Lucien Converset atya blogot is vezetett utazásáról, így számos érdeklődő követte végig a pap több mint egy évig tartó zarándokútját, melynek során a szárazságon kívül a legkülönbözőbb nehézségekkel kellett megküzdenie.
„Micsoda boldogság, hogy célba értem!” – írja a bozontos szakállú pap. A bejegyzés mellett fénykép is látható, mely híven mutatja az atyának a véghezvitt feladat sikere felett érzett örömét. „A szívemben hordozlak mindnyájatokat, akik ételt, italt és szeretet adtatok, titeket, akik esténként befogadtatok, és lehetővé tettétek, hogy megjárjam ezt a hosszú utat a szamarammal együtt” – olvasható a folytatásban.
Lucien Converset több francia városban is teljesített szolgálatot, és mindenhol egyszerű, jólelkű, emberi kapcsolatokat kereső embernek tartották. Nehéz sorsú embertársaira külön odafigyelt: sokat foglalkozott betegekkel és fogyatékosokkal is. Miután ötven éven át szolgálta embertársait, úgy döntött, ideje belekóstolnia a magányos utazás örömeibe. „Mindig is mondtam, hogy ha elérem a papok nyugdíj korhatárát, azaz 75 éves leszek, elgyalogolok Betlehembe” – mondta nem sokkal indulása előtt.
„Úgy vélem, mindannyiunknak van egy letelepedett és egy nomád oldalunk. És én meg akartam élni a nomád oldalamat is annak teljességében, egyetlen sátorral, ahogy Jézus is mondja Sámuel második könyve 7. fejezetének 6. versében” – írja blogjában az atya, aki néhány kellemetlen kalandot és több száz nagyszerű emberi találkozást követően, 5.400 kilométert gyalogolva megvalósította tervét.
La Croix/Magyar Kurír
Több magyar internetes oldal számolt be arról, hogy 2012 nyarán magyarországi településeken is megfordult Converset atya, ahol mindenütt nagy szeretettel fogadták.