Ferenc pápa: Isten egész népét üdvözíti, nem csak egyes elitcsoportokat

Szent Pál Zsidókhoz írt leveléről elmélkedve a Szentatya leszögezte: Jézus az új és élő út, amelyet követnünk kell abban a formában, ahogyan Ő akarja. Vannak ugyanis helytelen módjai a keresztény életnek. Jézus kritériumokat ad nekünk, hogy ne hibás mintákat kövessünk. Az egyik ilyen téves modell az, ha „privatizáljuk”, kisajátítjuk az üdvösséget.

Igaz, hogy Jézus mindannyiunkat üdvözített, mindenkit, egyenként, név szerint. Ez a személyes üdvösség. Én valóban üdvözülök, az Úr rám tekintett, életét adta értem, megnyitotta ezt a kaput, ezt az új utat számomra, és közülünk mindenki kimondhatja: „számomra”. Fönnáll azonban a veszély, hogy elfelejtjük ezt, hogy az Úr egyenként üdvözített ugyan minket, de egy népben. Egy népben! – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Az Úr mindig egy népen belül üdvözít. Attól kezdve, hogy Ábrahámot szólítja, ígéretet tesz neki, hogy az Ő népéve teszi őket. És az Úr egy népben, egy közösség részeként üdvözít minket. Ezért kéri Szent Pál: „Figyeljünk egymásra.” Nem létezik üdvösség csupán az én számomra. Ha azt hiszem, hogy ilyen az üdvösség, tévedek, utat tévesztek. Az üdvösség kisajátítása téves út.

A Szentatya három feltételt jelölt meg annak érdekében, hogy elkerüljük az üdvösség kisajátításának veszélyét: a Jézusba vetett hit, mely megtisztít; a remény, amely az ígéretekre irányítja a figyelmünket és segít továbblépni; és végül a szeretet, vagyis az egymásra való odafigyelés, hogy ösztönözzük egymást a szeretetben és a jó cselekedetekben.

Ha például egy plébánián vagyok, egy közösségben, kisajátíthatom az üdvösséget, míg csak társadalmilag vagyok egy kicsit jelen. Ha azonban nem akarom privatizálni az üdvösséget, akkor meg kell kérdeznem magamtól: a szavaimmal a hitet, a reményt és a szeretetet közvetítem-e? Ha egy közösségben nem beszélnek egymással az emberek, nem erősítik egymást e három erényben, akkor a közösség tagjai kisajátították a hitet. Mindenki a saját üdvösségét keresi, nem pedig mindenkiét, vagyis az egész nép üdvét. Jézus pedig mindenkit üdvözített, de egy népben, egy egyházban.

A Zsidókhoz írt levél szerzője egy nagyon fontos gyakorlati tanáccsal szolgál: „Ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták.” Ez akkor történik, amikor egy plébánián vagy egy csoportban összegyűlünk, és ítélkezünk mások fölött, vagyis leszóljuk, lebecsüljük őket. Ez nem az a kapu, az új és élő út, amelyet az Úr nyitott meg előttünk. Lenéznek másokat, távol maradnak a közösségtől, elhagyják Isten népét, kisajátították az üdvösséget, mondván: az üdvösség csak nekem és a kis csoportomnak szól, nem pedig Isten egész népének. Ez óriási tévedés! – figyelmeztetett a pápa. – Ez az, amit látunk, és úgy hívunk: az „egyházi elit”! Amikor Isten népén belül ilyen csoportosulások jönnek létre, melyek jó kereszténynek gondolják magukat és talán jószándékúak is, mégis olyan csoportok, amelyek kisajátították maguknak az üdvösséget.

Isten egy népben üdvözít minket, nem pedig egy elitcsoport részeként, ahogyan azt mi a magunk filozófiáival és hitfelfogásunkkal tettük. Ezek nem Isten kegyelmei – figyelmeztetett a Szentatya, és azt kérte, kérdezzük meg magunktól: Hajlamos vagyok kisajátítani az üdvösséget a magam vagy a kis köröm, elitcsoportom számára? Vagy nem hagyom el Isten teljes népét, és nem távolodom el tőle, hanem megmaradok a közösségben, a családban; és a hit, a remény és a szeretet cselekedetei nyelvén beszélek?

Fohászkodjunk az Úrhoz, kérjük, adja meg nekünk kegyelmét, hogy mindig Isten egész népéhez tartozónak érezzük magunkat. Ő név szerint üdvözít minket, de egy népben, nem pedig egy kis csoportban, amelyet a magunk számára alkotunk – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír