Ferenc pápa: Lesznek keresztek, de az Úr mindig velünk van

A pápa római helynöke, Agostino Vallini bíboros választotta ki a Szentatya kérésére az egyházmegye jegyespárjait, akik Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén léptek házasságra. Ferenc pápa ezzel is hangsúlyozza a családnak szentelt különleges figyelmet, amely a közelgő szinódus témája.

A szentmisén koncelebrált Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke és 40 pap, a jegyespárok barátai.

A jegyespárok nem mindegyike tartozik a plébániák és egyházi mozgalmak lelkes tagjai közé. Korunk emberei ők, ahogy foglalkozásuk is mutatja. Fiatalok és kevésbé fiatalok, különböző tapasztalatokkal a hátuk mögött, de mindannyiukat az öröm egyesítette, hogy Ferenc pápa mosolygó és atyai tekintetétől követve mondhatták ki házastársi fogadalmaikat.

Hosszú és különböző párkapcsolatok után léptek az oltár elé. Van, aki már hosszú ideje együtt él, vannak, akiknek már közös illetve előző kapcsolatból született gyermekeik is vannak, továbbá vannak, akik a plébániájukon ismerkedtek meg egymással. Nem mindannyian rómaiak, a kiterjedt római egyházmegye öt szektorának képviselői.

Ferenc pápa homíliájában utalt az első olvasmány szavaira (Szám 21,4-9). A Számok könyvéből vett idézet a pusztában vándorló népről szól. Gondoljunk azokra az emberekre, akik Mózes vezetésével meneteltek. Főleg családok voltak: apák, anyák, gyermekek, nagyszülők; mindenféle korú férfiak és nők, sok gyermek, idősek, akik elfáradtak az úton. Ez a nép a mai világ pusztaságában haladó egyházat juttatja eszünkbe, Isten népét, mely javarészt családokból áll.


Eszünkbe juttatja a családokat, a mi családjainkat, amelyek az élet útjain haladnak a mában. Felbecsülhetetlen az az erő, az az emberiesség, amellyel a család rendelkezik: a kölcsönös segítség, a nevelés, a kapcsolatok, amelyek együtt növekednek a személyekkel, osztozás az örömökben és a nehézségekben.

A család az az elsődleges hely, ahol kialakul személyiségünk, ugyanakkor a családok mintegy a társadalom építésének „téglái” – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa, majd ismét visszatért a bibliai elbeszéléshez.

A nép egy bizonyos ponton „unni kezdte az utat”. Fáradtak voltak, nem volt víz, csak mennyei „mannát” ettek, amely csodálatos isteni eledel volt, de a válságnak abban a pillanatában kevésnek tűnt. Az emberek ezért panaszkodni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból?” – kérdezték. Erős volt a kísértés, hogy visszafordulnak, és abbahagyják a megkezdett utat.

Ez eszünkbe juttatja azokat a házaspárokat, akik „nem viselik el” a házastársi és családi élet „utazását”. A fáradozás benső fáradsággá válik; kedvüket veszítik a házasságot illetően, nem merítenek többé a szentség forrásának vizéből. A mindennapi élet teherré, olykor „visszataszítóvá” válik.

Az eltévelyedésnek abban a pillanatában – írja a Biblia – mérges (tüzes) kígyók érkeznek, amelyek megmarják az embereket, sokan meghalnak. Ez megtérésre készteti a népet; bocsánatot kérnek Mózestől, és arra kérik, hogy imádkozzon az Úrhoz: távolítsa el ezeket a kígyókat. Mózes könyörög az Úrhoz, aki segítségükre siet és így szól Mózeshez: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül”. Aki feltekint erre a rézkígyóra, meggyógyul a halálos marástól.

Mit jelent ez a jelkép? – tette fel a kérdést homíliájában Ferenc pápa. Isten nem irtja ki a kígyókat, hanem „ellenszert” kínál fel: a Mózes által készített rézkígyó révén Isten átadja gyógyító erejét, mely erősebb a kísértő mérgénél.

Jézus, amint az evangéliumban hallottuk (Jn 3,13-17), azonosította magát ezzel a jelképpel: az Atya ugyanis szeretetből „adta” Őt, Egyszülött Fiát az embereknek, hogy életük legyen – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az Atyának ez a végtelen szeretete készteti a Fiút, Jézust arra, hogy emberré váljon, hogy szolga legyen, hogy meghaljon értünk a kereszten; ezért az Atya feltámasztotta és hatalmat adott neki az egész világegyetem felett.

Ezt fejezi ki Szent Pál Filippiekhez írt levelének himnusza (Fil 2,6-11). Aki a keresztre feszített Jézusra bízza magát, megkapja Isten irgalmasságát, amely meggyógyít a bűn halálos mérgétől.

Az orvosság, amelyet Isten felkínál a népnek, különösen érvényes a házastársak számára, akik „nem viselik el az utat” és megmarja őket az elbátortalanodás, a hűtlenség, a meghátrálás, a cserbenhagyás kísértése…

Az Atyaisten nekik is odaajándékozza Fiát, Jézust, nem azért, hogy elítélje, hanem, hogy üdvözítse őket: ha Jézusra bízzák magukat, meggyógyítja őket irgalmas szeretetével, amely keresztjéből buzog fel, egy olyan kegyelem erejével, amely megújít, és visszavezet a házastársi és családi élet útjára.

Jézus szeretete, amely megáldotta és megszentelte a házastársak egybekelését, képes arra, hogy megtartsa szeretetüket és megújítsa azt, amikor emberileg elvész, szétszakadozik, kimerül. Krisztus szeretete vissza tudja adni a házastársaknak a közös előrehaladás örömét; mert ez a házasság: egy férfi és egy nő közös útja. A férfi feladata, hogy segítse feleségét: legyen még inkább nő, és a nő feladata, hogy segítse férjét: legyen még inkább férfi.

Ez lesz a feladatotok. „Szeretlek, ezért még nőiesebbé teszlek.”- „Szeretlek, ezért még férfiasabbá teszlek” – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.

Ez a különbözőségek kölcsönössége. Nem rögtelen, konfliktusok nélküli út, nem, akkor nem lenne emberi. Elkötelezett utazás, amely olykor nehéz, olykor konfliktusokkal teli, de ilyen az élet.

A Szentatya ekkor ismét rögtönzött szavakkal fordult a házasulandókhoz: „Az úton lévő népre, az úton lévő családokra, házaspárokra vonatkozó, Isten Szavából fakadó teológiához még egy kis tanácsot mellékelek. Természetes dolog, hogy a házaspárok veszekednek: ez normális, általános. De azt tanácsolom: soha ne fejezzétek be úgy a napot, hogy ne békülnétek ki. Soha. Elegendő egy kis gesztus. És azután tovább haladtok előre”.

A házasság az élet, a valós élet jelképe, nem egy „játékfilm”! Krisztus és az egyház szeretetének szentsége, olyan szereteté, amelyet a kereszt hitelesít és biztosít.

Végül Ferenc pápa mindnyájuknak szép, termékeny házaséletet kívánt, amelyben növekedik a szeretet. „Sok boldogságot kívánok. Lesznek keresztek, mert lesznek! De ott van mindig az Úr, hogy segítsen nekünk előre haladni. Az Úr áldjon meg benneteket!”- fejezte be homíliáját a Szentatya.

A szertartás végén Ferenc pápa a sekrestyében egyenként köszöntötte a házaspárokat, akik ezt követően a Vatikáni Kertekben készíthettek esküvői fotókat.


Az Osservatore Romano vatikáni napilap részletesen bemutatta a jegyespárokat. A legfiatalabbak 1986-ban és 1989-ben születtek. A legidősebbek pedig 50-es éveikben járnak, 1958-ban és 1965-ben születtek, és most döntöttek úgy, hogy szentesítik kapcsolatukat.

Gabriella és Guido nem érezték méltónak magukat erre a pápai szertartásra, majd felismerték, hogy mindenki méltó Isten szeretetére. „Ez a csodálatos pápa úgy tűnik olyan egyházat akar, amely mindenkit átölel és befogad az Úr szeretetével. Úgy érezzük, hogy befogadásra találtunk” – nyilatkozták.

Giulia, gyorséttermi pénztáros és Flaviano, biztonsági őr annak ellenére döntöttek a házasság mellett, hogy nincs állandó munkahelyük. Plébánosuk másik két jegyespárral együtt javasolta őket és végül az ő nevüket húzták ki a sorsoláson – írja az Osservatore Romano vatikáni napilap.

Alessandra és jegyese Francesco, a kalábriai DJ előzetes terveik szerint szeptember végén házasodtak volna össze Rómában.

Laura és jegyese Marco, közgazdaságtan tanárának szintén át kellett helyeznie a lakodalom időpontját a pápai szertartás lehetősége miatt. Párjával egy esküvőn ismerkedtek meg, majd szem elől veszítették egymást, de végül a közösségi hálóknak köszönhetően egymásra találtak.

Lahara és Mario február 14-én, Szent Valentin napján jelen volt a Szent Péter téren, amikor Ferenc pápa a világ minden részéről érkezett 25 ezer jegyespárral találkozott. Akkor ajándékba kaptak a Szentatyától egy jegygyűrűket tartó párnát, amelyet a vasárnapi szertartáson az oltárhoz vittek.

A család, amely a következő hetek pápai programjainak középpontjában áll. A Szentatya szeptember 28-án, vasárnap találkozik a Szent Péter téren az idősekkel és a nagyszülőkkel, majd október 5-19. között tartják a család témájával foglalkozó püspöki szinódust. Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i szolgálatától kezdve mindig is különleges figyelmet szentelt a házaspároknak és gyermekeiknek, szoros baráti kapcsolatokat ápolva velük. Róma püspökévé válása óta tovább folytatta a családok buzdítását a mindennapok nehézségeinek megélésére, amelyet súlyosabbá tesz a gazdasági válság. Lelki tanácsokkal látta el őket, mint például a három híressé vált szóval: „kérem, köszönöm, bocsánat”, amelyek biztosítják az otthon falai közötti harmonikus együttélést.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Europress/AFP; ANSA

Magyar Kurír