Görögkatolikus kispapok a hivatásról

„Számomra a hivatások vasárnapja mindig felüdítő esemény, hiszen tanúságot tehetek arról a meghívásról, amelyet mennyei Atyánktól kaptam, s amelyre immár hatodik éve, hogy ráébredtem” – mondta Marczi András negyedik évfolyamos papnövendék. – Ugyanakkor e jeles esemény alkalmat ad arra is, hogy „buzdíthatom azokat az embertársainkat, akik valamilyen más formában szolgálják Urunkat. Úgy vélem, hogy

a papi hivatás folytonos megújítást, átelmélkedést és gondozást igényel.

Ez a hivatások vasárnapján még intenzívebben történik (...) – bár idén csendesebb formában.”

„A papi hivatásban leginkább a szolgálat, az odaadás, a Szent Liturgia fogott meg, és a különböző szertartások” – fogalmazott Mikita Gábor elsőéves szeminarista. A gondolatot ikertestvére, Marcell fűzte tovább: „Ami engem nagyon megfogott ebben a hivatásban, az az, hogy papként majd egy olyan

összekötő kapocs lehetek Isten és az emberek között,

aki az evangélium hirdetésével és az eucharisztia bemutatásával segít az embereknek bekapcsolódni a Mennyei Liturgiába. Különleges életem van a szemináriumi mindennapokban, mert Isten kegyelmének köszönhetően ikertestvéremet is a papnak hívta az Úr.”

„Az, hogy ikertestvéremmel együtt készülünk a hivatásra, sokszor könnyebb vagy egyszerűbb, mert például egymáson tudunk »gyakorolni« olyan erényeket, gondolatokat, amin lehet, hogy más megsértődne, vagy nem jól értené. Így tudunk együtt fejlődni” – tette hozzá Gábor.

„Az idebent eltöltött öt év alatt hivatásérzetem tovább mélyült, s egyre inkább világossá vált, hogy azon az úton haladok, amelyet Isten kijelölt számomra – mondta a már korábban megszólított Marczi András, aki tanulmányai befejezéséhez közeledik. – A szeminárium olyan hely, ahol mindennapjainkat Isten köré fonhatjuk elmélkedéssel, imádsággal, továbbá a teológia tanulásával. Nagyon fontos, hogy a Jóistennel való kapcsolatunkat minél jobban megerősítsük, hogy az szilárd alapja legyen későbbi papi életünknek. Ezáltal fogjuk tudni hitelesen végezni a pasztorációs munkát.”

Arról, hogy a pasztoráció melyik területén szeretne dolgozni, kifejtette: „nagyon vonz az idősek, illetve betegek lelki gondozása. Ugyanakkor szívesen töltöm az időmet az ifjúság körében is. Előszeretettel kapcsolódok be a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény által szervezett jó hangulatú nyári táborokba, amelyeknek egyházmegyénk területén Mogyoróska ad helyszínt.”

Aki úgy érzi, hogy van benne hivatástudat, de nem biztos abban, hogy jönni akar, vagy ez az útja, „ne aggódjon, hanem imádkozzon, járjon templomba gondolkodó módon, forgassa a fejében ezt a gondolatot. Először a tanítványok sem értették, mit akarhat Jézus. Három évig vele voltak, és csak azután jöttek rá, mire is lettek meghívva. Így a jelentkezés csak egy válasz a meghívásra, ami vezethet a papság felé” – üzeni a hivatás választása előtt állóknak Gábor.

Marczi András e szavakkal buzdítja a papi hivatáson gondolkodókat: „bátran merjenek rálépni erre a gyönyörű útra, mert Isten olyan további nagy dolgokat tár elénk, amelyeket csak akkor érthetünk meg igazán, ha bizalmunk minél erősebb Őbenne”.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír