Bemutatjuk a Ferenc pápa által május 17-én szentté avatott négy szerzetesnőt

Két, a Szentföldről származó, valamint egy olasz és egy francia nővért is szentként tisztelhetünk a mai naptól.

A két palesztin nővér szentté avatása különleges aktualitással bír, hiszen a szentszéki-palesztin bizottság munkájának jelenlegi előrehaladása mindinkább előrevetíti Palesztina államként való elismerésének lehetőségét.

Az alábbiakban közétesszük a négy szentté avatott rövid életrajzát:

Jeanne Émilie de Villeneuve 1811. március 9-én született a franciaországi Toulouse városában, gazdag család harmadik leányaként. Fiatalkora legnagyobb próbatétele édesanyja és egyik nővére elvesztése volt. Émilie szenvedélyesen szerette Istent és a szegényeket. Ebből fakadóan 25 éves korában elhagyta édesapját, hogy a dél-franciaországi Castresben, másodmagával megalapítsa a Szeplőtelen Fogantatás Nővérei Kongregációt. Máriás lelkülete abból fakad, hogy édesanyja halála után Máriára tekintett égi édesanyjaként, akivel mindig megoszthatta örömét és bánatát. Émilie és nővértársai szegényekkel, szükséget szenvedőkkel, foglyokkal foglalkoztak. Röviddel az első alapítás után egy újabb házat hoztak létre, ahol gyerekek tanításának szentelték idejüket, katekéziseket tartottak és betegeket ápoltak – e három szolgálat vált a Szeplőtelen Fogantatás Nővérei missziójává. Émilie 1853-ban úgy döntött, hogy lemond elöljárói tisztségéről. 1854. október 2-án, 43 éves korában halt meg, kolerában. 2009-ben avatták boldoggá, Castresben.

Marie Alphonsine Danil Ghattas 1843. október 4-én született Jeruzsálemben. Tizennégy évesen belépett a francia Szent József Nővérei közösségbe, ekkor vette fel a Maria Alfonsina nevet. Egy látomás hatására, 1880-ban megalapította a Legszentebb Rózsafüzér Nővérei Kongregációt fiatal arab nők számára. A közösség mindmáig elsősorban leányneveléssel és hitoktatással foglalkozik. Ez az egyetlen saját alapítású kongregáció a jeruzsálemi latin patriarkátusban. Maria Alfonsina nővér 1927. március 25-én adta vissza lelkét Teremtőjének, miközben rózsafüzért imádkozott. A palesztin szerzetesnővért és misztikust 2009-ben avatta boldoggá XVI. Benedek pápa. Az általa alapított közösség jelenleg közel 260 tagot számlál és a Közel-Kelet nyolc országában van jelen. Jordániában a nővérek hozták létre az első iskolákat.

A keresztre feszített Jézusról nevezett Mariam Bawardi 1846. január 5-én született a galileai Abellinben. A melkita-katolikus lány szülei alig egy nap különbséggel haltak meg, ekkor Mariam három éves volt. Két évvel fiatalabb öccsével maradtak magukra. Mariam nagybátyjához került, akivel az egyiptomi Alexandriába költözött. Tizenhárom évesen Mariamot akarata ellenére férjhez akarták adni. Ellenkezése miatt a szolgák közé sorolták. Nagybátyja egyik muzulmán szolgája erőszakkal kényszerítette az iszlám hitre, majd pedig, ellenkezését látván, késsel elvágta a nyakát. Abban a hitben, hogy meghalt, egy elhagyatott zugban hagyta a lányt, aki akkor látomásban részesült, amelyben egy betegápoló arra biztatta, hogy menjen Franciaországba, és lépjen a kármeliták közé. Ezt a jelenetet később Mariam a Boldogságos Szűznek tulajdonította. Felgyógyulása után, 1867-ben belépett a pau-i karmelita nővérek közé. A rendkívüli kegyelmek itt is folytatódtak. Egész életét betöltötte a szenvedés misztériuma. 1867-ben megkapta Jézus öt szent sebét és a töviskoronát. 1875-ben részt vett a betlehemi zárda alapításában, és itt maradt haláláig. 1878. augusztus 26-án, harminckét éves korában hunyt el. II. János Pál pápa 1983-ban avatta boldoggá.

A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Maria Cristina Adelaide Brando 1856. május 1-jén született Nápolyban, gazdag szülők gyermekeként. Édesanyja néhány nappal születése után meghalt. Már fiatalkorában nagy odaadással imádkozott, és szerette az egyedüllétet. Tizenkét évesen a gyermek Jézus képe előtt szüzességi fogadalmat tett. Előbb apja, majd egy betegség is megakadályozta, hogy kolostorba lépjen, végül fölvették a nápolyi Örökimádó Apácák. 1876-ban öltözött be, de újra megbetegedett, és elbocsátották. Ekkor ismerte föl, hogy eljött a pillanat egy önálló kongregáció alapítására, amire mindig is hivatást érzett. 1878-ban megalapította a későbbi Szentségi Jézus Engesztelő Áldozat Nővérei Kongregációt, amely gyors növekedésnek indult, és végül a Nápoly melletti Casoriában telepedett meg. Elöljárónőként nővértársai számára mindig példakép volt hitben, életszentségben, nagylelkűségben és az evangélium megélésében. Maria Cristina nővér 1906. január 20-án költözött a mennyei hazába, boldoggá avatására 2003-ban került sor. Az általa alapított nővérek mindmáig nagy hangsúlyt fektetnek a kontemplatív életre, azonban foglalkoznak tanítással, katekéziseket tartanak, és lelkigyakorlatokat is szerveznek.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió; News.va; Radiovaticana.it

Magyar Kurír