Az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa közleménye hangsúlyozza, hogy a téma illeszkedik az irgalmasság szentévének kontextusába, amely december 8-án kezdődik, és 2016. november 20-án ér véget.
A dikasztérium két aspektust emel ki. Az egyik a téma első része: „A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket.” Ezzel azoknak a drámai helyzetére utal a pápa, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját földjüket. Nem szabad elfelejteni a jelenlegi tengeri tragédiákat, amelyek áldozatai a migránsok. Annak veszélye láttán, hogy erről a jelenségről megfeledkeznek, a Szentatya bemutatja a bevándorlók és menekültek drámáját, amely kérdőre von bennünket. A Misericordiae vultus kezdetű pápai bulla megállapítja: „Ne essünk a közönyösség állapotába, amely megaláz, és a megszokások tespedtségébe, amely érzéstelenné teszi a lelket, és megakadályozza az újdonság felfedezését, illetve ne uralkodjon el rajtunk a pusztító cinizmus. Nyissuk ki szemünket, és vegyük észre a világ nyomorát, a méltóságuktól megfosztott testvéreink sebeit, és halljuk meg segítségkérésüket. […] Kiáltásuk váljon a mi kiáltásunkká, és együtt leküzdhetjük a közöny falait, amely gyakran eluralkodik az álszentség és az önzés elkendőzésére.” (15)
A téma második része: „A válasz az irgalmasság evangéliuma.” Ezzel a pápa egyértelműen össze akarja kötni az elvándorlás jelenségét a világ és különösen az egyház válaszával. A Szentatya arra hívja a keresztény népet, hogy a jubileumi év során gondolkodjon el az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről, amelyek közé tartozik az is, hogy az úton lévőknek szállást adunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Krisztus jelen van a legkisebbek között, és életünk végén az alapján ítélnek majd meg bennünket, hogy szeretettel válaszoltunk-e a szükséget szenvedők kéréseire (vö. Mt 25,31–45). Jézus tanítványaként az egyház hivatása, hogy hirdesse a szabadulást azoknak, akik a modern társadalom új rabszolgaságának foglyai (Misericordiae vultus, 16). Ugyanakkor el kell mélyíteni az igazságosság és az irgalmasság közötti kapcsolatot, amely ugyanannak a valóságnak a két dimenziója (vö. Misericordiae vultus, 20).
A Szentatya akaratával összhangban, aki szeretné, ha a helyi egyházak közvetlenül bevonva élnék meg ezt a szentévet (Misericordiae vultus, 3), az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa a következő javaslatokat teszi közzé:
– a jubileumi napot kiemelten is ünnepeljék meg egyházmegyei és országos szinten a bevándorlókhoz és menekültekhez legközelebb állva, az ő részvételükkel, a keresztény közösségeket is bevonva;
– a jubileum központi eseményét 2016. január 17-én rendezzék meg, a migránsok és menekültek világnapjával egy napon;
– az egyházmegyék és keresztény közösségek, amelyek még nem tették meg, indítsanak kezdeményezéseket felhasználva az alkalmat, amelyet az irgalmasság szentéve kínál;
– ne feledkezzünk meg arról, hogy a keresztény közösség érzékenységét felkeltsük az elvándorlás jelensége iránt;
– a migránsokra és helyzetükre irányuló figyelem ne korlátozódjon egyetlen napra;
– fontos, hogy a szolidaritás konkrét jeleit mutassuk, amelyeknek jelképes értékük van, és fejezzük ki a migránsok és menekültek iránti közelséget és figyelmet.
A hagyományoknak megfelelően a migránsok és menekültek világnapja alkalmából közzéteszik majd a pápa üzenetét.
Az emléknapra 1915. február 21-én került sor először. Eredete a Fájdalom és aggodalom kezdetű körlevélre vezethető vissza, amelyet a Püspöki Kongregáció küldött 1914. december 6-án az olasz főpásztoroknak. Ebben annak a kérésének adott hangot – első alkalommal –, hogy a migráció jelensége iránti érzékenység felkeltésére évente tartsanak emléknapot. Rendezzenek továbbá gyűjtést az olasz kivándorlók pasztorális ellátására és az emigráció misszionáriusainak felkészítésére.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria