A feszültségekkel teli világban a békét Istennél találjuk meg

2013. január elsején, kedden délelőtt XVI. Benedek pápa a Szent Péter bazilikában szentmisét mutatott be Szűz Mária, Isten Anyja kötelező liturgikus ünnepén.

Homíliájában köszöntötte a Szentszéknél akkreditált diplomáciai testület tagjait, majd Tarcisio Bertone bíboros államtitkárt és Peter Turkson bíborost, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnökét, valamint a dikasztérium minden tagját. Külön megköszönte nekik elkötelezettségüket, amellyel terjesztik béke világnapi üzenetét. Ennek idén a pápa a következő témát választotta: „Boldogok a békességszerzők”.

A pápa felsorolta a világban még sajnos jelen lévő feszültséggócokat, amelyeket a gazdagok és szegények közötti egyre növekvő szakadék, az önző és individualista gondolkodásmód okoz. Ez utóbbit kifejezi a szabályok nélküli pénzügyi kapitalizmus, továbbá a terrorizmus és a bűnözés. Mindezek ellenére a Szentatya meggyőződése, hogy a világban fellelhető, békére irányuló számtalan tett tanúskodik az emberiség veleszületett békehivatásáról. Az ember békére született, ami Isten ajándéka. A pápa ezért választotta idei békeüzenete témájául a Máté evangéliumából vett idézetet, Jézus szavait: „Boldogok a békességesek: ők Isten fiai” (Mt 5,9). A nyolc boldogság közül ez azt fejezi ki, hogy a béke messiási ajándék, egyúttal az ember műve. Béke Istennel, ami azt jelenti, hogy akarata szerint élünk. Belső béke saját magunkkal és külső béke testvéreinkkel és az egész teremtett világgal. A béke tehát Isten ajándéka, amiért fohászkodnunk kell és ezzel egyidejűleg minden erőnkkel kell törekednünk építésére – utalt homíliájában béke világnapi üzenetére a Szentatya.

A bibliai szövegek, az ünnep Lukács evangéliumából vett szakasza arra ösztönöznek bennünket, hogy szemléljük Mária, Jézus Anyja benső békéjét. Máriával számos váratlan dolog történik: nem csak Fia születése, hanem az első fáradalmas út Názáretből Betlehembe, az éjszakai menedékhely keresése, az angyalok éneke, a pásztorok váratlan látogatása.

Mária azonban nem veszíti el nyugalmát; egyszerűen csak csöndben szemléli, hogy mi történik vele, és mindent megőriz emlékezetében és szívében, nyugodtan elmélkedve az eseményekről. Erre a belső békére vágyunk lelkünkben a történelem zaklatott és zűrzavaros időszakában, amikor olyan dolgok történnek velünk, amelyeknek gyakran nem fogjuk fel értelmét.

A Szentírás azt tanítja, hogy Isten arcának szemlélése a legnagyobb boldogság. Ebből fakad az öröm, a biztonság és a béke. Az Újszövetség szerint az Úr arcát szemlélni annyit jelent, mint a lehetőségekhez képest a legjobban megismerni őt Jézus Krisztus által, akiben kinyilatkoztatta magát. A megtestesült Isten Fia megismertette velünk az Atyát, látható emberi arcában felvillantotta az Atya láthatatlan arcát. A szívünket elárasztó Szentlélek ajándéka révén tudatta velünk, hogy Őbenne mi is Isten gyermekei vagyunk.

A mi békénk alapja tehát a következő: annak a bizonyossága, hogy Jézus Krisztusban az Atya Isten arcának ragyogását szemléljük, hogy a Fiúban Isten gyermekei vagyunk, és így az élet útján ugyanazt a bizonyosságot érezzük, mint amit a gyermek érez egy jó és mindenható Atya karjában. Az Úr ránk ragyogtatja arcát, megadja a béke ajándékát, kinyilvánítja atyaságát. Ez annak a mélyreható békének az alapelve, amely megbonthatatlanul kapcsolódik a hithez és a kegyelemhez.

Semmi sem veheti el ezt a békét a hívőktől, még az élet nehézségei és szenvedései sem. A szenvedések, a megpróbáltatások és a sötétség nem tesznek kárt reménységünkben, hanem inkább növelik azt. Olyan a mi reménységünk, amely soha nem csal meg, mert „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5,5).

Szűz Mária, akit ma Isten Anyja névvel tisztelünk, segítsen bennünket, hogy szemléljük Jézus, a Béke Fejedelmének arcát. Támogasson bennünket és kísérjen el minket ebben az újévben; eszközölje ki számunkra és az egész világ számára a béke ajándékát – mondta végül homíliájában XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír