Jézus a házasság felbonthatatlanságáról ad tanítást a napi evangéliumi szakaszban, melyet Szent Márk könyvében (Mk 10,1–12) olvasunk. A farizeusok próbára akarják tenni Jézust, egy olyan kérdést téve föl neki, mely a pápa szerint kazuisztikus. Olyan hitkérdés, amit a „szabad vagy nem szabad” felvetésben lehet összefoglalni; ahol a hit egy „nem”-re vagy egy „igen”-re redukálódik. A pápa kifejtette: „Nem a nagy »igen«-ről vagy a nagy »nem«-ről van szó, amit már jól ismerünk.” A farizeusok redukálják a keresztény életet, Isten követését arra: szabad vagy nem szabad.
A kérdés a házasságra vonatkozik. Azt akarják tudni, hogy szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét. Jézus azonban továbbmegy, egészen a teremtésig, és úgy beszél a házasságról, mint talán a legszebb dologról, amit az Úr hét nap alatt teremtett. „Isten kezdetben, a teremtéskor férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.” Erősen fogalmaz az Úr, amikor egy testről beszél, amelyet nem lehet szétválasztani. Jézus túllép a válás kérdésén, és a házaspár szépségéről beszél, akik „egyek” lesznek. A pápa figyelmeztet: „Nem szabad leragadnunk nekünk sem a farizeusok kérdésénél, hogy szabad-e szétválasztani egy házasságot. Olykor nem működik, és ez szerencsétlenség, és ilyenkor jobb külön menni, hogy elkerüljünk egy világháborút. De ez szerencsétlenség. Most pedig nézzük a pozitívumokat!”
Ferenc pápa ekkor elmesélte találkozását egy párral, akik 60. házassági évfordulójukat ünnepelték. Amikor megkérdezte tőlük: „Boldogok vagytok?”, ők összenéztek, majd a meghatottságtól könnyes szemmel felelték: „Szerelmesek vagyunk egymásba.” „Igaz, hogy vannak nehézségek, gondok a gyerekekkel vagy magával a kapcsolattal, viták, veszekedések…, de a lényeg az, hogy a test egyben maradjon, és akkor mindent meg lehet oldani, mindent. Ez a házasság nemcsak számukra szentség, hanem az Egyház számára is, mintegy figyelemfelhívó szentség: »Nézzétek csak, igenis lehetséges a szerelem!« És a szerelem képes egy életen át kitartani: az örömben és a fájdalomban, a gyerekekkel vagy egymás között fellépő gondokkal együtt…, de mindig előre. Egészségben, betegségben kitartva. Ez a szépség.”
Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette a férfit és a nőt, és így a házasság is az ő képévé válik, ezért olyan szép – állapította meg a Szentatya. – A házasság egy csöndes tanítás mindenkinek, mindennap. „Fájdalmas, hogy mindez nem hír: az újságok, a tévéhíradók nem adnak ilyen híreket. Ez a pár hány éve van együtt – ez nem hír. A hír a botrány, a válás, hogy ez vagy az különment – olykor külön kell költözniük, ahogy mondtam, hogy elkerüljék a nagyobb bajt… De Isten képe nem hír. És ez a házasság szépsége: hogy a felek Isten képére és hasonlatosságára teremtettek. Ez a mi hírünk, a keresztény hír.”
A Szentatya ismételten leszögezte, hogy nem könnyű az élet a házasságban és a családban, majd idézte Jakab apostol levelét, melyet a mai szentleckében olvastunk: legyünk türelmesek. A párkapcsolatban talán a legfőbb erény a türelem, mind a férfi, mind a nő részéről. „Imádkozzunk az Úrhoz, hogy az Egyházban és a társadalomban tudatosodjon a házasság mélyebb és szebb felfogása, és hogy mindannyian megértsük és szemléljük a házasságban Isten képét és hasonlatosságát.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria