Ferenc pápa: Mindnyájatok nagypapája vagyok

Kedves testvéreim! Jó napot kívánok!

Mindenekelőtt érdekességként lenne egy kérdésem. Mondjátok meg: hány órakor keltetek fel ma? Hatkor? Ötkor? Nem vagytok álmosak? Hát én ezzel a beszéddel el foglak altatni titeket!

Örülök, hogy találkozhatok veletek az olasz nagycsaládosokat összefogó egyesület (ANFN - Olasz Nagycsaládosok Egyesülete) 10 éves évfordulóján. Látszik, hogy szeretitek az családot, szeretitek az életet! Szép ezért hálát adni az Úrnak azon a napon, amikor a Szent Családot ünnepeljük.

A mai evangélium Máriát és Józsefet mutatja be, akik elviszik a Gyermek Jézust a templomba, ahol találkoznak két idős emberrel, Simeonnal és Annával, akik a gyermekről jövendölnek. Egy olyan nagy család képe ez, mint a tiétek is, ahol különböző nemzedékek találkoznak egymással és segítik egymást. Köszöntöm Paglia érsek urat, a Család Pápai Tanácsa elnökét – aki ilyen események rendezésére szakosodott –, aki annyira vágyott erre a pillanatra, és Beschi püspök urat, akinek nagy szerepe volt egyesületetek létrejöttében és gyarapodásában, amely Boldog VI. Pál pápa városából, Bresciából indult útjára.


Szeretetetek legszebb gyümölcseit hoztátok ma el ide. Az anyaság és az apaság Isten ajándékai, de az ajándékot elfogadni, a társadalomban fölmutatni csodás szépségét – ez a ti feladatotok. Minden egyes gyermeketek egyedülálló teremtmény, akiből nem lesz újabb soha az emberiség történetében. Ha megértitek ezt, vagyis hogy mindnyájatokat Isten akarta, elámulhattok, hogy milyen nagy csoda is egy gyermek! Egy gyermek megváltoztatja az életet! Mi mindannyian láttuk – nők és férfiak –, hogy amikor egy gyermek érkezik közénk, az élet megváltozik, más lesz. Egy gyermek olyan csoda, amely megváltoztatja az életet! Ti, fiúk és lányok, éppen ezek vagytok: mindnyájatok a szeretet egyedülálló gyümölcse, szeretetből születtetek és nevelkedtek. Egyedülállóak vagytok, de nem vagytok egyedül! A tény, hogy vannak fiú- és leánytestvéreitek, javatokra válik: egy nagycsalád fiú- és leánygyermekei sokkal inkább képesek a testvéri közösségre már csecsemőkoruktól kezdve. Egy olyan világban, amelyet inkább az egoizmus jellemez, a nagycsalád az összetartozás és az osztozás iskolája; ez a hozzáállás később az egész társadalom javára lesz.

Ti, gyermekek, a család fájának gyümölcsei vagytok: jó gyümölcs válik belőletek, ha a fának jók a gyökerei (a nagyszülők) és jó a törzse is (a szülők). Jézus mondta, hogy „minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem” (vö. Mt 7,17).


A nagy emberi család olyan, mint egy erdő, ahol a jó fák az összetartozás, a közösség, a bizalom, a támasz, a biztonság, az örömteli mértékletesség és a barátság gyümölcseit termik. A nagycsaládok jelenléte remény a társadalom számára. Ezért is igen fontos a nagyszülők jelenléte: egy értékes jelenlét mind gyakorlati segítségük miatt, mind pedig, mert hozzájárulnak a neveléshez is. A nagyszülők magukban hordozzák egy nép értékeit, így segítenek a szülőknek ezek továbbadásában a gyermekek számára. A múlt században, Európa több országában a nagyszülők voltak azok is, akik továbbadták a hitet: ők vitték el titokban a gyermekeket megkeresztelni, és továbbadták hitüket.

Kedves szülők! Hálás vagyok az élet iránti szeretetetek példájáért, amelyet már a fogantatás pillanatától kezdve magatokban hordotok természetes halálotokig, az élet minden terhe és nehézsége közepette is, amelyet a hivatalos intézmények nem mindig segítenek hordozni. Biztosan emlékeztek, hogy az Olasz Alkotmány 31. cikkelye különös figyelmet kér a nagycsaládok irányába; ez a gyakorlatban azonban nem valósul meg ennyire, csupán a szavakban marad meg.


Kívánom tehát, a születések számának csökkenésére is gondolva, s mivel ez már régóta le van fektetve Olaszországban, a politika és a közigazgatás minden szintjén – a megelőlegezett támogatás odaítélésében is – nagyobb figyelmet fordítsanak e családokra. Minden család a társadalom egy sejtje, azonban a nagycsaládok sokkal nagyobb, sokkal életerősebb sejtek. Az államnak érdeke, hogy anyagilag is támogassa őket!

Üdvözöljük tehát az egyesületekbe tömörülő családokat – mint amelyek jelen vannak itt az olasz, vagy más európai országok egyesületeinek képviseletében –; üdvözöljük a családegyesületek hálózatát is, amely képes jelen lenni láthatóan is a társadalomban és a politikában. Szent II. János Pál ennek kapcsán így ír: »Így tehát a családokban egyre inkább tudatosulnia kell annak, hogy „főszerepet” játszanak a „családpolitikában”, s hogy az ő feladatuk a társadalom átalakítása: máskülönben épp a család lesz az első áldozata azoknak a bajoknak, melyeket nem elhárítani, hanem csak közömbösen szemlélni akart.« (Familiaris consortio apostoli buzdítás, 44). Az elkötelezett munkával, amelyet a családegyesületek végeznek a különböző nemzeti és helyi fórumokon, éppen a család szükségességét és értékeit mozdítják elő a társadalomban és az állami törvényekben.

Üdvözöljük azokat az egyházi mozgalmakat is, amelyekben ti nagycsaládosok különösen is aktívan vagytok jelen. Mindig hálát adok az Úrnak, amikor egy olyan nagycsaládos apát és anyát látok, akik gyermekeikkel együtt tevékenyen részt vesznek az egyház és a társadalom életében. Részemről mellettetek állok az imádsággal, Jézus, József és Mária Szent Családjának oltalma alá helyezve titeket. Jó hír, hogy éppen Názáretben vált valóra egy ház a világ családjai számára, akik elzarándokolnak oda, ahol Jézus növekedett korban, bölcsességben és kegyelemben (vö. Lk 2,40).


Különösen is imádkozom azokért a családokért, akiket a gazdasági válság jobban sújtott, ahol az apa vagy az anya elvesztették munkájukat, illetve ahol – és ez igen súlyos – a fiatalok nem találják munkájukat; azokért a családokért is, akiket legkedvesebb érzéseikben tesznek próbára, akiket kísért, hogy engedjenek a magánynak és szétválásnak.

Kedves barátaim, kedves szülők, kedves gyermekek, kedves nagyszülők, boldog ünnepet kívánok nektek! Családjaitok minden tagja egyre inkább gyarapodjon Isten gyöngédségében és vigasztalásában! Szeretettel adom rátok áldásomat! Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok értem, aki egy kicsit mindnyájatok nagypapája vagyok! Imádkozzatok értem! Köszönöm.

Fordította: Korponai Gábor SJ

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír