Ferenc pápa: a keresztények szolgálják a szegényeket! - VIDEÓVAL

Ma Jézus karácsonyáról szeretnék elmélkedni veletek, amely a bizalom és a remény ünnepe, és amely leküzdi a bizonytalanságot és a borúlátást – fogalmazott a Szentatya.

Reményünk oka a következő: Isten velünk van, és még bízik bennünk! Gondoljatok csak bele: Isten velünk van, és Isten még bízik bennünk! Nagylelkű ez az Atya Isten, nemde? Isten eljön, hogy az emberek között lakjon, a földet választja lakhelyéül, hogy együtt legyen az emberekkel, ott legyen, ahol az emberek megélik napjaikat örömben és fájdalomban. Ezért a föld már nem pusztán a siralom völgye, hanem az a hely, ahol maga Isten sátrat vert. Az a hely, ahol Isten találkozik az emberrel, Istennek az emberrel való szolidaritása helye.

Isten osztozni akart emberi létünk körülményeiben, egészen odáig, hogy velünk egy lett Jézus személyében, aki valóságos ember és valóságos Isten. De van ennél valami még meglepőbb. Isten jelenléte az emberiség között nem egy ideális, idillikus világban valósult meg, hanem ebben a valós világban, amelyet annyi jó és rossz dolog, a megosztottságok, a gonoszság, a szegénység, az erőszakosság és a háborúk jellemeznek. Isten azt választotta, hogy eljön történelmünkbe, vállalva korlátainak és drámáinak egész súlyát.

Ezáltal felülmúlhatatlanul bebizonyította készségét, amely irgalommal és szeretettel teljes az emberi teremtmények iránt. Ő a velünk való Isten; Jézus a velünk való Isten: ti hiszitek ezt?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa. A hívek kórusban igennel válaszoltak.

„Valljuk meg mindnyájan hitünket közösen: Jézus a velünk való Isten.” A Szentatya kétszer is megismételtette ezt a hitvallást a hívekkel, majd köszönetet mondott érte. „Jézus, a velünk való Isten, öröktől fogva és örökre velünk van a történelem szenvedéseiben és fájdalmaiban. Jézus karácsonya annak a megnyilvánulása, hogy Isten egyszer s mindenkorra az ember mellé állt, hogy üdvözítsen minket, felemeljen nyomorúságaink, nehézségeink, bűneink porából.”

Innen származik a betlehemi Gyermek nagy „ajándéka”: spirituális energia, amely segít bennünket, hogy ne süllyedjünk bele fáradalmainkba,kétségbe- esésünkbe, szomorúságunkba, mert olyan energia ez, amely megmelegíti és átalakítja a szívünket. Jézus születése ugyanis azt a szép hírt hozza el, hogy Isten mindnyájunkat egynként végtelenül szeret, és ezt a szeretetet nemcsak megismerteti velünk, hanem nekünk ajándékozza, közli is.

Isten értünk született Fia misztériumának örömteli szemlélődéséből két megfontolás következik. Az első: ha karácsonykor Isten nem úgy nyilatkoztatja ki magát, mint aki a magasságokban van, és aki uralja a világegyetemet, hanem olyannak, aki lehajol, leszáll a földre kicsinyként és szegényként, akkor ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy hasonlóak legyünk hozzá, mi sem helyezhetjük magunkat mások fölé, sőt, le kell alacsonyodnunk, egészen kicsinyekké kell válnunk a kicsinyekkel, és szegénnyé kell lennünk a szegényekkel, hogy szolgáljuk őket. Csúnya dolog, amikor egy keresztény nem akar lealacsonyodni, nem akar szolgálni: olyan keresztény, aki páváskodik mindenütt. Ez csúnya, nemde? Az nem is keresztény, hanem pogány! A keresztény szolgál, lehajol… Tegyük úgy, hogy ezek a fivéreink és nővéreink soha ne érezzék magukat magányosnak!

A második következtetés: ha Isten, Jézus által belépett az emberi történelembe egészen odáig, hogy egy lett közülünk, akkor mi bármit tettünk egy fivérünknek vagy nővérünknek, Jézusnak tettük. Erre maga Jézus emlékeztetett bennünket: aki táplált, befogadott, meglátogatott, szeretett csak egyet is a legkicsinyebbek, legszegényebbek közül, mindezt Isten Fiával tette.

Bízzuk magunkat Mária, Jézus és a mi Anyánk anyai közbenjárására, hogy segítsen bennünket a már közeli szent karácsony ünnepén, hogy felismerjük felebarátunk arcában Isten emberré lett Fiának képmását, különös tekintettel a leggyengébbekre és a legkirekesztettebbekre. Köszönöm!” – fejezte be szerda délelőtti katekézisét a Szentatya.

Vatikáni Rádió/RomeReports/Magyar Kurír