A pappá szentelésének 47. évfordulóját ünneplő pápa által tartott szertartáson jelen volt a Bíborosi Tanács kilenc tagja is, akik a napokban tartják Rómában ülésüket. A pápa óva intette a lelkipásztorokat attól, hogy a „vallás értelmiségijeivé” váljanak az isteni kinyilatkoztatástól távol álló erkölccsel.
A szentatya idézte a napi evangéliumot (Mt 21,28–32), melyben Jézus a főpapokhoz és a nép véneihez fordulva a szerepükről szól. Jogi, erkölcsi és vallási hatalommal bírtak, mindenről ők döntöttek. Annás és Kaifás például elítélték Jézust. Papok és vezetők voltak, akik úgy döntöttek, hogy megölik Lázárt. De Júdás is hozzájuk fordult, hogy „tárgyaljon”, és így adta el Jézust. A néppel szembeni erőszakosság és zsarnokság állapotába jutottak el, felhasználva ehhez a törvényt. Olyan törvény ez, amit számtalanszor átalakítottak, már odáig eljutva, hogy ötszáz parancsolat létezett. Mindent szabályoztak, mindent! Tudományosan felépített törvény volt ez, mert ezek az emberek bölcsek voltak, jól ismerték az szöveget. Mindenféle árnyalatokat, részleteket kidolgoztak. Ugyanakkor emlékezet nélküli törvény volt ez: elfelejtették az első parancsolatot, amelyet Isten adott atyánknak, Ábrahámnak: „Járj az én jelenlétemben, és légy feddhetetlen.”
Elfelejtették tehát Mózes tízparancsolatát a saját maguk által készített törvénnyel, amely intellektualizáló, kifinomult és kazualisztikus szemléletű. Eltörlik az Úr adta törvényt, az ő törvényükből pedig hiányzik az emlékezet, amely a mát összekapcsolja a kinyilatkoztatással. Áldozatuk pedig – mint ahogy Jézus is az lett – minden nap az alázatos és szegény nép, amely bízik az Úrban, és amelyet kiselejteznek, amely azonban ismeri a megbánást, még ha nem is teljesíti a törvényt. Ők szenvedik el ezeket az igazságtalanságokat. Úgy érzik, hogy elítélték őket, és hogy a hiú, gőgös és felsőbbrendű emberek „visszaéléseinek az áldozatai”. Az emberek kiselejtezése volt Júdás esete is.
Júdás áruló volt, súlyosan vétkezett. Azonban az evangélium ezt mondja: megbánta tettét, elment hozzájuk, és visszaadta nekik a pénzt. Ők viszont mit tettek? Azt mondták talán, hogy: „A társunk voltál. Légy nyugodt. Hatalmunkban áll megbocsátani neked mindent!” Nem! Azt mondták: „Oldd meg magad, ahogy tudod. Ez a te problémád.” Ezzel magára hagyták: kiselejtezték. A szegény áruló Júdást, aki megbánta vétkét, nem fogadták be a lelkipásztorok, mert elfelejtették, mit jelent lelkipásztornak lenni. A „vallás értelmiségijei” voltak ők, azok, akik hatalommal rendelkeztek, akik a nép tanítását végezték az intelligenciájukkal gyártott erkölccsel, és nem azzal, ami Isten kinyilatkoztatásából származott.
Ezek az emberek kiselejtezték az alázatos népet, és lesújtottak rájuk. Ma is megtörténnek ezek a dolgok az egyházban – jegyezte meg Ferenc pápa. Él a klerikalizmus lelkülete, miszerint a papság felsőbbrendűnek érzi magát, eltávolodik az emberektől, nincs ideje meghallgatni a szegényeket, a szenvedőket, a bebörtönzötteket, a betegeket.
A klerikalizmus betegsége nagyon csúnya dolog! Az a „vallás értelmiségijeinek” az újabb kiadása. Az áldozat pedig ugyanaz: a szegény és alázatos nép, aki az Úrban várakozik. Az Atya mindig is igyekezett közel lépni hozzánk: elküldte Fiát. Várakozunk, örömteli várakozásban vagyunk. Isten Fia nem osztozott ezeknek az embereknek a játszmájában. A Fiú a betegekkel, a szegényekkel, a kiselejtezettekkel, a vámosokkal, a bűnösökkel – illetve ami botrányos –, a prostituáltakkal tartott. Jézus ma is azt mondja mindannyiunknak, azoknak is, akiket elcsábított a klerikalizmus: a bűnösök és a prostituáltak előttetek lépnek be a Mennyek országába – intett Ferenc pápa.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria