Gaudí és mesterműve, a Sagrada Família

Gaudí negyven évet szentelt az életéből a templom építésére, formába öntötte a templom teológia fogalmát: az eukarisztia és az Istent dicsőítő szertartás helye. Lluìs Bonet i Armengol, a Sagrada Família plébánosa, Gaudí kanonizációjának posztulátora a Zenit hírügynökségnek beszélt a templomról és tervezőjéről. Elmondta, hogy Gaudí híres fiatal építész volt, amikor vállalta a feladatot. Ahogyan egyre jobban belemélyedt a tervekbe, egyre inkább magával ragadta az elképzelés, és minden más, dicsőséget és gazdagságot hozó munkáját hátrahagyta, hogy teljesen ennek a végtelen műnek szentelje életét. A templom plébánosa így ír róla: “Nem vágyott pénzre, dicsőségre, szenvedély égette, amely mély vallásos hitéből fakadt, és egész munkásságát folyamatos imádsággá változtatta. Minden művét Istennek szentelte, igyekezett a polgári alkotásokon is vallásos jelet hagyni, egy Mária-szobrot, keresztet, vagy hasonlót”.

Az építkezés úgy kezdődött, hogy Szent József tisztelőinek társasága templomot akart építeni a Szent Család tiszteletére. Az eredeti tervben két építész szerepelt, ők azonban nem értettek egyet egymással. Az eredeti koncepció egy neogótikus templom lett volna. Ekkor, 1883-ban kérték fel az akkor már híres Gaudít, aki új, meglepő, a legkisebb részletekig kidolgozott tervet alkotott. Rengeteg pénzre lett volna szükség, de senki másra nem számíthatott, csak a Szent József Társaságra. Mindennap imádkozott, és halála előtt azt mondta, Szent József fejezi majd be a művet. Amikor nem volt elég pénz, Barcelona utcáin koldult, sokan őrültnek nézték emiatt. Az adományokból folytatta az építkezést. Ezt vallotta: “A Sagrada Família teljes egészében az isteni gondviselés műve, beleértve az én építészként való közreműködésemet is”. Sajnos nem tudta befejezni művét, 1926-ban elgázolta egy villamos. A részleteket azonban előre kidolgozta, rengeteg rajzot, vázlatot készített, így aztán munkatársai folytathatták művét. A polgárháború alatt azonban Spanyolországban ateista szelek fújtak, vandál csoportok Gaudí alkotása ellen fordultak, sok vázlatot megsemmisítettek, megszentségtelenítették az építész sírját, és megpróbálták megrongálni a templomot is. A háború végeztével a munkálatok újra kezdődtek.

Gaudí mélyen hívő keresztény volt. Minden reggel elment misére, teljes szegénységben élt, még megfelelő ruhája sem volt. Amikor elgázolta a villamos, nem ismerték fel és a hajléktalanok kórházába vitték. A temetésén viszont hatalmas tömeg vett részt. Halála után megjelent egy kötet, amelyben tizenhét ismert író vallott róla, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy szent életet élt. Az egyik fejezet címe ez volt: “Isten építésze”.

1992-ben barcelonai katolikusok egy csoportja létrehozott egy társaságot Antoni Gaudí boldoggá avatásáért, összegyűjtötték a szükséges dokumentumokat. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2003-ban lezárult, a dokumentumok már Rómában vannak.

A katedrálisnak nem csupán építészeti, hanem vallásos jelentősége is van. Úgy épült, mint a nagy középkori katedrálisok, a hit különleges emlékműve akart lenni, kőből írott könyv, amely Istenről, a teremtésről, és az emberi történelemről szól. A Sagrada Família belsejében nincsenek képek, szobrok, nincsenek oldalkápolnák, semmi nem vonja el a figyelmet az oltárról, a tabernákulumról, a szentmiséről. Három ábrázolás látható csupán: Jézus, Szűz Mária és Szent József ábrázolása, vagyis a Szent Család.

Minden más szimbólum a templomon kívül található: a liturgikus év menetét követve ábrázolja az egész keresztény misztériumot. A szentek alakjain és a bibliai jeleneteken túl Gaudí minden egyes részletet a katalán növény- és állatvilág jeleivel, jelképeivel díszített, hogy a templom a lehető legteljesebben szimbolizálja a katalán népet is. Amikor Francesco Ragonesi bíboros – aki 1913 és 1921 között spanyol apostoli nuncius volt - meglátogatta az épülő templomot, megdöbbent annak szimbolikájától és így szólt Gaudíhoz: “Maga az építészet Dantéja”.

A templom eddig 60 százalékában készült el. Amikor teljesen elkészül, valószínűleg a világ legnagyobb temploma lesz. Készen van a főhajó, a padlózat, az üvegezés, a főoltár. Három homlokzata van, amelyeket Gaudí maga nevezett el a születésről, a szenvedésről és a dicsőségről. Mindhárom homlokzatnak három kapuja van, a három teológia erény szimbólumai: a hit, a remény, és a szeretet kapui. A Születés homlokzata napkelet felé néz, és az életet jelképezi. Gótikus stílusban épült, modern elemekkel egészül ki, és számos, természetből vett megjelenítéssel, virág- és állatábrázolással, teknőcökkel, csigákkal, kacsákkal, kakasokkal, baglyokkal, amelyek élénkséget kölcsönöznek a homlokzatnak. A Szenvedés homlokzata Jézus szenvedésére és halálára emlékeztet, az elkeseredést és a fájdalmat jeleníti meg: csupasz, egyszerű formákkal, mértéktartó díszítéssel, őszi-téli hangulattal. A Dicsőség homlokzata még befejezetlen, dél felé néz, és az embert ünnepli a teremtésben.

A templom másik oldala egy erdőre emlékeztet, magas, ég felé törő fákkal. Gaudí azt akarta ábrázolni, hogy a természet a teremtő Istenhez vezet. Úgy vélte, a teremtés nem fejeződött be, hanem folytatódik azokon a teremtményeken keresztül, akik Isten lelke szerint munkálkodnak. Azt mondta: “Akik a természet törvényeit választják új műveik alapjául, együttműködnek a Teremtővel”. A Sagrada Família-templom építményén 18 különböző magasságú torony emelkedik az ég felé. Tizenkét torony a tizenkét apostol szimbóluma. A négy magasabb torony a négy evangélistát jelképezi, az ő hagyományos szimbólumaik díszítik csúcsaikat. Még magasabb a Szűz Máriának szentelt torony, ezen egy csillagkorona áll. A legmagasabb pedig Jézus tornya, amelyen egy nagy kereszt áll. Ez a torony 170 méter magas és messziről látszik. Nappal csillognak rajta a mozaikok, éjjel pedig a többi torony felől rá vetített fénytől ragyog.

A Sagrada Familia adományokból épül, amelyeket egy civil egyesület felügyel. A Sagrada Familia történetéről, építéséről és a hozzá kapcsolódó dolgokról első kézből tájékozódhat a templom honlapján.

Magyar Kurír