mindig hűséges marad, és az emberi hibákat is felhasználja arra, hogy megmutassa irgalmasságát.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Az advent a remény időszaka. Most szeretném magamévá tenni a szíriai gyermekek békevágyát, a szeretett Szíriáról van szó, amely nyolc éve tartó háborútól szenved. Ezért csatlakozva a Szükséget Szenvedő Egyház [Kirche in Not] segélyszervezet kezdeményezéséhez most meggyújtok egy gyertyát, együtt sok gyermekkel, akik ugyanezt teszik. Szíriai gyermekek és számos hívő a világon meggyújtják ma gyertyáikat. [Meggyújtja a gyertyát.]

A reménynek ez a lángja és a többi sok-sok láng oszlassa el a háború sötétségét! Imádkozzunk, és segítsük a keresztényeket, hogy az irgalmasság, a megbocsátás és kiengesztelődés tanúiként megmaradjanak Szíriában és a Közel-Keleten! A remény lángja érje el azokat is, akik napjainkban konfliktusoktól és feszültségektől szenvednek a világ sok, közeli és távoli részén. Az Egyház imája segítse őket átérezni a hűséges Isten közelségét, és érintse meg minden ember lelkiismeretét, hogy őszintén dolgozzon a békéért! Isten, a mi Urunk pedig bocsásson meg azoknak, akik háborúznak, azoknak, akik fegyvereket gyártanak, hogy elpusztítsuk egymást; térítse meg szívüket! Imádkozzunk a békéért a szeretett Szíriában! [Üdvöz légy, Mária…]

Szeretettel köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok, akik itt vagytok! Külön is üdvözlöm azokat, akik Valenciából, Pamplonából és az egyesült államokbeli Lindenből érkeztek, hasonlóképpen a madridi „Claret” iskola tanulóit is tanárait. Köszöntöm a modicai vegyes kart, az altamurai, conversanói és laterzai hívőket.

Kellemes vasárnapot és szép adventi utat kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír