Frenyó Zoltán: A filozófia tankönyve

Frenyó Zoltán új kötetének legelső és legutolsó mondata is az igazság szót tartalmazza. Filozófia-tankönyvében abból az alapvető meggyőződésből indul ki, hogy csak az igazság keretébe helyezkedve töltheti be a filozófia igazi hivatását. A tankönyv arra az izgalmas kalandra hívja meg így olvasóját, hogy a filozófiának mint igazságkeresésnek a történetét tekintse át.

A könyv kronológiai rendben ismertet meg bennünket a filozófusokkal, gondolatvilágukkal és eszmerendszerükkel, s mindezt úgy teszi, hogy „szóhoz juttatja” magukat a gondolkodókat is. A harmonikus arányt megtartva a gondolkodók áttekintő bemutatása és eszméik elemzése egyharmad részét adja az egyes fejezeteknek, s a fennmaradó kétharmad rész pedig gondosan válogatott szövegeket foglal magában, amelyek által betekintést nyerhetünk a filozófusok gondolatvilágába. A bölcselet kezdeteitől egészen a 20. századig tartó filozófiatörténet áttekintését könnyítik meg azok a táblázatok és ábrák is, melyek egy-egy fejezetben vagy pedig összegzésként a könyv végén kaptak helyet.

A tankönyv nagy érdeme továbbá, hogy a tudósokat a kozmocentrikus, a teocentrikus vagy az antropocentrikus gondolkodásmódok mezsgyéin próbálja meg elhelyezni, így az olvasó számára érzékelhetővé válik a filozófusok közötti hasonlóság vagy éppen a köztük fennálló radikális különbség is.

Ha egy áttekintő tankönyvet veszünk a kezünkbe, akkor olvasói igényünk egyértelműen az is, hogy az teljes képet nyújtson tárgyáról. E könyvben „szóhoz jutnak” azok a bölcselők is, akiket sokszor esetleg méltatlanul háttérbe szorítanak más azonos műfajú könyvek. Aránytalanságokat vagy éppen „elhallgatásokat” kikerülve Frenyó Zoltán külön fejezetet szentel a 20. századi keresztény bölcseletnek (akár egy-egy pápai enciklika szövegének tükrében is), kitér az újkori konzervativizmus eszmevilágára, és önálló fejezetben taglalja a magyar filozófusokat.

Mivel a filozófiának nemcsak múltja, története és a jelent illető reflexiója van, a könyv kitekintéssel zárul, amelyben a filozófia jövőjének kérdéseivel foglalkozik a szerző. Ebben hangsúlyozza a metafizika megbecsülését, nyíltan szóvá meri tenni a filozófiát (s a filozófia művelőit) esetenként jellemző téveszméket, s komoly problémának tekinti, hogy sokszor akár tömegek és nemzedékek is hatása alá kerülhetnek tévutakra terelő gondolkodók örökségének. Saját válságjegyeit szemlélve tehát újból meg kell erősödnie a filozófia hivatástudatának, amely az igazság útján való járást jelenti.

A könyvet a filozófia iránt nyitott, érdeklődő nagyközönségnek és filozófia szakos hallgatóknak egyaránt ajánljuk.

Vincze Krisztián/Magyar Kurír