Ferenc pápa: A triumfalizmus megállítja az egyházat

A napi evangélium Jézusról beszél, aki tanítványaival Jeruzsálem felé tart, bejelenti szenvedését, halálát és feltámadását. Ez a hit útja. A tanítványok egy másik tervre gondolnak, csak az út felének megtételét tervezik. Jobb megállni. Megvitatták egymás között, hogy hogyan rendezzék el az egyházat és az üdvösséget. János és Jakab azt kérik Jézustól, hogy dicsőségében a jobbján és a balján ülhessenek, ami vitát vált ki a többi tanítvány között arról, hogy ki fontosabb az egyházban. A tanítványok kísértése ugyanaz, mint Jézusé a sivatagban, amikor az ördög egy másik utat kínált fel számára.

Ünnepeltesd magad, tégy csodát, amit mindenki lát. A templom tetejéről ejtőernyő nélkül ugorj le, így mindenki látja a csodát és meglesz a megváltás – értelmezte az evangéliumi részletet a pápa. Ez Péter kísértése is, aki nem fogadja el eleinte Jézus szenvedését. Ez a kereszt nélküli kereszténység kísértése, amely csak félútig jut el – figyelmeztetett a szentatya. Egy másik kísértés is létezik: a kereszttel, de Jézus nélkül való kereszténység, amelyről egy másik alkalommal beszél majd. A kereszt nélküli kereszténység kísértése az, hogy csak félutat járó keresztények és egyház vagyunk, amely nem akar eljutni oda, ahova az Atya akarja. Ez a triumfalizmus kísértése. Győzni akarunk most, anélkül, hogy a keresztet vállalnánk. Egy világi, racionális győzelemre vágyunk – állapította meg Ferenc pápa.

Az egyházon belüli triumfalizmus megállítja az egyházat. A keresztényekben élő triumfalizmus pedig leblokkolja a keresztényeket. A triumfalista egyház fele utat jár, meg van elégedve, jól elrendezte sorát irodáival. Minden rendben. Hatékony. Azonban olyan egyház ez, amely megtagadja a vértanúkat, mert nem tudja, hogy a vértanúkra szüksége van az egyháznak a kereszt útjához. Az olyan egyház, amely csak a győzelmekre, a sikerekre gondol, nem ismeri Jézus szabályát: a győzelem szabálya az ember és a kereszt elbukásán keresztül. Ez a kísértés mindannyiunkat érint – mutatott rá Ferenc pápa.

Ezt követően a Szentatya felidézte életének egy sajátos pillanatát: „egyszer, spirituális életem egy sötét pillanatában az Úr kegyelmét kértem. Majd lelkigyakorlatot tartottam a szerzetesnővéreknek, akik az utolsó napon meggyóntak. Egy 80 évnél is idősebb nővér került sorra, akinek kora ellenére ragyogtak a szemei: Isten embere volt. A gyónás végén azt mondtam neki: nővér, bűnbánatként imádkozzon értem, mert szükségem van a kegyelemre. Ha ön kéri az Úrtól, biztosan megadja. Egy pillanatra megállt a nővér, mintha imádkozna, majd azt mondta: biztos, hogy az Úr megadja majd a kegyelmet, de ne feledje, a saját, isteni módján. Ez nagyon jót tett nekem” – vallotta meg a pápa. – Azt hallani, hogy az Úr mindig megadja, amit kérünk, de saját isteni módja szerint, ami mindvégig kitart. Az isteni út magába foglalja a keresztet, nem a mazochizmus miatt, nem! Szeretetből, mindvégig – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

Végül homíliájában a Szentatya azt kérte: imádkozzunk az Úrhoz, hogy ne csak a félútig jutó egyház legyünk, a nagy sikerek egyháza, hanem alázatos egyház, amely határozottan halad előre, mint Jézus. Előre, mindig előre! Nyitott szívvel az Úr akarata felé, mint Jézus. Kérjük ezt a kegyelmet – zárta szerda reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír