A résztvevők Csepétől Salánkig számos településről érkeztek. A reggelek közös szertartással kezdődtek, melyeken a tábor kispapjai arról beszéltek, hogy milyen fontosak egymásnak és Istennek ezek a gyerekek. A prédikációk során az imádság erejéről is szó esett. A beszélgetések felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy az életben sorrendet kell felállítani a fontos és a kevésbé lényeges dolgok között, mert ha haszontalan dolgokkal töltjük meg az életünket, nem marad hely az igazán szükségesekre. A napok közös esti imával záródtak.
A táborozók tízes csoportokban szórakoztató játékokon, versenyeken (foci, asztalitenisz, szkander, tánc, dal, sakk) vehettek részt, esténként pedig egy-egy csoportos táncot tanulhattak meg. Nagy sikere volt a tiszaújhelyi kézművesek közreműködésével megvalósult kézműves foglalkozásnak is. A forró napokon a gyerekek örömmel fürdőztek a medencében, de a csodás vidéken nem lehetett kihagyni a túrázást sem. A csoportok csoportvezetőjükkel saját zászlót készítettek, és himnuszt írtak, amelyet utolsó este mindenki nagy sikerrel adott elő. Az este során a hét folyamán készült képeket végignézve, jókat nevetve idézték fel a közös emlékeket.
A szervezők nemcsak a játékkal és szórakozással, hanem szellemileg is igyekeztek serkenteni a gyerekeket: Orosz Péter püspök életével ismertették meg őket, melyből a hét során kiválóan „vizsgáztak”.
„Ez a tábor évről évre nagyon jó lehetőséget nyújt arra, hogy jól érezzük magunkat, megismerjük egymást, tanuljunk és együtt még közelebb kerüljünk Istenhez” – írta beszámolójában Elek Attila, a tábor egyik vezetője.
Magyar Kurír