Ferenc pápa: Isten nem hagyja magukra az igazakat

Ferenc pápa elmélkedésében az 1. szoltár szavaiból indult ki a napi liturgia alapján: „Boldog az az ember, aki … az Úr törvényében leli kedvét” – válasz ez sok ember panaszára, a sok miértre, amit Istenhez kiáltunk. Ezt a sok miértet fogalmazza meg Malakiás jövendölésének könyve a szentmisén felolvasott szakaszban (vö. Mal 3,13–20)

Az Úr is panaszkodik, azt mondja Malakiás jövendölése könyvében: „Keményen beszéltetek ti ellenem.” Folytatja: „és ti kérdezitek: »Mit beszéltünk ellened?« Azt mondjátok: »Hiábavaló dolgot tesz az, aki Istennek szolgál! Mi hasznunk van abból, hogy megtartottuk törvényeit, és hogy szomorúan jártunk a Seregek Ura előtt? Ezért hát boldogoknak mondjuk a kevélyeket, mert ők gyarapodtak, bár gonoszságot cselekedtek; és nem lett bántódásuk, bár kísértették Istent.«”

Milyen sokszor tapasztaljuk ezt a rossz emberek életében: az olyan emberekében, akik gonoszat cselekszenek és az életben látszólag jól megy nekik. Boldogok, mindenük megvan, amire vágynak, nem szenvednek hiányt semmiben. Innen ered a kérdés: „Miért, Uram?” Igen, ez a sok „Miért?” egyike… Miért van az, hogy annak az arcátlannak, aki nem törődik se Istennel, se emberrel, aki igazságtalan és gonosz is, annak minden sikerül az életben, mindene megvan, amit akar, és mi, akik jót akarunk tenni, annyi gonddal küszködünk?

A pápa megosztotta a hívekkel, hogy tegnap kapott egy levelet egy bátor édesanyától, aki negyven éves, férje és három gyermeke van, és egy rosszindulatú daganat keseríti meg az életét. Azt kérdezte tőle: „De miért történik ez velem?” Idézett egy másik, néhány héttel ezelőtt kapott levélből, amelyben egy idős asszony leírta, hogy a maffia megölte egyetlen fiát. Ő is azt kérdezte: „Miért?”  Hozzátette azt is, hogy szokott imádkozni. Egy másik levélben is ez állt: „Nevelem a gyermekeimet, gondoskodom a családomról, szeretjük Istent. Miért?”

Ezeket a miérteket mindannyian megkérdezzük az életben – jelentette ki Ferenc pápa. Azt a kérdést is feltesszük, miért olyan boldogok azok, akik gonoszak. Isten szava siet a segítségünkre, amikor ezeket kérdezzük. Malakiás könyvéven ezt olvassuk: „Az Úr pedig felfigyelt és meghallotta.” Igen, az Úr mindig meghallja a miértjeinket. Malakiás könyvének ez a részlete így folytatódik:  „előtte emlékkönyvbe írták azokat, akik félik az Urat és nevére gondolnak. Ezek – mondja a Seregek Ura –, az én tulajdonommá lesznek azon a napon, amelyen majd cselekvéshez látok.” Isten emlékezik az igazakra, azokra, akik ebben a pillanatban szenvednek, akik nem értik, miért történik ez velük. Isten emlékezik azokra, akik kérdezik ugyan, hogy „miért, miért, miért?”, de bíznak Istenben.

Éppen erről ír az 1. zsoltár: „Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,  hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!”

Most nem látjuk a gyümölcsét a szenvedésnek, amit elviselnek ezek az emberek, akik hordozzák a keresztet. Éppúgy, ahogy azon a nagypénteken és nagyszombaton nem látszottak a gyümölcsei a keresztre feszített Istenfiúnak, az ő szenvedésének. És mégis, mindaz, amit tenni fog, sikerül majd: „Boldogul minden dolgában” – mondja az 1. zsoltár.

Mit is mond a zsoltár a bűnösökről, akikről mi azt hisszük, hogy minden dolguk sikerül? „Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél…  Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.” Azt mondja ezzel: „Te ma jól vagy, megvan mindened, nem törődsz istennel, nem törődsz másokkal, kihasználod őket: igazságtalan vagy, csak magadra gondolsz, nem törődsz másokkal.”

Ferenc pápa elmondta, hogy gyakran gondol Jézus egy kérésére: „Mondd meg, mi a neved!” Ezeknek a bűnös embereknek nincs nevük, nem tudja, hogy hívják őket. Felidézte a dúsgazdag ember és a szegény Lázár evangéliumi történetét. A szegény Lázárnak nem volt mit ennie, csak a kutyák nyalogatták a sebeit, miközben a gazdag ember, aki lakomákat rendezett, úgy járt-kelt, hogy észre sem vette mások baját. Érdekes, hogy ennek az embernek nem mondják a nevét – jegyezte meg a Szentatya. – Csak egy jelzővel illetik: gazdag. Isten emlékkönyvében nem szerepel a gonoszak neve. Csak annyi: egy gonosz, egy csaló, egy kizsákmányoló… Olyan emberek ők, akiknek nincs nevük, csak jelzőjük.

Azok az emberek viszont, akik az Úr útján igyekeznek járni, Fiával együtt lesznek, akinek van neve: az Üdvözítő Jézus. Olyan név ez, amit nehéz felfogni, megmagyarázhatatlan a kereszt megpróbáltatása és mindaz, amit el kellett szenvednie értünk – tette hozzá Ferenc pápa. Végül arra hívott mindenkit, hogy gondoljon vissza az 1. zsoltár szavaira: „Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján…, hanem az Úr törvényében leli kedvét.” Boldog, mert szenved ugyan, de reménysége van az Úrban. És kéri, hogy adjon neki az Úr nagyobb reményt – zárta csütörtöki homíliáját a Szent Márta-házban Ferenc pápa. 

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír