Ferenc pápa: Mária mindig Jézushoz vezet el bennünket

Mária Fatimából érkezett kegyszobra segít bennünket abban, hogy érezzük jelenlétét. Mária mindig Jézushoz vezet el bennünket. A hit asszonya ő, valódi hívő. Milyen volt Mária hite? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd három pontban foglalta össze tanítását: 

1. Hitének első lényeges eleme: Mária feloldja a bűn csomóját (vö. Lumen Gentium 56. pont). Mit jelent ez? A zsinati atyák Szent Iréneusz kifejezését idézték: Éva engedetlenségének csomóját kibontotta Mária engedelmessége; s amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Szűz Mária föloldotta a hitével. 

Az engedetlenség „csomója” a hitetlenség „csomója”. Amikor egy gyermek engedetlen szüleivel szemben, akkor mondhatjuk, hogy egy kis csomó keletkezik. Ahhoz, hogy ismét helyreálljon az összhang, bocsánatot kell kérnie a szüleitől. Valami hasonló történik a mi Isten-kapcsolatunkkal is, amikor nem hallgatunk Isten szavára, nem követjük akaratát, amikor olyan konkrét tetteket hajtunk végre, amelyekből hiányzik az Isten iránti bizalom – ez a bűn –, akkor egyfajta csomó keletkezik bensőnkben. Ezek a csomók megfosztanak bennünket lelki békénktől. Veszélyesek, mert több csomóból egész gubanc alakulhat ki, amit egyre fájdalmasabb és nehezebb kibontani. 

Isten irgalmasságának azonban semmi sem lehetetlen! Kegyelmével még a legkuszább csomók is feloldhatók. Mária „igenjével” megnyitotta a kaput Istennek, hogy ő oldja fel ősi engedetlenségünk csomóit, Mária az anya, aki türelemmel és gyöngéden Istenhez vezet bennünket, hogy ő oldja fel lelkünk csomóit az Atya irgalmasságával. Feltehetnénk a kérdéseket: Milyen csomók vannak az életemben? Kérem-e Máriát, hogy segítsen: bízzak Isten irgalmában, hogy megváltozzak? 

2. A második elem: Mária hite Jézusnak emberi testet ad. A zsinati tanítás szerint: „Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, mint egy új Éva, aki nem az őskígyónak, hanem Isten hírnökének hitt, kételkedést nem ismerő hittel. (LG, 63). Ezt különösen hangsúlyozták az egyházatyák: Mária megfoganta Jézust előbb a hitben, majd testében, amikor „igent” mondott Istennek az angyali üdvözletkor. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten nem akart úgy emberré válni, hogy nem veszi figyelembe szabadságunkat. Mária szabad beleegyezése, „igen”-je révén akart megtestesülni. 

Az, ami a Szűzanyában egyedülálló módon végbement, az spirituális szinten velünk is megtörténik, amikor befogadjuk Isten szavát jó és őszinte szívvel és azt a gyakorlatban is megvalósítjuk. Olyan, mintha Isten testté válna bennünk, bennünk lakozna, mert lakást vesz mindazokban, akik szeretik, és akik megtartják parancsolatait. 

Tegyük fel a kérdést: Tudatában vagyunk ennek? Vagy azt gondoljuk, hogy Jézus megtestesülése csak egy múltbeli tény, amely nem érint minket személyesen? Hinni Jézusban azt jelenti, hogy felkínáljuk neki testünket, alázattal és bátran, mint Mária, hogy Ő továbbra is az emberek között lakhasson. Azt jelenti, hogy felajánljuk neki kezünket, hogy megsimogassuk a kicsinyeket és a szegényeket, lábunkat, hogy elmenjünk testvéreinkhez, karunkat, hogy támogassuk a gyengéket és dolgozzunk az Úr szőlőjében. Felajánljuk értelmünket, hogy az evangélium fényében készítsünk terveket, főleg pedig felajánljuk szívünket, hogy szeressünk és Isten akarata szerint hozzunk döntéseket. Mindez a Szentléleknek köszönhetően jön létre. Hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket!

3. Végül az utolsó gondolat: Mária hite, mint életút. A zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (LG, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton, elkísér és támogat bennünket. 

Milyen értelemben volt út Mária hite? Abban az értelemben, hogy egész életében Fiát követte. Fia az út, a zarándokút! Előrehaladni a hitben, ebben a spirituális zarándoklatban, amely a hit, nem más, mint az, hogy követjük Jézust, hallgatjuk szavát, hagyjuk, hogy vezessen, megfigyeljük, hogy hogyan viselkedik és nyomaiba lépünk, hozzá hasonlóan érzünk és viselkedünk: alázattal, irgalommal, testvéreinkhez közel. Ugyanakkor szilárdan elutasítjuk az álszentséget, a képmutatást, a bálványimádást. Jézus útja a végsőkig tartó hűséges szeretet útja, egészen az életáldozatig, a keresztig tartó út. 

Ezért a hit útja a kereszten át vezet, és Mária ezt megértette kezdettől fogva, amikor Heródes meg akarta ölni az újszülött Jézust. Később ez a kereszt egyre mélyebbé vált, amikor Jézust elutasították: akkor Mária hite szembenézett a meg nem értéssel, a megvetéssel, majd elérkezett Jézus kínszenvedésének órája: akkor Mária hite az éjszakában világító lángocska volt. Nagyszombat éjszakáján Mária virrasztott. 

Lángocskája, kicsiny, de világos, égve maradt egészen a Feltámadás hajnaláig, és amikor eljutott hozzá a hír, hogy a sírboltot üresen találták, akkor szívét elárasztotta a hit öröme, a Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett keresztény hit öröme. Ez Mária és az egész Egyház hitbeli zarándokútjának csúcspontja.

Milyen a mi hitünk? Mi is égve tartjuk hitünk lángját a nehéz, sötét pillanatokban, mint Mária? Rendelkezem-e a hit örömével? 

Ma este, Mária köszönetet mondunk hitedért és megújítjuk felajánlásunkat neked, hitünk Anyjának – zárta katekézisét Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír