Ferenc pápa: Ne féljünk a szegénységtől

„Ne féljünk a szegénységtől. Ha helyesen viszonyulunk hozzá, a gazdagság forrásává válhat számunkra” – írja Ferenc pápa Müller érsek könyvéhez írt előszavában. Az előszót a minap tették közzé az olasz Corriere della Sera olasz lapban, a Szegényen a szegényekért címmel megjelenő könyvet pedig a jövő héten mutatják be. Ferenc pápa az előszóban mélyrehatóan foglalkozik az emberi együttélés és összetartozás feltételeivel.

A szegénység szó kellemetlen, rossz érzést kelt. A nyugati gondolkodás a szegénységgel a gazdasági hatalom hiányát kapcsolja össze. A pénz ugyanis a legfőbb hatalom forrásává vált – fogalmazza meg alapvetését Ferenc pápa. Erre a felfogásra vezethető vissza, hogy a gazdasági hatalom hiánya politikai, társadalmi és végül emberi jelentéktelenséggel egyenértékű – mutat rá a pápa. Bár a szegénységnek számos formája ismert, a gazdasági szegénységet élik meg a leginkább iszonyattal társadalmunkban.

Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a pénz önmagában véve jó, megteremti és megsokszorozza az emberi szabadságot, „olyan eszköz, mely képességeinket megnöveli.” Mint minden eszköz, így a pénz is az ember ellen tud fordulni, és elő tudja idézni az emberek eltávolodását egymástól. A haszon és a szolidaritás, az érdem és az ajándék összekapcsolódik, kölcsönösen meg tudja termékenyíteni egymást – írja a pápa. A világnak nagy szüksége van arra, hogy ezt az igazságot újra felfedezze.

Életünk azonban nemcsak a javaktól függ – idézi Jézust a pápa, és hangsúlyozza: a gazdasági szegénység mellett a nincstelenség más formákat is ölt. Az életünk kezdeti időszakában függünk másoktól, teljességgel kiszolgáltatottak vagyunk. Ebből meg kell tanulnunk, hogy bátran gyakoroljuk a szolidaritást, mely az élet egyik nélkülözhetetlen erénye.

Megélhetnénk gyengeségként is a kölcsönös egymásra utaltságot, de megélhetjük lehetőségként is, mely szerint mindannyian számíthatunk egymásra, kölcsönösen értékesek vagyunk egymás számára, mindenki a maga módján. Az ember nem tarthatja magát önmagában létező világnak, meg kell élnie összekapcsolódását embertársaival, melyet a testvériség szóval írhatunk le, ahol a közjó nem üres és elvont fogalom. 

Ha így értelmezi önmagát az ember, és az életét is ebben a szellemben éli, akkor az eredendő teremtményi szegénység, melybe beleszületett, nem akadály többé. Gazdagsággá válik, ami mindenki javát szolgálja. „Ez a szegénységnek olyan pozitív látásmódja, melyre mindannyiunkat meghív az evangélium. Jézus így fogalmaz: Boldogok vagytok, ti, szegények… (Lk 6,20)

„Ne féljünk tehát attól, hogy rászorulóvá válhatunk” – folytatja a pápa. A lélekben szegények azok, akik nem félnek attól, hogy teljességgel függjenek Istentől. Isten tud olyan javakat adni nekünk, melyek nem szorítanak korlátok közé, amelyeket még a halál sem pusztít el.

„Barátaim, olvasók! Ettől a pillanattól fogva mellettetek állok és veletek járok az úton, testvérként és útitársként” – zárja Ferenc pápa az előszót.

Gerhard Ludwig Müller érsek lelkipásztori szolgálata meghatározó időszakát töltötte 1988-től kezdődően Lima nyomornegyedeiben, ahol minden alkalommal határozottan hallatta a hangját, amikor úgy érezte, nem viszonyulnak kellőmegértéssel a szegényekhez. Folyamatosan hangsúlyozta, hogy a tulajdon felelősséget ró az emberre.

Vatikáni Rádió(DE)/Magyar Kurír