A nagycsütörtök délelőtti szentmise a papság és püspöke közötti egység kifejezésének látható jele is. A papi szolgálat legfontosabb küldetését a szentmise prefációja így összegzi: az áldozópapok teszik jelenvalóvá Krisztus megváltó áldozatát, ők kormányozzák szeretetben Isten népét, tanítják az örök igazságokat és közvetítik a szentség kegyelmeit.
A pápa homíliáját Jézus szavaival kezdte, melyeket az Üdvözítő Názáret zsinagógájában mondott, önmagára értelmezve Izajás próféta szavait: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4.18–19).
A Szentlélek által fölkent Úr hirdeti az örömhírt a szegényeknek. Az, amit Jézus és amit mi, papok hirdetünk, az örömhír, az evangéliumi öröm örvendetes jóhíre. Azoknak az öröme ez, akik a megbocsátás olajával lettek felkenve és a küldetés olajának karizmájában lettek felkenve, hogy másokat felkenjenek. Jézushoz hasonlóan a pap örömtelivé teszi az üzenetet a személyével. Amikor homíliát mond, ha lehet, akkor rövidet – intett a szentatya –, örömmel teszi. A homília megérinti az emberek szívét az Igén keresztül. Miként minden misszionárius tanítvány, a pap örömtelivé teszi az üzenetet az ő lényével. Másfelől pedig ott vannak éppen a legkisebb részletek – ezt mindnyájan megtapasztaltuk –, amelyek jobban tartalmazzák és közlik az örömet. Annak a sajátossága ez, aki egy kis lépéssel többet tesz, és ezt úgy teszi, hogy az irgalmasság túláradjon a földön. Annak a sajátossága ez, aki eldönti, konkretizálja és rögzíti a találkozás óráját.
Az örömteli üzenet, az evangélium, az örömhír, a jóhír nem egy tárgy, hanem küldetés. Az tudja, aki megtapasztalja az evangelizálás édes és bátorító örömét. Az örömhír a felkenésből születik. Jézus első, főpapi felkenése az, amit a Szentlélek művelt Mária méhében. Azokban a napokban az angyali üdvözlet indította Szűz Máriát a Magnificat eléneklésére, szent csenddel töltötte el jegyese, József szívét és örömteli mozgásra indította Jánost anyja, Erzsébet méhében. Mikor Jézus visszatér Názáretbe, a Szentlélek öröme megújítja a felkenést a falu kicsi zsinagógájában: a Lélek leszáll rá és kiárad, fölkenve őt az öröm olajával – emlékeztetett a szentatya.
Örömteli üzenet. Egyetlen egy szó – evangélium –, mely a meghirdetés pillanatában örömteli és irgalmas igazsággá válik. Senki ne próbálja elválasztani az evangélium e három kegyelmét: az igazságét, amely alkuba nem bocsátható, az irgalmasságét, amely nélkülözhetetlen a bűnösök számára, és az örömét, mely bensőséges és vele együtt járó. Igazság, irgalmasság és öröm, a három együtt! – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Az örömhír hirdetése soha nem lehet csak egy elvont igazság, olyan igazság, mely nem épül bele teljesen a személy életébe. Az üzenet meghirdetése soha nem lehet egy puszta sajnálkozás, mely a bűnöst a nyomorúságában hagyja, mert nem nyújt kezet neki, hogy felemelje és lábra állítsa és nem kíséri el, hogy tehessen egy lépést az elkötelezettségében. Az örömhír hirdetése soha nem lehet szomorú vagy semleges, egy személyes benső öröm kifejeződésének kell lennie – folytatta a szentatya, majd idézett Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából: „Egy Atya öröme az, aki nem akarja, hogy egy is elvesszen a legkisebbek közül.”
Ferenc pápa ezt követően az örömhír tárolására alkalmas három új tömlő képéről beszélt. Mert, mint figyelmeztetett, az örömhírt jól meg kell őrizni, nehogy savanyúvá váljon, és azért, hogy bőségben lehessen adni.
Az örömhír első ikonjai a kánai menyegző kőedényei, melyek jól tükrözik a tökéletes tömlő képét, aki nem más, mint Szűz Mária. János evangéliuma írja, hogy színültig töltötték az edényeket (Jn 2,7). El tudom képzelni – mondta a pápa –, ahogy a szolgák a Szűzanyára néztek, hogy vajon elég lesz-e már, mire ő egy mozdulatával jelezte, hogy még egy vödörrel öntsenek hozzá. Mária a példaértékű teljesség új tömlője. Kedves paptestvéreim, Mária nélkül nem tudunk előrehaladni a papságunkban! Ő az Úr szolgáló leánya, a készség Madonnája, aki azonnal útra kel Erzsébethez, hogy segítsen neki. Ő legyőzi a félelem kísértéseit és van bátorsága színültig töltetni az edényeket.
Az örömhír második ikonja a szamáriai asszony korsója, benne a merítőkanállal, melyet az az asszony a kor szokásának megfelelően a fején hordott. Jól kifejezi ez a kép a lényeget: az Úrnak, aki az élő vizek forrása, nem volt eszköze, hogy merítsen és igyon. Az a szamáriai asszony a kanállal merített a vödörből és így csillapította az Úr szomját. De még inkább szomját vette az Úrnak konkrét bűnei megvallásával. Így aztán a szamáriai asszony irgalomtól túlcsorduló vödrét a Szentlélek a kicsi falucska lakóira önti, akik arra kérik az Urat, hogy maradjon köztük – folytatta Ferenc pápa, aki e kép kapcsán Kalkuttai Teréz anyára utalt, aki észrevette az Úr szomját és szolgálatával konkrét és gyengéd eszköze lett Isten irgalmának.
Az örömhír harmadik ikonjaként a pápa végül Jézus átdöfött szívét említette, mint alázatos, szelíd és szegény teljességet, mely mindeneket magához vonz. Tőle tanuljuk meg, hogy a nagy örömet a szegényeknek csak tapintatos és alázatos módon lehet hirdetni. Nem lehet fennhéjázóan evangelizálni, hanem konkrét, gyengéd és alázatos módon, mert így lesz az evangelizálás örömteli. Nem lehet merev sem az evangelizálás, mert az Igazság testté lett és gyengédséggé vált, gyermekké lett, és végül felnőttként értünk bűnné lett a kereszten.
A Szentlélek hirdeti és tanítja a teljes igazságot és nem fél bennünket kortyonként itatni belőle. A Szentlélek megmondja nekünk, hogy mit kell mondanunk az ellenfeleinknek, a Szentlélek megvilágosítja azt a kis lépést, amit az adott pillanatban megtehetünk előre. Ez a szelíd teljesség örömet ad a szegényeknek, új erőt önt a bűnösökbe, fellélegezteti a gonosz lélektől megszállottakat – zárta homíliáját a szentatya nagycsütörtök délelőtt a Szent Péter-bazilikában tartott krizmaszentelési szentmisén.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria